Ravasz: mintegy 100 ezer roma élhet a veszélyeztetett telepeken
Veszélyesnek tartja a hadsereg bevetését a roma telepeken élők tesztelésébe Ravasz Ábel (Híd), a korábbi romaügyi kormánybiztos. Szerinte hiába figyelmeztette a jelenlegi kormányt, hiába készített javaslatokat ezt nem vették figyelembe. Úgy véli, hogy a külföldről hazaérkezett romákat is a jelenlegi kormány állíthatta volna meg, azt pedig visszautasítja, hogy ellopták volna a romákra szánt uniós támogatást.
Hogyan értélkeli a kormány tervét a roma telepeken élők tesztelésére?
Én már több mint tíz napja több javaslatot is tettem arra, hogy hogyan kellene kezelni ezt a helyzetet, de nem hallgatták meg ezeket. Most végre elkezdtek foglalkozni ezzel a témával, igaz, tíz napos veszteséggel. De nagyon kockázatos tervet dolgoztak ki. Szerintem nagy problémát jelent, ahogyan erről a témáról beszélnek. Egy kalap alá veszik az összes romát, stigmatizálják ezzel a roma közösséget, és feszültséget váltanak ki. Nagyon fontos lenne megtartani a partneri viszonyt a roma közösségek és az állam között, ami az utóbbi években kialakult. Ha nem lesz jó együttműk9dés, ha veszélyérzetet vált ki az állam, akkor nagyon nehéz lesz betartatni bármilyen intézkedést.
Részleteiben elfogadható a terv?
Én több hibát is látok benne. Elsősorban az első körben tesztelt települések listájának összeállítását nem értem. Hogyan kerül például Fülek a veszélyeztetettség szempontjából első települések közé?
A sajtótájékoztatón Igor Matovič arról beszélt, hogy mintegy 1500-an tértek vissza külföldről olyanok, akik szegregált telepeken laknak. Információi szerint ez pontos szám? Milyen forrásból származik ez?
Mi is ezzel a számmal dolgoztunk, ez a terepmunkások – egészségügyi asszisztensek és szociális munkások – adatain alapul. Több mint két hete monitorozzuk ezeket a telepeket, és küldjük a javaslatainkat a kormánynak.
Matovič szerint az előző kormánynak meg kellett volna állítani a határon ezeket az embereket, és állami karanténba szállítani. Ez miért nem történt meg?
Éppen az elmúlt egy hétben érkezett nagyon sok ember Angliából. Én már korábban is javasoltam, hogy a regionális közegészségügyi hivatalok adják ki a fertőzöttek és a karanténban lévők listáját a polgármestereknek, de ez sem történt meg.
Több polgármester jelezte a segélyosztás kapcsán is, ami két hete történt, hogyha nem kapja meg a karanténban lévők listáját, akkor nem tudja betartatni a karantént, mégsem kapták meg a listát. Ezek olyan intézkedések, amelyek sokat segíthettek volna.
Az is probléma, hogy a terepmunkások, akiknek a segítségével ez a kormány is számol, nem rendelkeznek olyan védőfelszereléssel, amely lehetővé tenné, hogy hatékony munkát végezzenek. Ami felszerelésük van, azt vagy az önkormányzatoktól kapták, vagy maguknak biztosították be, az államtól még szájmaszkokat sem kaptak.
Nem lehetett volna mégis lépni már korábban?
Mi úgy láttuk, hogy két hullámban érkeztek haza ezek az emberek. Az első hullám még a válság elején volt, amikor a határok teljesen átjárhatóak voltak, a második hullám pedig az utóbbi időben, az elmúlt egy hétben, 10 napban, elsősorban Angliából.
Mi azt javasoltuk, hogy Anglia is kerüljön fel azoknak az országoknak a listájára, ahol súlyos a járványhelyzet, mint például Kína, Irán vagy Olaszország, ahonnét a visszaérkezők automatikusan karanténba kerülnek, de ez nem történt meg.
Most azzal kell szembenéznünk, hogy a vírus valóban jelen lehet a telepeken is.
Meg lehetne oldani a szűrést a roma telepeken a hadsereg segítsége nélkül is, civil egészségügyi személyzettel?
