Pozsonyt eddig imádták az orosz kémek, de Bécsbe szabályosan bele vannak bolondulva

2020. augusztus 13. - 10:33 | Belföld

A szomszédos Ausztriában szép csendesen elítéltek egy ezredest, mert évtizedekig szivárogtatott az oroszoknak. Hogy ne bukjon le, elég gyakran Szlovákiába szervezte meg a találkáit. Az oroszoknak ez nem volt ellenükre, hiszen ők is szeretik az országot, ahol hagyják őket dolgozni. Bár most, hogy már nem Robert Fico (és társasága) a kormányfő, lehet, hogy kissé megváltozik ez a "kémbarát" szlovákiai légkör.

Pozsonyt eddig imádták az orosz kémek, de Bécsbe szabályosan bele vannak bolondulva
Strache botránya sem rázta meg az orosz-osztrák kapcsolatokat (wikipédia)

2003-ban járunk. A Csorba-tó melletti Panorama szállóban megszállt két vendég, akiket a személyzetnek nehéz lett volna nem észrevennie. A két férfi ugyanis három éjszakán keresztül tivornyázott a hotelban, és a szobapincéreknek volt mit csinálniuk, hogy győzzék kipakolni a szobájukban szanaszét heverő üres vodkás üvegeket.

A páros egyik tagja osztrák, a másik orosz volt és az első ránézésre régi cimboráknak tűntek, akik jöttek kifújni a fáradt gőzt. Bár az egyeseknek szemet szúrt, hogy távozásukkor az osztrák egy vaskos pénzköteggel bíbelődik. Az ismert magas-tátrai szálló alkalmazottjai még csak nem is sejthették, hogy mindkét férfi kém: az osztrákot Martin Möllernek hívták és ezredesi rangig vitte. Már a 80-as évektől kezdve ellátta az oroszokat titkos hadügyi információkkal. 2003 májusában

az osztrák férfi azért utazott Bécsből a Tátrába, hogy találkozzon orosz összekötőjével, a 66 éves Igor Jegorovics Zajcevvel, az orosz felderítői ügynökség (GRU) tisztjével, akire Ausztria elfogatóparancsot adott ki tavaly.

Ezek ketten tehát a főszereplői az utóbbi idők egyik legnagyobb ausztriai kémhistóriájának.

Ebben a történetben Szlovákiának is jutott szerep, aminek a DenníkN járt utána. Így derült ki, hogy Möller a GRU-s figurákkal rendszerin Szlovákiában találkozgatott.

Ennek az egésznek nincs köze ahhoz a napokban lejátszódott ügyhöz, aminek következményeként kiutasítottak három orosz diplomatát Pozsonyból. Ugyanakkor mindez alátámasztja azt a tényt, hogy az orosz titkosszolgálat beásta magát Szlovákia területére.

A “tátrai” bulikát megjárt Möller ezt az egész ügyét döbbenetesen olcsón megúszta. Salzburgban folytatták le a perét, zárt ajtók mögött, és a koronakrízissel súlyosbított nyári hónapok elején úgy döntött az illetékes bíróság, hogy három évre ítéli az ezredest. A fura az volt, hogy az ottani hatóságok nem fedték fel a részleteket, és még csak Zajcev nevét sem árulták el.

A koronavírus árnyékában alig volt visszhangja Ausztriában a hazaárulás vádjának és elmaradt a nyilvános társadalmi vita is az orosz kémkedés befolyásáról.

Annak ellenére, hogy Möller 25 esztendőn keresztülaz oroszok kezére dolgozott, amiért 300 ezer euró ütötte a markát, az ítélethozatalt követően rögtön szabadon is engedték. Ezt az osztrák hatóságok azzal indokolták, hogy a bűnösnek talált férfi a büntetésének a felét már leülte a vizsgálati fogságban. Arról nem is beszélve, hogy a 72 éves salzburgi már amúgy is nyugdíjas és a bírók tekintettel lehettek a megroggyant egészségi állapotára is.

A szlovák lapnak nyilatkozó egyik osztrák biztonságpolitikai szakértő szerint az enyhe büntetés azzal is összefügg, hogy a védelem meggyőzte a bíróságot arról, a védencük csupán nyilvános információkkal látta el az oroszokat. Egy berlini think-tanknél dolgozó másik osztrák elemző úgy látja, van ennek az óvatoskodó ítéletnek egy olyan oka is, hogy Bécs nem akarja felbosszantani az energetikai üzleti partnerét, Moszkvát.

Aztán az is kiderült, hogy a kémtörténet egyik tanúja Möller szlovák származású exbarátnője, egy 78 éves osztrák állampolgárságú hölgy, aki nagyban segítette az osztrák hatóságok munkáját, de a sajtónak nem kívánt az ügyről beszélni. Martin

Möller a szlovákiai nő kocsijával járt rendszeresen Pozsonyba, hogy találkozzon az orosz kapcsolattartóival egy ligetfalui konspirált lakásban. Az információkat, üzeneteket egy Bécs melletti erdő szélén létesített titkos postaládán, egy amolyan dugihelyen (angolul dead drop) keresztül juttatták el egymáshoz.

