Putyin boszorkánykonyhájában Adolf Hitler világhódító projektjének receptjéből főznek!
A kizárólagos hatalomra éhes politikusok, a diktátorok túlélési receptje ősrégi. Alattvalóik történelmi „életterének” őrzése, meg a folyamatos hódítás bármilyen eszközzel, de leginkább erővel. Nem utolsósorban az állandó belső ellenséggel és külső veszélyhelyzettel történő ijesztgetés.
Talán nem ez volt a receptje Adolf Hitler világhódító projektjének? Amely végső soron az emberiségre lecsapó legpusztítóbb vérzivatarba torkollott...
Vlagyimir Putyin a szovjet KGB-csinovnyikból kreált nemzetvezető, az orosz birodalmi vágyak önmaga által felkent megtestesítőjeként semmi mást nem csinál most, mint amit Adolf Hitler „alkotott” a 20. század derekán. Az orosz nemzet történelmi életterének megőrzésére és gyarapítására hivatkozva folytat hódító hadműveleteket egy gyengébb testvérnemzet területén. Odahaza pedig éjjel-nappal azzal masszírozza az alattvalókat propagandagépezete, hogy csalárd külső ellenség veszélyezteti a hazát! Teszi mindezt teljes gátlástalansággal, miután esetleges opponenseit, azaz lehetséges politikai ellenzékét részben meggyilkoltatta, illetve börtönökbe záratta.
Az a helyzet, hogy Putyinra, az általa megtestesített elnyomó rezsimre valóban veszélyt jelenthet, ha Oroszország közvetlen szomszédjában esélye lehet a demokratikus fejlődésre egy olyan nemzetnek, amely az oroszokkal együtt szenvedte meg a cári önkényt meg a szovjet diktatúrát.
Ha kiderül, az orosz néppel az elmaradottság azonos platformjáról induló, önálló államiságára oly büszke ukrán nemzet demokratikus útja esetleg érdemesebbnek, sikeresebbnek bizonyul, mint a cári Oroszországot idéző elnyomás.
Erről szól az a történet, ami most fejlődik tragikus vérontássá az orosz-ukrán határon. Illetve Ukrajna szakadár területein, amelyek megszállására Putyinék kitalálták a casus bellit! Az okot a háborúra!
Oroszország NATO általi fenyegetettsége pedig nem más, mint egy ordas kamu!
Amellyel egy ideig akár lelkesíteni, mozgósítani is lehet a heroikus honvédők hagyományaival kábított orosz közvéleményt. Egészen addig, amíg „az ukrajnai portya” gazdasági következményei nem gyűrűznek majd le az orosz emberek privát szférájába, az otthonaikba nevezetesen.
Ugyanez a helyzet a posztkommunista Közép-Európa országai tekintetében. Konkrétan leginkább a putyini politikának vakon tapsoló, az Amerikára ugyancsak gondolkodás nélkül, csípőből acsarkodó magyarok és szlovákok tömegeire áll ez a definíció.
Pedig itt is csak addig folyik majd a net legalantasabb csatornáin az orosz kardcsörtetés és lehetséges következménye, az oktalan vérontás istenítése, amíg közvetlen veszélybe nem kerül miatta az európai komfort! Ami kizárólag az Európai Uniónak, a NATO-nak, illetve az észak-atlanti katonai szövetség legerősebb tagállamának, az USA-nak köszönhető. Ennyi az evidencia, a tény!
Akkor is, ha ezt tényt soha nem lesz hajlandó és képes fölfogni a jó csomó sötét íkúbajnok!
Akkor sem, ha megfagynak, éhen döglenek vagy le lesznek majd csukva a véleményük miatt, ahogy Oroszországban szokás! Holott az ilyenekkel akár azt is el lehet hitetni, hogy keleten nyugszik le a Nap…
