„A roma holokauszt nem megaláztatás, hanem mészárlás volt” – Kolíková Dunaszerdahelyen emlékezett

2021. augusztus 3. - 08:41 | Régió

Hétfőn délután Dunaszerdahelyen is megemlékeztek a roma holokauszt szörnyű borzalmairól. Az eseményen részt vett Mária Kolíková igazságügyi miniszter, Andrea Bučková romaügyi kormánybiztos és Peter Pollák európai parlamenti képviselő is.

„A roma holokauszt nem megaláztatás, hanem mészárlás volt” – Kolíková Dunaszerdahelyen emlékezett
Mária Kolíková (Fotók: Paraméter)

A megemlékezés Bertók István Holokauszt c. saját szerzeményének előadásával indult és koszorúzással zárult. A. Szabó László, a város alpolgármestere nyitotta meg az emlékező beszédek sorát, elmondta, a megemlékezés résztvevői a megértés szellemének terjesztéséhez járulnak hozzá. Emlékeztetett arra, hogy a roma holokauszt emlékművét 2006-ban állították Dunaszerdahelyen, azóta pedig minden évben megemlékeznek „a borzalomról és a szenvedésről, ártatlan emberek elrablásáról és meggyilkolásáról”, melyek mögött a náci felsőbbrendűség ideológiája állt.

„Ezek azért történhettek meg, mert a hatalmon lévő emberek kis csoportja úgy gondolta, hogy a kisebbségeket el lehet hallgattatni és likvidálni, mivel senki nem emeli fel a szavát értük. (...) Az emlékmű azt üzeni számunkra, hogy soha a kisebbségek ellen, hanem a megbékélésért tegyünk lépéseket” – fogalmazott.

Felhívta a figyelmet arra, hogy Dunaszerdahelyen számos nemzetiség tagjai békében élnek egymás mellett, és bízik benne, hogy „a következő generációk is megtalálják az utat minden szoborhoz, emlékműhöz, ami szimbólum és egyúttal mementó”.

Balról: Andrea Bučková, A. Szabó László, Mária Kolíková és Peter Pollák

Mária Kolíková egy személyes történettel kezdte a megemlékezését. Elárulta, hogy alapiskolában előfordult, hogy őt is „büdös cigánynak” titulálták, ám amikor a bátyja odaszólt az osztálytársainak, akkor abbahagyták. Akadt viszont egy roma barátnője, aki azért nem ment el az osztálykirándulásokra, mert gúnyolódtak rajta, és őt nem védte meg senki. „Én nem tudtam hogyan reagáljak, csak azt mondtam neki, hogy mindig a barátom lesz. Az emberekkel szembeni, másságból, más etnicitásból fakadó gyűlölet nem egy olyan jelenség, amin már túl vagyunk, a gyertya és a koszorú, amit ma elhelyezünk, a megemlékezésünket fejezi ki arról a fájdalomról és szenvedésről, amit a romáknak is el kellett szenvedniük a második világháború alatt” – húzta alá.

Emlékeztetett arra is, hogy a romáké egyfajta titkolt holokauszt volt, és 1982-ig tartott, míg már legalább a nyugatnémet kormány elismerte. Addig a hivatalos verzió szerint a romákat nem etnikai okokból, hanem aszociális viselkedés és bűnözés miatt üldözték.

„A roma holokauszt nem zaklatás vagy megalázás, hanem mészárlás. Más emberek meggyilkolása a másságuk miatt. Fontos ezt elmondani a fiataloknak”

– szögezte le, hozzátéve, hogy amikor az internetes kommenteket olvassa, szörnyű párhuzamokat vél felfedezni a múlt és a jelen között. „A történelmet nem lehet alábecsülni, a társadalmi hangulatot pedig még kevésbé, mivel a közvélemény veheti rá az embereket ilyen rettenetes cselekedetekre. Az emberek radikalizációjának növekedése és az emberi méltóság értékének kétségbe vonása idején emlékeztetni kell az emberi szenvedésre, amit az exrémizmus okozott, tekintet nélkül arra, hogy fasizmusnak, kommuniznusnak vagy nacionalizmusnak hívjuk” – hangsúlyozta a miniszter. Szavait azzal zárta, hogy a romák évszázadok óta részei a szlovák társadalomnak, és ha fejlődni akarunk, akkor azt együtt kell tennünk.

