1
Fotó: TASR/AP
Megosztás
A rakéták az első űrrepülések során még mindig megbízhatatlanok voltak, és a szakértőket a súlytalanság emberi szervezetre gyakorolt hatásai is aggasztották.
Technikai problémák is előfordultak Jurij Gagarin első űrhajós repülése során, aki 1961. április 12-én sikeresen megkerülte a Földet a Vosztok űrhajóval. Jana Plauchová csillagász, a Regionális Csillagvizsgáló és a garamszentkereszti (Žiar nad Hronom) Maximilián Hella Planetárium munkatársa erről csütörtökön beszélt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum épületében.
"Az űrrakéták történetét már a második világháború alatt kezdték el írni"
– mondta Plauchová.
Az űrbe repülésre képes eszközök a hadseregben használt rakétákból származtak. Ugyanakkor rámutatott, hogy az első rakéták gyakran felrobbantak röviddel a kilövés után.
Emlékeztetett az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió közötti rivalizálásra is az űrkutatásban.
"Mindkét hatalom a lehető leghamarabb megpróbált embert küldeni az űrbe, de a technológia akkoriban meglehetősen megbízhatatlan volt"
– mondta.
A tudósok azon is dolgoztak, hogy az emberi test hogyan tudja kezelni a súlytalanságot vagy az oxigénhiányt.
Az első élőlények az űrben a gyümölcslegyek voltak, később gerinceseket is küldtek oda. Plauchová szerint az Egyesült Államok az emberszabású majmokat, az oroszok kutyákat küldtek. Az állatok elvégezték a képzést, beleértve a centrifugálást vagy a speciális étrend fogyasztását. A repülés során életjeleket mérő öltönyöket viseltek. Lajka kutya 1957-ben a Szputnyik 2 rakétával szállt fel, de nem élte túl a repülést.
Később a kutyáknak sikerült eljutniuk a Földre, bár Plauchová szerint "meglehetősen megrendültek". Megerősítették, hogy egy élőlény túlélhet súlytalan állapotban. Ugyanakkor mindkét hatalom megfelelő típusú űrhajósokat keresett.
"Az Egyesült Államok és Oroszország is végül a vadászpilóták mellett döntött"
– mondta.
A kritériumok fokozatosan formálódnak. Az egyik a 170 cm-ig terjedő magasság és a 70 kg-os súly, vagyis az "abszolút" egészségi állapot volt.
"Az ő alacsony alakja néhány évvel hozzájárult ahhoz, hogy (Gagarin) bekerült a kozmonauták kiválasztásába. Az első űrhajók kis kabinjaihoz karcsúbb típusokat kellett választani"
– írta Plauchová 2021-ben a tudományos portálon.
A szovjetek végül hatot választottak ki a 3 ezer alkalmas jelölt közül, akik közül kettő volt a favorit – Jurij Alekszejevics Gagarin és German Stepanovič Titov.
Plauchová felidézte, hogy a kiválasztás titokban zajlott.
"A források eltérőek abban a tekintetben, hogy Gagarinnal azonnal közölték-e, amikor kiválasztották, hogy űrrepülésekről van szó"
– mondta.
A képzés több mint egy évig tartott. A leendő űrhajósok centrifugában képezték ki magukat, hogy hozzászokjanak a túlterheléshez és csökkentsék az eszméletvesztés kockázatát. "Azt is ellenőrizték, hogy a visszatérő kabin képes-e ballisztikus pályán leereszkedni" – mondta.
Gagarint egy hordozórakéta vitte az űrbe, és a kozmonautának a Vosztok kabinjában kellett ülnie. Plauchová szerint még nem kapott választ arra a kérdésre, hogy az ember "megőrül-e" az űrben, működik-e az agy súlytalan állapotban is.
Emlékeztetett az űrhajó Földre való visszajuttatásának nehézségeire is, beleértve a fékezőmotor működését. A legsúlyosabb problémának azt jelölte meg, hogy a kabin a visszatérés során nem vált el az űrszonda műszerrészétől, hanem kábellel összekötve maradt.
"A műszerrész többször nekiütközött a kabinba süllyedés során. A forgó űrhajó nem volt a megfelelő helyzetben a légkörben való fékezéshez. Megolvadással fenyegetett, amikor felmelegszik a visszatérés során"
– írta 2019-ben az Astrin portálon.
Végül azonban a kábel szétvált, a visszatérő modul felvette a megfelelő pozíciót, és az űrhajós a Föld felett hét kilométeres magasságban kilökődött. Gagarin ejtőernyővel szállt le körülbelül 25 kilométerre délnyugatra Engels városától, az oroszországi Szaratov régióban.
Ez az űrhajós és pilóta 1968. március 27-én halt meg egy MiG-15 vadászrepülőgép-balesetben a Vlagyimir régióban található Novosziolovo falu közelében.
TASR/para