„Rengeteg kérdés kavarog a fejemben”

Élsportolóként, külföldön tanuló diákként hogyan éli meg a járvány idejét?

– Amikor március 1-jén a szlovák válogatottal nemzetközi tornára Törökországba utaztunk, a járványról itthon még csak tájékozódtunk, és közben azt hallottuk, hogy az olaszoknál már szedi az áldozatait. Ennek ellenére a veszély még valahogy mindig távolinak tűnt számunkra, mint amikor Kínából érkeztek a rémisztő hírek. Március 11-én értünk haza Szlovákiába, Törökországban akkor még nyugalom volt, az utazás alatt a vészhelyzetnek halvány jelét sem tapasztaltuk, a reptéri ellenőrzés sem volt szigorúbb, mint máskor. Nem mérték meg a lázunkat, nem kérdeztek tőlünk semmit, pedig akkor már számoltunk vele, főleg az osztrákoknál… Budapesten aztán folytattuk az edzéseket, bár voltak már szigorítások, óvintézkedések – nem használtuk a közös öltözőket, zuhanyzókat, erre nagyon ügyeltünk. A hétvégén még lejátszottuk a soron következő bajnoki mérkőzést, de már a szurkolók kizárásával. A meccs után hazautaztam Nádszegre, mert akkor már beharangozták a határzárat, valamint azt, hogy 14 napra karanténba kell vonulnia mindazoknak, akik külföldről tértek haza. Fogalmam sem volt arról, hogy mi vár rám és a családomra a vesztegzárban, de álltam elébe, nem tehettem mást, mint azt, hogy betartom az előírásokat. Hosszú volt a két hét, nagyon hosszú, de túléltem, viszont már nagyon hiányzott a mozgás, a futás. Leteltével napi szinten gyakorolok, kilométereket futok és egészségesen táplálkozom.

A vesztegzár alatt hogyan készül az érettségire, esetleg a felvételi vizsgákra?

– Hetek, sőt hónapok óta komolyan készülök az érettségire, még akkor is, ha nem lehetett tudni mikor lesz, lesz-e egyáltalán? Én azonban semmmit nem bíztam a véletlenre, hogy majdcsak lesz valahogyan, folyamatosan készültem és még mindig van mit tanulnom bőven. Magyarországon az érettségi vizsgák az eredetileg kitűzött időpontban, május 4-én kezdődnek, szigorú egészségügyi követelményekkel, a szokásostól eltérő módon, a lehető legkevesebb személyes kontaktusra törekedve. Mivel ősztől egyetemre készülök, nekem kötelező elmennem vizsgázni. Ha nem mennék el, csak a jövő évi felvételi folyamatba tudnék ismét bekapcsolódni, ugyanis Magyarországon az érettségi egyben felvételit is jelent. Rengeteg kérdés kavarog a fejemben, mert nem tudom, hogy ha az érettségi vizsgák befejeztével újra Szlovákiába jövök, újra karantén vár-e rám, vagy ha bemutatom az egy hónapig érvényes negatív tesztemet, akkor hazamehetek. Ha nem, akkor bizony állami karantén várna rám, amit nagyon szeretnék elkerülni. Az illetékesek szinte naponta hoznak új döntéseket, így menet közben még sok minden változhat, s remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz körülöttem…

Ebben a rendkívüli helyzetben mit tart kiemelten fontosnak?

– Most az a legfontosabb, hogy betartsuk az előírásokat, védjük magunkat, és egymást is. Komoly tanulási folyamat ez mindannyiunknak, sok mindent újrarendez bennünk, és minden bizonnyal a járványhelyzet alapvetően felülírja mindennapjainkat. A „Maradj otthon!”-szlogen mintha belénk ivódott volna, életünk részévé vált, még akkor is, ha eleinte nagyon haragudtunk rá. Főleg azért, mert benne van az is, hogy ne látogassuk meg a nagyszüleinket, mert óvni kell őket. Szinte a négy fal között élek, csak futni, edzeni megyek ki a házon kívülre, és néha a boltba, ha az elengedhetetlen. Bízom benne, hogy a vírus végre elvonul, és lassan magunk mögött hagyhatjuk ezeket az embert próbáló heteket. Hiányoznak a csapattársak, az edzések, a mérkőzések. Boldog leszek, ha visszakapom a régi életemet, ha annak rendje és módja szerint elkezdődhet a felkészülés, és újra folytatjuk a bajnokságot. Bár tisztában vagyok azzal, hogy ez még egy darabig várat magára, és attól tartok, hogy többé már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt.

(LV)