A referendumnak annyi! Nem ült fel a büszke nép a politikai bűnözőknek? Dehogynem!

Barak László | 2023. január 22. - 07:00 | Vélemény

Lássuk, mi volt a kérdés, amelyre válaszolhattak a választópolgárok a Robert Fico kifundálta szombati népszavazáson. Íme: „Egyetért azzal, hogy a parlament megbízatási ideje lerövidíthető népszavazással, vagy parlamenti határozattal?

A referendumnak annyi! Nem ült fel a büszke nép a politikai bűnözőknek? Dehogynem!
Fotó: TASR

Vége van, lehet azon rugózni, sikerrel oldotta-e meg a sajtát hasznára, önmagának leosztott leckét a Smer SD elnöke? Csak elvakult nyáját sikerült-e az urnákhoz terelnie vagy annál többet? Lehet örvendezni most már, hogy épp annyi az általa idomított „állomány” létszáma, amennyien bedobták az urnákba, hogy „igen“? Meg, hogy akadt azért valamennyi szavazólap nemleges válasszal is? És miért annyi a mennyi? Vagy előfordult, hogy „igen“ is meg „nem“ is leesett? Obszcén rajzokat találtak-e vajon a borítékokban?

Okafogyott kérdések ezek. Legalább annyira, amennyire maga a szóban forgó referendum volt az. Annál is inkább, mivel már hetekkel a voksolás előtt nem létezett az a kormány, amelynek eltávolításáért párt- és egyéni érdekből telepofával szorgalmazták.

Bele kellene viszont közben gondolni abba is, vajon Szlovákia népességének hány százaléka van tisztában azzal, hogy miként funkcionál a liberális(!), azaz parlamentáris demokorácia? Vagy mire való az Alkotmány, mint olyan? Hányan tudják a választópolgárok, hogy mit jelent egy olyan országban a hatalommegosztás, amely a parlamentáris demokrácia szabályai szerint működik? Mennyien vágják, hogy a parlament a törvényhozás kizárólagos terepe és mennyi képviselő ül ott? Hány szavazat kell az alkotmánymódosításhoz? Világos-e, hogy a parlament végrehajtó szerve az erőszakszervezetekkel együtt – rendőrség, hadsereg – a kormányzat, és mi a szerepe egy ilyen országban a független bíróságok rendszerének, illetve a köztársasági elnöknek?

Mérget lehet rá venni sajnos, hogy vajmi kevesen képesek ezekre a kérdésekre kielégítő választ adni.

Csoda, hogy bizonyos politikusok akkordban képesek a maguk javára hülyíteni az önmagának kiszolgáltatott néptömegeket? Hogy képesek ugyanezek az ügyeskedő, sunyi gazemberek az adófizető polgárok vagyonát fosztogatva, naponta szemen szedett hazugságokkal, gusztustalan intrikákkal, primitív pótcselekvéssel, aljas ellenséggyártással eredményesen átverni megannyi tájékozatlan, agymosott alanyt?

Kizárólag erre a helyzetre, ilyen viszonyokra épített Robert Fico, amikor pártja boszorkánykonyháján kifőzette ezt a referendumot. Csakis kármentésként, mert világos volt a séf számára, hogy az ő bőrére megy a játék. Ha ugyanis marad a legutóbbi parlamenti választások alapján regnáló kormány, ő is marad a bűnüldöző szervek látókörében. És aligha sikerül megúsznia a felelősségrevonást! Elsősorban a közvagyon maffiamódszerekkel abszolvált fosztogatásáért.

Csakhogy a kormány Fico nélkül is belebukott a hatalomgyakorlásba! Elsősorban vezető politikusainak felkészületlensége, alkalmatlansága, bűnös dilettantizmusa, gyermeteg önzése, csökött kizárólagossága miatt.

