Roma holokauszt: „Parancsoló erejű lezárásnak kell tekintenünk”

Fotók: Paraméter

„A második világháború óta eltelt idő sem bizonyítja azt, hogy a romák szocializációja, társadalmi felzárkóztatása jó irányban halad. Európa-szerte a kutatások azt bizonyítják, hogy a romák többsége mélyszegénységben él” – emlékeztetett Ravasz József, a kutatóintézet vezetője. Úgy véli, felmerül a kérdés, hogy a legfiatalabb roma generáció számára vajon meghatározó jövőkép-e roma nemzetben gondolkodni. A roma holokauszt szerinte arra emlékeztet, hogy a roma nép nem elfogadható, nem értékes.

„Vajon a 21. század roma nemzedéke megvalósítja-e elődeink álmát, s nemzettársként mindenütt Európában lerakja azon intézményeink alapkövét, melyekben tanítható, elsajátítható lesz egy nép feladata, mert eljött az idő, amikor nemcsak a szolidaritásra hívjuk fel a többségi társadalmak figyelmét, hanem eredményeinket kívánjuk prezentálni”

– fogalmazott.

„Népünknek fontos, hogy önmagába tekintsen. Második hazánkban mindent meg lehet tanulni, a lecke fel van adva. A feleltetés időszaka jön” – fűzte hozzá.

Eljött a megemlékezésre a köztársasági elnöki irodát képviselve Martin Bútora szociológus, író, Andrej Kiska államfő tanácsadója, a rendszerváltáskor létrejött VPN párt, majd az IVO társadalomkutató intézet egyik alapítója. Bútora szerint három oka van a megemlékezésnek, az elsőnek a családot nevezte meg, melynek részeként emlékezünk azokra, akik nem lehetnek velünk.

„Mivel a romák is egy nagy család részei voltak, akik az akkori Szlovákia lakosságát alkották. Azét a Szlovákiáét, rendszerét, amely saját lakosait betuszkolta a marhavagonokba, és elvitte táborokba. Azét a rendszerét, amelynek mai hívei szívesen használják a szimbolikus 1488-as számot. Sokukat megölték, kevesen tértek vissza”

– húzta alá.

A második dolog, ami miatt találkozunk, hogy hiába tudunk ma többet a roma holokausztról, a romák helyzete egyáltalán nincs összhangban ma sem a demokratikus társadalommal. Nyugtalanítóak szerinte az olyan felmérések eredményei, melyek szerint ma 79% azok aránya a társadalomban, akik nem szívesen látnak romát a szomszédságukban, és ráadásul ez az arány 10%-kal magasabb, mint tíz éve. „Ez a faji összeférhetetlenség folytatódó valósága, ezt mutatja ezernyi megnyilvánulás a közösségi oldalakon, a politikában, a diszkrimináció és az erőszak megnyilvánulásai” – szögezte le.

A találkozás és emlékezés harmadik okaként pedig a jövőt hozta fel. Úgy véli, vannak jó példák, az együttéléssel és felzárkóztatással lehet kezdeni valamit. „Kiska elnök évek óta foglalkozik a roma problémával, és nemcsak arról beszél, hogy némely roma közösségek jellege Szlovákia szégyene, hanem kiemeli a pozitív példákat, azt, ahogy ezt lehet csinálni, nyomást lehet gyakorolni a politikára, hogy

az oktatás és nevelés, foglalkoztatás csodákra képes. Kell hogy segítsen ebben minden tisztességes ember mert nélkülük ez nem megy. A romák egyedül nem tudják elérni a változást” –

hangsúlyozta, hozzátéve, együttélésünk egyetlen kérdése, hogy azt hogyan tesszük.

Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy augusztus 2-ika nemcsak a megemlékezés napja, de figyelmeztetés is. „Nem szabad elfelejtenünk a holokausztot, a szisztematikus népirtást, hogy a náci Németország a saját országa területén, majd a megszállt területekről munkatáborokba, majd haláltáborokba gyűjtötte össze a politikai rezsim számára „kényelmetlen”, „felesleges”, „káros” embereket” – fejtette ki. Fontosnak tartja a fiatalok oktatását ezen a területen, „hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól, a jó cselekedetet a gonoszságtól, a demokráciát a diktatúrától, a humanizmust a rasszizmustól.”

„A részvételünk igazolja, hogy elítéljük a szélsőséges megnyilvánulásokat, a rasszizmus, az emberiség történelmében oly sokat alkalmazott kollektív bűnösség elvét, s nem engedhetjük meg, hogy a jövőben üldözhessenek embereket faji, nemzetiségi vagy vallási hovatartozásuk miatt”

– fogalmazott Hájos Zoltán.

Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a roma holokauszt emlékműve egy védőfal, egy gát, egy rács és egy ablak, és mindez a mai kort szimbolizálja. A fal szerinte lehet védőfal a társadalom számára, és egyúttal emlékeztet a sötét náci szimbolikára is. „Amikor emlékezünk erre, tudjuk, hogy ha elfelejtjük, újraélhetjük. Ezt a történelmet egyikünk sem szeretné újraélni, ezért ennek a falnak meg kell védenie az 1488-as szám szimbolikájától, a sötétzöld vésztől” – mondta.

Úgy véli, szükséges emlékezni az eseményre, de a körülményekre is, amelyek lehetővé tették. „Szükséges beszélni a gyűlöletről, a romboló idegengyűlölő nacionalizmusról s intoleranciáról. Demokrácia nem létezhet valódi demokraták, értékek, integrált társadalmi jövőkép, működő jogállam vagy a kulturális és véleménykülönbségek autentikus toleranciája nélkül...

Szlovákiának csak szabad és demokratikus országként van jövője, amely közös hazája az összes itt élő embernek, tekintet nélkül nemzetiségre, vallás vagy bőrszínre és egyebekre”

– jelentette ki.

Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke a rákos sejtekhez hasonlította a fasizmust. „Mint ahogy a rákos sejtek mindannyiunkban ott lakoznak, úgy burjánzik bennünk a fasizmus... Minden emberélet elleni szélsőséges cselekedet, írott szó, de már a gondolat is elítélendő, megengedhetetlen. Ne gondoljuk álszent módon, hogy ez a politikára vonatkozik... Mindnyájunkra, énrám, önökre, minden dunaszerdahelyire” – hangsúlyozta.

Selam Pató író és újságíró, a Roma Világszervezet alelnöke szerint a roma holokauszt méltán tekinthető az egész emberiség gyászának. „Az egész emberi nemünkön bélyeget ütött, megmutatva, hogy szabad akaratunk milyen szörnytettekre is képessé tesz” – szögezte le.

„A holokauszt emberek százezreinek, millióinak szívében oltotta ki a kölcsönös bizalom mécsesét, s vele együtt azt a készséget, hogy előfeltételezni tudjuk egymás jóságát. A sötétség, ami a népek közti kapcsolatokba befészkelte magát, falánk kakukként kész kilökni a megújuló szeretet szárnypróbálgató megnyilatkozásait máig is. Pedig beérett az idő arra, hogy megújítsuk tekintetünket, amivel egymásra nézünk” – folytatta.

Emlékeztetett egy katasztrófaelméletre, mely szerint az egymást követő különböző rendszerek nem természetes folyamatok következtében váltják egymást, hanem azoknak katasztrófák vetnek véget.

„A roma holokausztban egy ilyen katasztrófát fontos meglátnunk... Parancsoló erejű lezárásnak kell tekintenünk. Egy olyan világkor mélypontján, melyen az emberi mivolt a végsőkig devalválódott. És hozzá képest 180 fokos fordulattal cselekedni egy olyan világért, melyben embernek lenni a legfőbb értéket jelenti”

– hangsúlyozta.

Beszédet mondott még Magyarország cigánykirálya, Horváth József, aki szerint a romák ma 26 millióan otthon emlékeznek erre a szörnyű eseményre. „Népünk lelkében örök fájdalom van, a fasizmus rémtetteit soha nem fogjuk elfelejteni, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a cigány népet segítsük a társadalmi felzárkóztatásban. Egyetlen fegyverünk a szellemiség, mely által minden cél elérhetővé válik” – fogalmazott.

Mária Patakyová szlovák ombudsman arra hívta fel a figyelmet, hogy minden ember szabad és egyenlő a méltósághoz való jogaiban. „Ez az egyik oldalon mindig megóvja a szükséghelyzetben lévő embereket, másrészt felhívja a figyelmet, hogy legyünk aktívak” – húzta alá.

Emlékeztetett, hogy a holokauszt okai és körülményei részletesen dokumentáltak, ahogy az is, hogy ez a jelenség megismétlődhet.

„Nem ugyanilyen, de hasonló formában. Úgy gondolom, kötelességünk ezt megakadályozni, és hogy az alapvető jogokat nagyon komolyan vegyük úgy az életünkben, mint munkahelyünkön. Én a funkciómból adódóan is ezt rendkívüli felelősségemnek és kötelességemnek érzem” – jelentette ki.

Végezetül Pavol Mešťan, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeumának igazgatója emlékeztetett arra, hogy a holokauszt tapasztalata példa nélküli, melyhez könnyelműség, nemtörődömség és apátia is vezetett. „Azért találkozunk, hogy Dunaszerdahelyről is hallható legyen a hangunk. Ez ugyanis a legnagyobb tömeggyilkosság a történelemben. A zsidó és roma testvéreink halála fáj. A mulandóság, a halandóság fáj. A rossz is fáj. A jó viszont gyógyít” – fogalmazott.

A megemlékezés koszorúzással ért véget.

(SzT)