Prékop: a tankönyv-liberalizáció a mi szempontunkból jelenleg nem előrelépés

Érdemes a liberalizált lista alapján rendelni tankönyvet a magyar iskoláknak?

A lista alapján csak ugyanazt rendelhetnék meg pénzért, amit már ősszel, a tankönyvrendelés keretében megrendeltek a minisztériumtól. Most ugyanazt rendelhetnék meg plusz pénzért. Megértem, hogy a fordítani kell a magyar iskoláknak, meg azt, hogy ez a kiadók feladata lenne, de azért az államnak is nyomást kellene gyakorolnia, hiszen a tankönyv-liberalizációból nem kellene kihagyni a populáció 10 százalékát. A mi szempontunkból ez nem előrelépés. A magyar iskoláknak például csak a Černek-féle matematika tankönyv magyar fordítása áll a rendelkezésére, a szlovák iskolák viszont 5 matematikakönyv közül választhatnak, esetükben van értelme a liberalizációnak.

Arról tud, hogy készülnének új magyar alternatív tankönyvek vagy akár a szlovák tankönyvek magyar fordításai? Vagy lehetne magyarországi tankönyveket használni?

A magyarországi tankönyvek használatára van precedens, elsőben például a Szivárvány-könyveket használhatják a magyar iskolákban. De van még egy érdekesség: a kisebbségi ügyi kormánybiztos közreműködésével elkészítettük a specifikus tantárgyak – azok a tantárgyak, amelyeknek a tartalma kicsit más, mint a szlovák iskolákban – tartalmának módosítását. Az alsó tagozat esetében ezt a tartalommódosítást a minisztérium már elfogadta, ez a környezetismeretet, a szlovák, a magyar és a zenei nevelés tantárgyakat érinti. Tehát készült egy állami pedagógiai program, amely kiegészíti az általános pedagógiai programot specifikusan a kisebbség igényeinek megfelelően. Ennek az lenne a lényege, hogy ne szlovákból fordított tankönyveket használjunk legalább a specifikus tantárgyak esetében. A specifikus tantárgyak listája a felső tagozat esetében kibővülhet majd a történelemmel is, tehát használható lenne – jóváhagyás esetén – a Simon Attila-féle történelemtankönyv.

Ezekre a specifikus tantárgyakra készültek új tankönyvek is?

Egyelőre nem készültek, mert csak most készült el az állami pedagógiai program, és ezt is nehéz volt elfogadtatni. Mi azt értük el, hogy például környezetismeretből az alaptananyag ugyanaz, mint a szlovák iskolákban, de a helytörténeti témákban a magyar gyerekeknek Komáromban például inkább Jókairól beszéljenek, ne Štúrról. Zenéből a saját néprajzkincsünket használjuk. Ehhez nem lehet szlovákból fordított tankönyveket alkalmazni, kellene magyar tankönyvírói gárda, de ehhez kellene pályázati felhívás is. Ha tehát liberalizációról beszélgetünk, akkor kellene választási lehetőség, de nekünk egyelőre az még nincs.

A szlovák iskolákban ez hogyan alakult ki? Ott hogyan lehet egy évfolyamban például ötféle matematika-tankönyv?

Ezeket ajánlott tankönyvként használhatták eddig is, ha az iskola, az iskola alapítványa vagy a szülő kifizette. A minisztérium erre nem adott pénzt, de engedélyezte a használatát. A magyar iskolákban nem alakult ki az ilyen alternatív tankönyvek piaca. Ha vannak is valamilyen tankönyvek, azok sem kapták meg az ajánlott státuszt a minisztériumtól. A nemzetiségi iskolák esetében az államnak kellene proaktívan fellépnie. A többi kisebbség esetében még rosszabb a helyzet.

– lpj –