Az esemény főszervezője, a Romológiai Kutatóintézet igazgatója, Ravasz József a jelenre utalva figyelmeztetett, hogy a gondokat nem lesöpörni, hanem rendezni kell. „Törődni az új, felnövekvő roma generációval, akik minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy a roma nemzet e bonyolult évtizedek után magára találjon, bátran vállalja identitását és elkezdje kiépíteni intézményrendszerét” – húzta alá. Véleménye szerint a roma családoknak meg kell érteniük a tudás, a művelődés értékét és fontosságát, valamint felismerve gyengéiket úgy alkalmazkodni a többségi társadalomhoz, hogy közben önazonosságukat se veszítsék el.

„Ne adjunk lehetőséget a gyűlöletkeltésre. (...) Történelmünk sokféleképpen magyarázhat, de indoeurópaiként otthon érezzük magunkat Európában, ezt kell megérteni és értelmezni” – fogalmazott.

Elképzelhetetlennek és érthetetlennek nevezte a 77 évvel ezelőtt történteket Andrea Bučková romaügyi kormánybiztos.

„Nem feledhetjük el, hogy a társadalom egy részével, köztük a romákkal szembeni gyűlölet nemcsak a korabeli törvényekbe került bele, de az emberek gondolkodásába is, és sokak számára elképzelhetetlen fájdalmat okozott” – jelentette ki.

Figyelmeztetett továbbá arra, hogy „a megemlékezés és a fájdalom nem béníthatják le az életünket és a jövőbe veztő utunkat, ellenben lehetővé kellene tenniük hogy kölcsönös tisztelet, tolerancia és elismerés vezesse az együttélésünket”.

Peter Pollák EP-képviselő az abszolút gonoszság demonstrálásának nevezte a holokausztot, ami a felsőbbrendűség érzésének következménye volt. „Hányan ismerjük a roma holokauszttal kapcsolatos tényeket, miért nem tanulunk erről a történelemórákon? Hányunknak jut eszébe, hogy a romákkal szembeni represszió ma is megtörténik Szlovákiában? – tette fel a kérdéseket, emlékeztetve a szepsi rendőri brutalitásra vagy a roma gyerekekkel szembeni erőszakra az egyik kassai rendőrőrsön – Meddig kell az embereknek ivóvízhez való hozzáférés nélkül élniük, vagy azt végignéznünk, hogy egészséges roma gyerekeket csupán származásuk miatt speciális iskolába helyezik?”

Kijelentette, az áldozatok „halálukkal megváltották a mi békénket, hogy mi ma élhessünk”, ugyanakkor szerinte nem szabad figyelmen kívül hagyni a romák mai szenvedéseit is, mivel nem mindegyikük saját hibájából került abba a helyzetbe, amiben ma élnek. „A bennük rejlő potenciál kihasználatlanságával az társadalmunkat is szegényebbé tesszük” – fogalmazott.

Beszédet mondott Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárója is, aki szerint a kölcsönös tisztelet és elismerés a békés együttélésünk feltételei, ezek ismétlésével pedig magasabb szintre emeljük gondolkodásunkat, érzéseinket, amivel annak kockázatát is csökkentjük, hogy megismétlődjenek a múlt borzalmai.

Író Tibor, a járási munkaügyi hivatal igazgatója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ahogy időben távolodunk, hajlamosak vagyunk elrendezni magunkban ezeket a történéseket azzal, hogy rég volt és távol tőlünk, ugyanakkor szerinte nem szabad, hogy illúziókat tápláljunk, mivel mindez Szlovákiában, a környékünkön is történt. Emlékeztetett a szeredi és komáromi táborokra, ahol nemcsak várakoztak emberek az elszállításukra, de meg is haltak. „Gondolkodásunk és eszméink különbözhetnek, egy dologban viszont egyet kell értsünk, a demokrácia alapelveinek tiszteletben tartásával, a választás lehetőségével, a jogegyenlőséggel. Ezek a diktatúra elleni harc alapvető fegyverei” – fogalmazott.

(SzT)