Putyin lovának túlsó fele

Ardamica Zorán | 2022. március 3. - 18:45 | Vélemény

Egy hét kellett hozzá csupán, hogy páran, nem kevesen átessenek a ló túlsó oldalára. Putyin háborújának másik dimenziójára célzok.

Putyin lovának túlsó fele
Fotó: TASR

Ez a háború – tetszik vagy sem – mindenkit érint Európában, még azokat is, akik semlegességről beszélnek. (Majd mondják a benzinkutasnak és a péknek a kasszánál, hogy ők semlegesek…) Tehát az oroszokat is. Kiemelten az orosz népet. Mivel nem tudjuk, pontosan mennyit csalt a gyilkos a választásokkor, csak azt tudjuk, hogy sokat, nem sejthetjük, mekkora támogatottsága van otthon. De még ha kifejezetten nagy is volna, akkor sem lehet a „politikai elitet” – ó, hogy az a… szóval a jelenlegi gyilkos politikai vezetést azonosítani az orosz néppel. Az orosz nép rettentően megszenvedi ezt a háborút már most, és még jobban meg fogja szenvedni.

Éppen ezért minden jogos indulat ellenére, ne az orosz nép legyen a következő célpontja a fészbukharcosoknak és hasonszőrű társaiknak a ló másik oldalán, hanem az igazi felelősök.

Sokan ellenmondásnak vélhetik, hogy szankciókkal sújtjuk az országot, miközben az egyes bojkottokat egyre többen ítélik el.

Csakhogy van különbség.

Az sajnos elkerülhetetlen, hogy a nemzetközi szankciókat ne érezze az orosz (és részben nem orosz) lakosság, hiszen egyrészt a szankció a gazdasági nyomás eszköze (ha elfogy a stex, nem telik pl. lőszerre), másrészt ez is egy fegyver, amely a belső elégedetlenséget fokozhatja a lakosság körében. A háborúhoz ugyanis a klasszikussal szólva három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Ezt a csapot mindenképpen el kell zárni a béke érdekében.

Mivel azonban a gyilkosnak (aki nem csupán Putyin, hanem a sleppje is) nincs lelkiismerete, teljesen hiábavaló azt várni, hogy bármiféle erkölcsi reakciót, megalázottság-érzést, szégyenérzetet, lelki traumát váltson ki belőle, ha az országa sportolóit, művészeit, netán tudósait (lásd meg a kapcsolatot a külföldön tanuló/kutató orosz diákokkal) bojkottálja a világ. Tesz rá, mégpedig magasról. Pedig épp ezek azok a foglalkozások, amelyek az orosz kultúra legkiválóbb közvetítői. Oda is, vissza is.

Akad persze a sportolók, művészek, tudósok, más kultúr-misszionárius emberek között is kém, besúgó, propagandista vagy akármi a putyini diktatúra szolgálatában, de tán ne vegyünk mindenkit egy kalap alá. Ezekben az esetekben mindenképpen érdemes lenne disztingválni. Szerintem.

Ha egy 20 éves orosz diák pl. Prágában vagy más európai városban – aki vihetne onnan haza némi tudást, leckét, személyes tapasztalatot a nyugati demokráciából – a megalázás és igazságtalanság érzésével érkezik majd haza, amiért személy szerint őt, akit Putyin magasról leszart akkor (is), amikor kirobbantotta a háborút, egy demokráciában működő egyetem elvileg demokrata tanára tiltakozásul nem hajlandó tanítani, hát az nem jó. Ez a logika sántít. Ebből a diákból nem demokrata lesz, hanem ellenség. Vagy ha mégis demokrata lesz, akkor a tanár úr szégyenére és nem dicsőségére.

Ugyanezért – bár nincs súlya – maradjon meg az Orosz Fagyi Orosz Fagyinak.

Ukrajna politikusai is követtek el hibákat, és mint láthatjuk, fölöttébb alantas dolog ezért szétlőni az ukrán civileket. Putyin gyilkosságainak bűne se az orosz nép gyerekeinek, az orosz kultúra, a teljesítmény követeinek fejére szálljon, hanem a bűnösökére. Elég baj az nekik – innen nézve legalábbis –, hogy eddig nem voltak képesek vagy eléggé erősek ahhoz, hogy a jármaikat lerázzák.

Merem remélni, hogy a 21. századi technika és tudásbázis lehetővé teszi a konkrét felelősök azonosítását és felelősségre vonását, s hogy nem kell általánosítani és nemzeteket bántani. Sem az ukránt, sem az oroszt.

Ne legyünk má’ hülyék, mert abból nem származik semmi jó, sőt sokszor azért tör ki a háború.