Hangsúly: Ficóékra - dobbal...?

Magyar részről azért nem, mert világos kellett legyen a magyar kormánypolitikusok számára, a szlovák kormány illetékeseinek eszükbe sem jut, hogy komolyan kivizsgálják a DAC--Slovan mecsen elkövetett rendőrattak körülményeit... Ha ugyanis azt megteszik, egyértelműen kiderül, a szóban forgó beavatkozás barbár módon eltúlzott volt. Márpedig egy kormány a saját rendőrségét, ha az hibázik is, még „békeidőben“ sem szívesen marasztalja el. Utólag és külföldi nyomásra pedig végképp nem. A jelenlegi szlovák--magyar viszony kontextusában pedig – ugyan már… Nem beszélve arról, hogy a felhőtlen szlovák--magyar kapcsolattartás legfőbb akadálya jelen pillanatban nem más, mint maga Róbert Fico, vagyis az általa dirigált kormánykoalíció politikusai. A számtalan megnyilvánulásában igenis nacionalistaként mutatkozó Ficón kívül különösen a rendkívül ostoba, magyarellenes kirohanásairól ismert Ján Slota és társai.

A szlovák fél ugyanígy nemigen számolhatott áttöréssel, hiszen Ficónak tudnia kell, kollégája, Gyurcsány Ferenc korántsem volt (jó ideig még nem is lesz) olyan helyzetben, hogy a béke feltétlen barátjának szerepét ölthesse magára a nyilvánosság előtt. Pláne nem, amikor a Malina Hedvig-affér óta arról szól vonatkozó politikai marketingje, hogy csak abban az esetben hajlandó találkozni kollégájával, ha az, mármint Fico megköveti Magyarországot, egyszersmind a szlovákiai magyarokat a szlovák hivatalos politikát jellemző magyarellenes megnyilvánulások és kormánya intézkedései miatt. Ezen túl pedig a magyar közélet sem mentes a vélt és valós történelmi sérelmek miatt bizonyos mértékben eleve hungarofób szlovák társadalmat különösképpen idegesítő vérgőzös revizionistáktól, akik azzal a lózunggal fekszenek le és ébrednek, hogy vesszen Trianon... Meg az olyan politikai kalandoroktól sem, akik általában a sérelmi politikára építik karrierjüket.  Akárcsak Szlovákiában Slotáék és részben maga Róbert Fico is.

A komáromi kormányfői találkozó ezért – azon kívül, hogy a köznép legalább részleges pacifikálása, megnyugtatása szempontjából igenis szükséges volt – voltaképpen semmi másról nem szólt, mint arról, hogy a felek imamalomszerűen fölmondják és rögzítsék egymással szemben viselt dolgaikról kialakított álláspontjukat. Fájdalom, de olyan szentségtörő gondolatokat is ébresztve a külső szemlélőben, a kétórás tárgyalás során mindössze abban egyeztek meg a felek, hogy a közös sajtóértekezletükön kölcsönösen beolvashatnak egymásnak, mégpedig következmények nélkül. Hogy aztán odahaza mindenki ott folytathassa, ahol abbahagyta, mielőtt beült volna a kormányzati limuzinba, hogy Komáromba hajtson vele pózolni a reflektorfényben…

Ez utóbbi feltételezést látszik alátámasztani Gyurcsány levele is, amit Ficónak küldött meg a szombati találkozó után egy nappal. Mintha e levelet, amelynek tartalma egy az egyben megegyezik az ő tárgyalások előtti felvetéseivel – a DAC--Slovan mérkőzésen elkövetett rendőrtámadás alapos kivizsgálásának sürgetése, a kisebbségek kölcsönös pozitív diszkriminációja, a szlovák kormánypolitikusok nacionalista megnyilatkozásai elfojtásának követelése stb. – nem adhatta volna át szlovák kollégájának a vele folytatott tárgyalásokon, miután szóban amúgy is megmondta neki a tutit. Hogy aztán szépen, csendben, a nyilvánosság kizárásával folytatódhasson egy türelmes, empatikus, ám következetes egyezkedés. Egy olyan végkifejletig, amely deklarálása során egyik fél sem érzi magát vesztesnek, de győztesnek sem! A szlovákiai magyarok pedig kiszabadulnak abból a túszhelyzetből amelybe elsősorban Fico és Slota, saját politikusaik és részben a magyarországiak miatt kerültek…

Nincsen azonban sajnos egyelőre semmi új a szlovák--magyar nap alatt. Egyértelmű ugyanis, hogy Gyurcsány szóban forgó levelére, amely semmi mást nem szolgál, mint saját politikai marketingjét, azaz önmaga reklámozását a lehetséges magyarországi választók és persze ellenzéke előtt, ugyanolyan választ kap majd szlovák kollégájától, amilyen választ személyesen kapott Komáromban. És persze ugyanolyan indíttatásból, mint amely őt késztette levélírásra. Vagyis Fico, ugyancsak önmaga politikai marketingjének szellemében, „saját népének” üzenve, fogja írásban is megismételni: a Szlovák Köztársaság független állam, s vezetőinek eszükben sincs megengedni, hogy, úgymond, külföldről diktáljanak nekik – amint ez egyébként a szlovák közszolgálati televízió vasárnapi politikai vitaműsorában is elhangzott. Mégpedig, egészen biztosan nem véletlenül, a három legmagasabb rangú szlovák közjogi méltóság, nevezetesen a köztársasági elnök, a házelnök és a kormányfő, Róbert Fico szájából...

Mindez pedig sajnos azért is megtörténhet, mert Gyurcsány folyamatosan dobbal akarja rajtakapni és megfogni a szlovák nacionalistákat, mint az oktalan ember a verebet...!

Ha pedig így van, és Komárom után ugyanazzal a tartalommal és technikával üzengetnek egymásnak Gyurcsány és Fico, mint előtte, akkor találkozójuknak semmi értelme nem volt. Sőt, kifejezetten értelmetlen és káros volt az! Mármint a köznép szempontjából! Hiszen még egyetlen pozitívnak tetsző üzenete sem igaz, hogy ne bántsátok egymást, parasztok, mert lám, mi a ti érdeketekben ültünk le egymással…

Barak László, www.parameter.sk