Putyin tervez, ki végez?
Egy évvel ezelőtt kezdődött az Orosz Föderáció katonai beavatkozása Szíriában.
A közvetlen előzmény valószínűleg az volt, hogy Moszkvában megjelent Kaszem Szolejmani iráni tábornok, a Kudsz Brigádok parancsnoka (ezt a különleges katonai-titkosszolgálati egységet a világ egynémely országában terrorszervezetként tartják számon), és figyelmeztette Putyint: Aszad rendszere az összeomlás szélén áll, akkor pedig Oroszország elveszítheti a latakiai haditengerészeti támaszpontot, szuperhatalmi státuszának e fontos maradványát.
A beavatkozás indoka természetesen nem ez volt, hanem hogy le kell győzni az Iszlám Államot, amire a Nyugat képtelen. Ez történetesen igaznak mondható, mert Szíriában sohasem fajult volna idáig a helyzet az európai hatalmak éveken át fenntartott, ostoba be nem avatkozási politikája és Obamának a „vörös vonaltól” való gyalázatos visszatáncolása nélkül.
Miután az EU tagországai (Magyarország is) a felkelőket ismerték el a szíriai nép törvényes képviselőinek, hathatós katonai támogatást mégsem adtak. Ezzel a háború elhúzódását idézték elő, és azt, hogy az ellenzékben fölülkerekedjenek az iszlamista csoportok, köztük az al-Kaida helyi lerakata. Majd miután Aszad vegyi fegyvert vetett be nemcsak az ellenségei, hanem a „saját” országának civil lakossága ellen is, Obama a fogadalmával szemben nem avatkozott be, s így lehetővé tette, hogy az egyre pusztítóbbá váló s véget nem érő polgárháború okozta államvákuumba behatoljon az eredetileg Irakban terjeszkedő Iszlám Állam (később már Iraki és Levantei Iszlám állam, Daes).