Az oroszokkal kollaboráló ezredes a nyugdíjba vonulás előtt a védelmi minisztérium tervezési osztályán dolgozott és a pénz miatt vállalkozott arra, hogy szivárogtat Moszkvának. Évekig tartott, amíg elegendő bizonyíték gyűlt össze ellene, de aztán 2018 novemberében lecsukták Möllert és idén nyáron elítélték őt állam- és katonai titkok elárulása vádjával.

A DenníkN beszélt olyanokkal, aki ismerték Möllert és tudták róla, hogy egy holokauszttagadó antiszemita, aki alacsonyabb rendűeknek tekintette a szláv nemzeteket. Ahogy Németországban, úgy Ausztriában is igaz az, hogy a hadseregen belül erős pozíciót foglalnak el a szélsőjobbos ideológiát vallók, ugyanakkor Oroszországot közel érzik magukhoz. Ez azzal függ össze, hogy a szélsőségesek elutasítják az EU-t, és kimutatható az is, hogy az orosz hírszerzés leginkább a szélsőjobbos erőket környékezi meg. És Zajcevéket minden érdekelte, ami összefügött az osztrák és a német hadsereggel, annak fegyverzetével, na meg persze a NATO-val, amelyik szervezetnek a konferenciáit - partnerország állampolgáraként - Möller bőszen látogatta.

Arról, hogy

az orosz hírszerzés megkedvelte Szlovákiát, a Bellingcat oknyomozó csoport számolt be a nyár elején.

Ez az a tényfeltáró internetes platform, amelyik korábban kiderítette azt is, hogy 2018 márciusában kik próbálták megölni az angliai Salisburyben Szergej Szkripal volt orosz-brit kettős ügynököt. Most pár hete azzal állt elő a megbízhatónak tartott csoport, hogy egy orosz férfi álnévvel és hamis adatokkal kapott szlovák vízumot tavaly, aki vélhetően részt vett egy csecsen-grúz személy berlini meggyilkolásában. Mint ismeretes, a szentpétervári szlovák főkonzulátus 2019 júliusában egyéves vízumot adott egy férfinak, bizonyos Roman Davydovnak, aki ennek köszönhetően a schengeni övezetben szabadon mozoghatott. Erre reagált a külügyminisztérium a napokban, és - ahogy azt Igor Matovič kormányfő is jelezte - Szlovákia kiutasított a területéről három orosz diplomatát.

Ez a határozott hozzáállás eltér attól a tutyimutyi maszatolástól, amit még a Robert Fico - majd Peter Pellegrini - vezette kormány folytatott, ha az oroszokról volt szó, akár a két évvel ezelőtti Szkripal-ügy kapcsán.

Ekkor tiltakozásként szinte az össze EU-tagállam kiutasított az országából néhány orosz "diplomatát", de Pozsony hosszú hónapokig lapított, és csupán konzultációra hívta haza oroszországi nagykövetét az Egyesült Királyság területén megmérgezett orosz ügynök ügyével összefüggésben.

Ami ezt a Möller-ügyet illeti, az oroszokkal szembeni ficói "kesztyűs kéz" politikája köszön vissza az osztrák hatóságok hozzáállásában. A geopolitikai kérdésekkel foglalkozó Warsaw Institute (Varsói Intézet) szerint még a korábban befolyásos FPÖ-vezér, Heinz-Christian Strache Ibiza-botránya sem ingatta meg az osztrák-orosz kapcsolatokat, bár a - nem teljesen komplett - alkancellár távozni kényszerült posztjáról. A lengyel fővárosban működő szervezet úgy látja, hogy a legfontosabb osztrák pártok valamennyire mind oroszpártinak minősíthetőek és a gázszektor pedig a két ország együttműködésének az alapját adja. Az "osztrák MOL", azaz az ÖMV például nyakig benne van az Északi Áramlat nevezetű projektben, amelyik Oroszországból Németországba tartó, földgázt szállító vezeték kiépítéséről szól.

A DenníkN-nek nyilatkozó osztrák szakértő, Gustav Gressel elmondta,

Bécs már a hidegháború idején is a kémek fővárosaként működött, ahol az orosz KGB vagy a német Stasi aránylag szabadon tevékenykedhetett.

Aztán 1989 és 1991 között, amikor széthullott a Szovjetunió és egyesült Németország, ezek a "megszűnt országok" kémei Ausztriában önállósították magukat, hogy rátenyereljenek az addig felhalmozott - és a pozícióvesztés miatt veszélybe került - javakra (illegális számlák, korábbi állami tulajdonszerzések) és elkezdtek betagozódni az osztrák üzleti életbe, főleg az energia- és bankszektorba.

Ezt a folyamatot támogatta az a fura osztrák helyzet, hogy szinte mindegyik nagyvállalat szorosan kapcsolódik valamelyik ottani politikai párthoz - a szocialistákhoz, a néppárthoz vagy az FPÖ-höz. Az is bejött az oroszoknak, hogy ezek a pártok alig titkoltan Amerika-ellenesek is valamennyire. Gressel rámutatott, hogy az osztrák konzervatív katolikusok nem szívlelik a protestáns Egyesült Államokat, mert az ország az első világháborút követően hozzájárult a monarchia bukásához, a nacionalistáknak az nem tetszik, hogy Washington hozzátette a magáét a birodalmi Németország felbomlásához, a szocialisták meg amiatt pampognak, mert Amerika tehet arról, hogy szétesett a Szovjetunió.

(a DenníkN cikke alapján)