A hadsereg bevetése mindig nagyon kockázatos, mert a hadsereg és a roma közösségek viszonya enyhén szólva is nagyon törékeny. A hadsereg bevetését mindig is szimbolikus lépésként fogják felfogni, ezért is nagyon szorítok annak, hogy az akció jól sikerüljön, ne törjön ki pánik, a hadsereg ezt jól hajtsa végre. Én mindig óvatos voltam azzal kapcsolatban, hogy használjuk-e a hadsereg kapacitását. Egyrészt értem, hogy ez egy professzionális közösség, másrészt azonban a végső megoldásnak tartom azt, hogy katonaorvosokat vessünk be, látva a közvéleményre gyakorolt hatásukat. Azt nem tudom megmondani, hogy civil személyzettel ez megoldható-e lett volna, a válságstáb ülésére már néhány hete nem hívnak, ott vannak az erre vonatkozó információk.
Említette, hogy a veszélyeztetett telepek listája nem a legjobb. Önök hány települést teszteltek volna, és hol tartották volna legfontosabbnak a tesztelést?
Több listát is készítettünk már csaknem egy hónapja. Nagyságrendileg mintegy 75 olyan település van, amelyet kifejezetten veszélyeztetettnek tartottunk. Ebből persze lehet egy szűkebb, nagyon veszélyeztetett 30-as listát készíteni. Mi olyan szempontokat vettünk figyelembe, mint a lakosság sűrűsége, az egy házra jutó lakók aránya, az elzártság, az ivóvízhez való hozzáférés és a szennyvízelvezetés megoldottsága, valamint a hazatértek aránya. Ez alapján hoztuk létre a listát, de ez nem egyezik azzal, amit a kormány bemutatott.
Nem értem, hogy mit keres a listán Fülek vagy például Dacsókeszi (Kosihovce).
Azt gondolom, hogy vagy rossz adatelemzés történt, vagy nem értenek ahhoz, amiről beszélnek.
Igor Matovič többször is említette, hogy az előző kormány idején elfogyott, eltűnt 380 millió euró támogatás, mégsem javult a telepek vízellátása, nincs szennyvízelvezetés. Hová lett a támogatás, és miért nincs megfelelő infrastruktúra ezeken a telepeken?
Érdekes hallgatni, hogy egyrészt azt mondják, hogy ellopták a támogatást, másrészt azokat az intézkedéseket dicséri, amelyeket az uniós támogatásokból finanszírozunk: például a terepmunkásokat, a közösségi központokat, az egészségügyi asszisztenseket. Ami az infrastrukturális befektetéseket illeti, ott igaz, hogy például az óvodaépítés vagy a közösségépítés terén sikeresebbek voltunk, mint az ivóvízhálózat kiépítésében. Abba a problémába ütköztünk, hogy azokon a településeken,
ahol a roma telepen nincs ivóvíz, ott a falu többi részében sincs, ezért helyben nem voltak hajlandóak belemenni egy olyan befektetésbe, amely csak a roma telepre irányult volna.
Ezért mi azt javasoltuk, hogy a következő időszakban integrált programként, a kormány nagyobb vízellátási stratégiájának részeként valósítsuk ezt meg: tehát a falu nemcsak a roma telep, hanem az egész település vízvezeték-hálózatára kapna pénzt. Ennek ellenére, ha a 2004-es, a 2013-as és a 2019-es Roma Atlasz eredményeit összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy az ivóvízhez való hozzáférés az utóbbi időben gyorsabban javul, mint korábban. Még mindig hosszú út van előttünk, de az már régen nem igaz, amit Matovič mondott, hogy több száz olyan telep van, ahol nincs ivóvíz. Körülbelül 50-55 olyan roma közösség van, ahol a lakosság többsége nem fér hozzá tiszta ivóvízhez.
Ön mintegy 75 olyan telepről beszélt, amelyeket súlyosan veszélyeztet a járvány, vagy ahol nagyon gyorsan terjedne. Ez hány embert jelent?
Az a kérdés, hogy csak a telepek lakosságát nézzük, vagy az egész település lakosságát, ahol a telep van. Ez két különböző adat. A listán szerepelnek olyan falvak, községek, amelyek roma többségűek, olyanok is, amelyen csak kisebb roma telep vagy csak egy roma sor, egy utca.
A számításaim szerint a súlyosan érintett telepeken mintegy 100 ezer roma él, ha a települések teljes lakosságát vesszük, akkor ez a szám a duplája is lehet,
de ez utóbbi nem pontos számítás, csak becslés.
Lajos P. János
