Putyin és a kenyér ára
Amikor Fico elvtárs arról ordítozik, hogy a jelenlegi szlovák kormány nem tesz semmit a drágulás ellen, és hogy inkább akar ő orosz békét, mint amerikait, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy hősugárzóval kéne lefagyasztani a vulkánt.
Nos, van abban igazság, hogy a kormány:
1. inkompetens ezen a téren. (Lásd a pénzügy és a gazdasági tárca két főkakasának teljesen eltérő véleményét a gazdaságról és teljesen megegyező véleményét egymásról. Tudni illik: mindkettő annak tartja a másikat, aminek őt a másik véli.)
2. végeredményben valóban nem tesz semmi érdemlegeset a drágulás ellen.
E két tény azonban nem szabad, hogy elfedje a Fico-féle sikítozás nonszensz jellegét.
Ugyanis…
Attól, hogy a számára korábban – amikor kormányon volt (lásd a fotókat, videókat) – baráti USA és/vagy a NATO nem küldene pár katonát Szlovákiába, s helyette Fico hagyná, hogy Putyin a szláv kölcsönösség és a későkomcsi elvtársiasság jegyében nyugatabbra tolja a határait egy ukrajnányival, éppen hogy nem olcsóbb lesz a kenyér, a benzin és a korrupció, hanem pont fordítva.
Minél nagyobb a káosz, annál többet kérhet a korrumpálható személy.
Minél erősebb és földrajzilag közelebbi pozícióba kerül Putyin, annál kevesebb kontrollal befolyásolhatja az itteni gáz és kőolajszármazékok, következésképpen a teljes energetikai és nagy arányban sok más szektor árait.
Minél inkább benne leszünk egy háborúban, annál drágább lesz a kenyér.
Mert lehet békegalamb alakú lufikkal óbégatni az omikronos téren, ám attól még Ukrajnát, a szintén szláv szomszédos országot hosszú évek óta háborúban tartja a putyini Oroszország. Egy geopolitikai lépésnyire Kassától. És azt minden felfújható békegalamb tudja, hogy az élelmiszer és minden más termék ára háborúban vagy a háború szomszédságában csak fölfelé igyekszik, sosem lefelé. (Hosszú távon a lengyelek populista politikusai sem fogják tudni tartani az aktuális árszabályzó intézkedéseket, gyorsan tessék ott bevásárolni, annyival is csökken a hazai kereslet, ami ugyancsak fölfelé hajtja a szlovák árakat stb.)
Minél közelebb jönnek a Szovjetuniót újraálmodó kágébés és stasis elvtársak – hiába a szlovák lakosság mocskosul kihasznált szocinosztalgiája –, annál labilisabb lesz az ország helyzete, annál nagyobb lesz a korrupció, annál kevesebb lesz a befektető, tehát annál drágább és sótlanabb lesz betevő. Ahogyan 1968 után sem lett olcsóbb és szabadabb semmi – andalító szláv izé ide vagy oda…
Szóval ne higgyen senki az olyan extrémistáknak – Fico igenis elérte e szintet mind nemzeti, mind pedig szociális populizmusával – akik orosz típusú békével garantálnák a jólétet. Én ugyanis abban nőttem fel és állíthatom, hogy nem létezik. De ha nekem valaki nem hisz, meg lehet kérdezni például az ukránokat…