Qrva országban nincs nap, hogy áramszünet ne keserítené az életem...

Ardamica Zorán | 2016. szeptember 15. - 10:57 | Vélemény

Qrva országban nincs nap, hogy áramszünet ne keserítené az életem. Odalett közel három órás melóm. Totál. Nem sikerül helyreállítani rendesen. A fele ógörög a másik fele meg kínai. Jó, jó nem értek hozzá, de akkor is... Itt a méregdrága túlfeszvédő póttáp az asztal és a lábam alatt, de csak sípolt, nem tett semmit. Öreg benne az aku, aszonygya a szaki. Egyéves, mondom, nálad vettem. Az már öreg, ebben a világban minden öreg, ami félévesnél több... Hát lopom én a pénzt...? A borotválkozó gépemről letört a fele, reklamáltam, az is egyéves volt, lópisztoly az eredmény, „mechanikus hiba”, én törtem el, nem javítják, nem cserélik. Ennyit a gariról. Pedig nem törtem el, szétesett a kezemben... Félig borostás pofával mehettem a városba zsilettet venni. Mindenki jól szórakozott, csak én nem...

Qrva országban nincs nap, hogy áramszünet ne keserítené az életem...

Nincs szinte nap, hogy valami ne csesződjön el.

Persze, örüljek, ha csak ilyen bajaim vannak, hogy újra kell írnom – lehetetlen – egy cikket, amit megevett a virtuális semmi. Soha nagyobb bajom ne legyen. Vannak itt fontosabb dolgok.

A nevelőintézeti tragédia például, ezzel van most tele minden. Nem akarom kisebbíteni a fontosságát, de hát ki nem tudta, hogy a hazai intézetekben nincs minden rendben... Mindenki tudta, csak kényelmesen kussolt. Hisz ezek csak narkósok, kis szajhák, összeférhetetlen alakok... Ez minket nem érint. Most meg, ha már napvilágra került, lehet álszent képmutatással szörnyülködni, hogy jaj, most már mi lesz. Főleg, ha nem a mi gyerekünk kerül ilyen helyzetbe, hanem a másé. Nem lesz semmi. Ezt az ügyet vagy eltussolják vagy nem. Vagy beáldozzák az igazgatót, vagy nem, meglátjuk. Lényegtelen nekik. A miniszter széke nem reng és senki másé sem reng. És ha kicsit megremeg, attól jóval stabilabb lesz a belügyminiszteré, mert addig sem vele foglalkozik a közvélemény. Amely közvélemény nem képes egyszerre több dologra figyelni, mert akkor belefáradna a gondolkozásba... Mondhatjuk, jellemzően nem kenyere a gondolkozás. Különben nem ilyen lenne az ország.

Ha cinikus lennék, mondanám: ennyike. De dühít. Viszont akkor is ennyike, mert nagyobb dolgok miatt sem változik itt semmi. Mármint jó irányba.

A parlament Dankópistája és elhúzza a nótáját az erkölcs mobillal, étellel, nyakkendőtlenséggel és vulgarizmusokkal rombolóinak, lásd új házszabály. Mire a legfőbb koalíciós partnere (kultúrembör, nem tahó paraszt, mert operaénekes, kérem szépen, becsületes szakmája szerint – tuti duálisan képezték a magas cére) lekurvázza az egyik honanyát. Most akkor kinek mit akar parancsolni a szlovák nemzeti pártvezér? Ja, hogy addig sem a Kali és Fico botrányaitól hangos a média? Oké, szép terelés. Bizonyára sokkal jobb lesz ettől az országnak. Meg áramkimaradás sem lesz már a füleki faluvégen. És nekem meg lesz ettől pénzem új akkura, új borotválkozó gépre és mindkettő kibír két évet a gari szerint, vagy tán még többet is.

Mert itt ez a lényeg: ki kell bírni. Mindent. Ha nekem ki kell, akkor annak a ... akkunak is!

Meg a megerőszakolt ex narkós kis csajnak is. Elvégre a belügyminiszter is kibírja, állja a sarat hónapok óta. Ebből látszik, hogy az ország is elég türelmes, az is elég jól kibírja. Nincs nap, hogy ne szitkozódnánk valami miatt. Viszont bírjuk. Kemények vagyunk, mint a nyári napsugár perzselte tehénlepény! Csak néha eltörünk, ha ránk lépnek a tehenek, ökrök, politikusok...

Sebaj, közeledik a nap, amely mindent megold.

Prioritásnak látszik, hiszen korábban került ügyviteli terítékre az össznépi jólét témája, mint pölö az iskolák finanszírozásának megreformálása, ami ugyebár alig érint valakit az országban, hiszen kinek is lenne ma még itt gyereke... Vagy ugyanez a mondat egészségüggyel behelyettesítve... Kinek lenne még itt egészsége... Ahhh. Fontos, hogy eldöntsék az eldöntő urak ama mindent megoldó napon, hogy vajon szabad-é bicajosnak lakott területen belül meginnia egy kis (gyk. 3 deci , Magyarhonban: pohár) vagy egy nagy (gyk. 5 deci, Magyarhonban: korsó, de mindig pohárba csapoják...) sört. (Megjegyzem, legújabban ez utóbbi már sok helyen csak 4 deci. A féldeci meg négy centi. ..rva infláció... Az utolsó decinél tuti kimaradt az áram valakinek a neuronjai közül.) Szóval HIDat verünk a zéró tolerancia és a kissörtolerancia közé. De csak bicajon. Kvadon, veterán Babettán, Velurexen, kolobezskán (gyk. roller, de nem rock and roller) nem. Meg lovon sem. Mer’ a lovas, az más, az gyanús, az ne igyék. Izé, a ló ihat? Arról ugyanis nem szól a törvényjavaslat. Tudom, Kali, most én is hülyeséggel traktálom a nagyérdeműt... Dehát végül is, a te embereid fogják az én adómból megfújatni azt a lovat és megszívatni a bicajosokat, ha mégis többet innának.

Ideje lesz kiírni egy versenypályázatot: ki tud részegebb állapotban elbicajozni két áramszünet között egyik nevelőintézettől a másikig félig borotvált pofázmánnyal kizárólag szlovák autópályán anélkül, hogy lekurváznák őt a parlamentben havi sok ezer euróért. Benevezni a Bonaparte komplexum előtt lehet a megfelelő zűrlap kitöltésével. Migránsok 2000 km hátránnyal indulhatnak, mert mi ebben a zországban jobb keresztények vagyunk, mint...

Mint akárki... És nincs nap, hogy ezt ne tudassuk a világgal. Vagyis az ellenséggel.

Címkék: Ardamica Zorán