Premier League - Indulásának huszonötödik évfordulóját ünnepli a bajnokság

Az angol labdarúgás - amely már 1888-ban bajnokságba szerveződött - 1990 végére válságba került. A sportágat nem az eredmények, hanem szörnyű tragédiák és az erőszak határozta meg: a Heysel- és a Hillsborough-katasztrófa, a bradfordi stadiontűz, összetűzések az állóteraszokon. A nézőszám zuhant, a legjobb játékosok - köztük Paul Gascoigne és David Platt - külföldre menekültek. A pénzszűkében lévő klubok kétségbeesetten igyekeztek eleget tenni a Taylor-jelentés stadionok biztonságosabbá tételéről szóló követelményeinek.

"Világos volt, hogy változások kellenek. Sajnos a Hillsborough-katasztrófa kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, radikálisan másfajta hozzáállásra van szükség" - idézte az évforduló alkalmából Rick Parryt, a Premier League első vezérigazgatóját a The Daily Telegraph című lap.

Szerencsére az öt nagy klub, a Manchester United, a Tottenham Hotspur, a Liverpool, az Everton és az Arsenal élén előrelátó emberek álltak, közülük az utóbbi alelnöke volt a legrátermettebb. David Dein, az amerikai profi sportágak rajongója megelégelte az angol labdarúgóliga szavazási rendszerét, amelyben az élvonalban játszó kluboknak másfél, a másodosztályban lévőknek egy, a harmadik és a negyedik osztályban szereplőknek pedig együttesen nyolc szavazatuk volt, ami azt jelentette, hogy a nagy klubokat szinte mindig leszavazták.

Korábban három ötlettel is előállt az angol labdarúgás piacképesebbé tételéről: javasolta a szünetek meghosszabbítását tízről tizenöt percre, a cserelehetőségek számának kettőre emelését, és azt, hogy nyomtassanak számokat és neveket a játékosok mezére. Mindegyiket elutasították. A tizenöt percet túlságosan hosszúnak találták, a plusz csere lehetőségéért a kisebb csapatok nem akartak fizetni, a mosoda pedig nem bírt volna el a mezekkel.

Nagy viták övezték a televíziós közvetítések jogdíjait is. Bár a pénzt a "nagyok" mérkőzései hozták - a meccset például, amelyen az Arsenal 1989-ben bajnok lett Liverpoolban, 14 millióan követték -, az ötök vajmi keveset kaptak belőle. A bevétel fele került az élvonalhoz, negyede a második osztályhoz, 12,5-12-5 százaléka a harmadikhoz és a negyedik vonalhoz.

Greg Dyke, az ITV Sport akkori elnöke külön megállapodást akart az ötökkel, 1990-ben le is ült velük és felajánlotta, hogy megveszi csak az ő mérkőzéseik közvetítésének jogát. Ott derült ki, hogy David Deinnek is van egy terve: új ligát alapítani. Az ötök tudták, egymás nélkül nem mennek semmire. Mindegyiküknek kijelöltek egy "táncpartnert", egy klubot, amelyet meg kellett győzniük a csatlakozás előnyeiről. Az Aston Villa, a Newcastle United, a Nottingham Forest, a Sheffield Wednesday és a West Ham United csapatát. Úgy vélték, ha a tíz legnagyobb egyesület összefog, a többiek követik őket.

A szakadárokat az angol labdarúgó-szövetség is támogatta, az FA ugyanis utálta az akkori bajnokság, a Football League vezetőit. Nem sokkal később, 1992-ben már el is indult a Premier League első szezonja.

Huszonöt évvel ezelőtt egyetlen külföldi vezetőedző sem volt. A pénteken rajtoló idényben húszból csak hét kispadon ül hazai mester. Az edzők szervezetének különdíját Dave Bassett, a Sheffield United trénere kapta, amiért a legtöbbet tudta kihozni a rendelkezésre álló játékoskeretből. A yorkshire-i csapat a 14. helyen végzett és elődöntőbe jutott az FA Kupában.

"Nem Brian Deane lőtte az első gólt az új ligában? Harmincezer fontért vettük meg a Doncastertől. Ma már nevetséges összeg" - mondta az edző a The Times című lapnak. Az első gólt valóban Deane szerezte, a Sheffield 2-1-re múlta felül a Manchester Unitedet.

Az első idényben nevezett 242 játékosból csak 13 volt külföldi. Gunnar Halle norvég hátvéd, az Oldham Athletic játékosa úgy emlékszik vissza, kemény munkát kellett végezni. "Egy-két játékos talán nem vetette meg az italt, de keményen edzettek. Ilyenek voltak az angol játékosok." Az Oldhamnek meg kellett nyernie az utolsó három meccsét a bennmaradáshoz, idegenben győzték le az Aston Villát, hazai pályán a Liverpoolt és végül diadalmaskodtak a Southampton felett is. Halle egyébiránt nem ért egyet az angolok félelmeivel, hogy manapság már túl sok a külföldi játékos. Szerinte van bőven hazai tehetség is.

A Premier League indulása egybeesett a Manchester United felemelkedésével. Az első 11 bajnokságból nyolcat Sir Alex Ferguson csapata nyert meg. A régi élvonal utolsó győztese, a Leeds United akkori egyik kulcsjátékosa azonban mind a mai napig vegyes érzelmeket táplál a Premier League létrejöttével kapcsolatban. "Új arculatot akartak, ennyi az egész. Nekünk, játékosoknak nem változott a szerződésünk" - idézte fel Gordon Strachan, aki szerint a hazaadás szabályának szigorítása hozta a legnagyobb változást a játékban.

Az emberek azt kérdezték tőlük, hogyan csúsztak egy év alatt az elsőről a 17. helyre. "Őszintén? A hazaadás tilalma nagy szerepet játszott ebben. Azelőtt legurítottuk a labdát a kapusnak, szusszantunk egyet, felmentünk a félpályáig, felkészültünk a csatára. Többé nem tehettük ez" - emlékezett vissza.

Strachan szerint annak idején Nagy-Britannia legjobbjai között kellett lenni ahhoz, hogy az angol bajnokságban játsszon valaki. Ma már a világ legjobbjai közé kell tartozni, és persze a játékosok anyagi körülményei is megváltoztak.

A Premier League ugyanis milliárdos üzlet. Elég csak a közvetítésekre gondolni. Míg régen évi 18, majd 60 mérkőzést sugároztak élőben, manapság már világszerte 168-at. A 2019-ig tartó hároméves időszakra pedig 8,34 milliárd fontért adták el a jogokat.

MTI/para