Porc, politika

Olyankor, amikor egy-két porckorongod úgy dönt, hogy csöppet sem politikai nyomást gyakorol a gerinced melletti idegre, leszarod, hogy a pénzügyminiszter átül a jegybank elnökének székébe, hogy a kormányelnök diszkréten jelzi elégedetlenségét pártjával szemben, s hogy az államelnök ugyan adott egy esélyt a „himnusztörvény” újratárgyalására, viszont nem csinált az ügyből kívánságműsort a trehány képviselők számára, hanem egyértelmű döntéshelyzetbe hozta őket. Azzal, hogy vagy kivágják a francba az egészet, mert trágya, vagy egyezkedjenek politikai kómájukig.

Olyankor ugyanis sem mozdulni, se nem mozdulni, se sivalkodni, se csendben levegőért kapkodni… Hétfőn arra kelsz, hogy alig kelsz fel. Majd széttornázod valahogy, mint közlekedési miniszter a sztrádaépítést. Este már csak felzabálod az orvosságos fiókot, mert mennél te dokihoz, de mivel közeli hozzátartozód hónapokig várt egy pozsonyi MR-re, s nem várhat még további hónapokat, reggel kocsiba kell ülnöd. Pedig pont ülni nem bírsz, csak háton feküdni és minden politikai felhang nélkül bal lábon állni. A jobbat meg lötyögve húzod magad mellett, akár önkormányzatok az eredeti kompetenciákban lévő iskoláikat. Mivel ebben az országban nincs biztosítva, hogy mindenki max 100-120 km-en belül mindenféle és minden szintű szakorvosi ellátást megkaphasson, elvezetsz (a végtelenített egészségügyi szállítás nálatok nem opció, hanem ítélet lenne) 538 km-t, de hazafelé este már kézzel emeled át a lábad pedálról pedálra és a feleséged szed ki kocsiból. Telefon a dokinak, villanyrecept, családtagfutrinka a patikába. Sajna az orvosság nem pizza, nem lehet futárral hozatni. De miért is nem? Még szerencse, hogy ebben az országban ilyen jól működik az egészségügy, éjjelre kiütöd magad.

Reggel infúzió helyett felöltöztet a párod és bemész melóba, meg másnap is, stb. mert az önkormányzatok nyakába varrt, de azért az állam által csesztetett és vezérelt és túlkontrollált munkahelyed, valamint annak rendszere felsőbb beavatkozáskor nem tud nélkülözni, bár ha tudna is, az sértés volna a rendszernek, de minimum nem diplomatikus, tehát erőteljesen káros az intézményedre nézve. Reggeltől tehát az ő munkájukkal foglalkozol, aztán estig a sajátoddal, mert ugyebár nem fut az el, megvár. Hiába no, ez egy olyan szakma, amelyben az automatizálás sosem fogja elérni az autógyárakban megszokottat. Remélhetőleg.

Mostanra meg már összeszedted magad annyira, hogy hátrafelé segítség nélkül is beemeled nadrágszáron a jobb lábad a kocsiba, innentől igazán nem illik három hétre lefeküdni, főleg, hogy jön a tavaszi idény a melóban… Felsőbb beavatkozás nélkül is, azzal viszont duplán.

Elnyögdécselsz júniusig valahogy, ne sajnáltasd magad. Nézd meg, hogyan áll mifelénk a mezőgazdaság. Mi lenne veled, ha aszály sújtotta gazda lennél. Vagy professzionális himnuszénekes (+ Nélküled, Tapra magyar, Honfoglalás, Akácos nemzet stb.). Ilyen helyzetben tényleg másodlagos a politika.

Ne ríjjá’, feküggyé’. Holnap hétfő, szükség lesz rád. Örüljé’ neki.

Amíg szükség van rád. Mert ki tudja, meddig van rád szükség, ha csak nyavalyogsz és kellemetlen cikkeket írsz? Valaki tudja. Mindig van valaki, aki jobban tudja és akinek nem fáj.