Fico önmentő projektje tehát Igor Matovič és egyszerű, azaz szerencsétlen brancsának kaotikus ködszurkálása nélkül korántsem jöhetett volna létre! Annál is kevésbé, mert Matovič kormányának működését kezdetben még alkotmányos többséggel, azaz több mint kilencven szavazattal biztosította a parlament. Magyarán, ha nem olyan felkészületlen, alkalmatlan, bűnösen dilettáns, gyermetegen önző és kompromisszumokra tökéletesen képtelen ripacs Igor Matovič és a vele egy húron pendülő, szinte az utcáról összefogdosott kvázi politikusok, akkor akár a csillagokat is lehozhatták volna az égről ennek a világ metropoliszaihoz képest tenyérnyi provinciának. Akkor is, ha ugyanolyan provinciális, hátsó udvari viszonyok között szocializálódtak ők is, mint kritikátlan híveik, sőt, Szlovákia összlakossága en bloc...

Hiba lenne azonban megfeledkezni arról, hogy miként jutott hatalomhoz anno Robert Fico, Igor Matovič és akárhány politikai szélhámos. Bizony épp úgy, ahogyan az 1989-es rendszreváltás óta minden egyes politikai döntéshelyzetbe juttatott közszereplő. Minden esetben előbb Csehszlovákia, majd Szlovákia választópolgárai voltak azok valamennyien, akik hatalomgyakorlókká léptették elő őket. Méghozzá önkéntes, demokratikus választásokon!

Tehát, ha teszik, ha nem, kizárólag a választópolgárok lelkén szárad a választópolgárok sorsa...! Bármennyire kegyetlennek tűnik is ez az ítélet, józan gondolkodással tagadhatatlan!

Más kérdés, hogy mennyire képesek az emberek józanul mérlegelni. Ha csak a szociális hálók bugyraiba tévedünk, aligha találkozni ottan a józanság intézményével. Bár ha túllépünk ezen a ganészagtól bűzlő latrinán, ahol a nemtelen gyalázkodás, a harsány tudatlanság, a primitív, oktondi megnyilatkozások tömege ágaskodik, és helyette a társadalmi viszonyokat, a népesség észjárását, értékrendjének állapotát valamivel pontosabban tükröző közvélemény-kutatásokra hagyatkozunk, akkor sem különösebben szívderítő, amit tapasztalunk. Vagy talán nem az jön ott is le a képzeletbeli színtérről, hogy csakis és kizárólag a politikusok, meg valamilyen gonosz ellenség miatt frusztráltak az emberek...?

Nem azt ragozzák vajon egyre többen, hogy például minden bajt, a plebsz kiszolgáltatottságát, tehetetlenségét, elesettségét a Nyugat, az Európai Unió, meg Amerika stb. okozza? Vajon nem az ordít a közvélemény-kutatásokból is, hogy a véreskezű agresszor, Putyin helyett az ukránok az undokok?

Miközben itt az Unión belül nyitottak a határok, senkinek nem kell az életét kockáztatnia, mint a kommunizmus idején, hogy arra menjen a nagyvilágba amerre lát. De ugye világos, hogy

általában a sok-sok gyalázkodó balfék sem keletre vágyódik, nem az Ural bányáiba akar ingázni a betevőért, nem Vlagyivosztokban szelfizne a csúnya, rothadó, kizsákmányoló, ördögi Nyugat helyett...?!

Kár tagadni, így megy ez mifelénk. És sajnos még jó ideig így is marad. Akkor is, ha a Fico-féle kudarcos referendum azt is sugallhatná, hogy lám, milyen jól orientálódott a büszke és okos nép... Hogyan nem ült fel a poteciális és gyakorló politikai bűnözőknek, és a többség le sem baltázta a hazug propagandájukat...

A referendum érvénytelensége, vagyis bukása azonban sajnos annyit jelent csupán, hogy az elkeseredett közöny per pillanat jobban uralja Szlovákiát, mint a józan gondolkodás. Persze, mint általában mindig, jórészt a választópolgárok önhibájából! Hogy nem légből kapott állítás ez, még ebben az évben kiderülhet. Az előrehozott parlamenti választások eredménye demonstrálja majd...