Brindzás lett a magyar gulyás

2008. november 25. - 23:14 | Belföld
Labdarúgó-mérkőzésről utoljára a magyarok, azt hiszem, a legendás londoni 6:3-as győzelmekor beszéltek annyit, mint a november eleji DAC--Slovan összecsapásról.

Mára már mindenki elmondta a magáét a meccsről, boldog-boldogtalan, politikus, ujságíró, drukker és partvonalon kívüli egyaránt. Csattanónak Eörsi Mátyás is belecsapott a lecsóba.

Eörsi Mátyás, EU-parlamenti képviselő pályázni kíván az Európa Tanács főtitkári posztjára, miután a jelenlegi főtitkár, a brit Terry Davis ötéves mandátuma jövőre lejár. Eörsi ultraliberális politikusunk megnyilatkozása tehát némiképp érthető, ám gazembernek mégsem tartom. Csupán egy ütődött karrieristának. „Rettenetes volt látni, ahogy a magyar szurkolók ostoba, a történelem szemétdombjára való zászlókkal és plakátokkal megsértették a szlovák nemzetet Dunaszerdahelyen. Abszurd, hogy magyar nácik menetelnek Szlovákiában és Magyarországon, aki pedig Nagy-Magyarországról fantáziál, az vagy őrült, vagy gazember.“  

Eörsi Mátyás képzett jogász, tehát jól tudja, hogy a törvénysértés és a sértődés eltérő fogalmak, és közülük csak az előbbivel foglalkoznak a törvénykönyvek és bűnüldöző szervek. Mégha már hétköznapi, sőt elvárható reakcióként kezelendő, ha a történelmi Magyarország térképét meglátja a szlovák ember, akkor kinyílik a valaska a sztrapacskájában, szava megszakad, hangja fennakad és lehellete megszegik.

Ezt a logikát követve ugyanis ugyanúgy irritálja a szlovákokat a Pozsony, Besztercebánya, Lőcse, Kassa, Losonc, Újvár, megnevezés is, ergo dobjuk csak szépen ezeket is a történelem szemétdombjára, hiszen ma már avítt, szlovák térképeken nem szereplő megnevezések ezek. Akkor viszont ne tanulják a gyerekek se így az iskolákban és ne harcoljunk olyan vehemensen ezen megnevezések magyar nyelven való feltüntetéséért sem. És ha már itt tartunk, akkor a valaha itt élt történelmi személyeket, művészeket, tudósokat, egyszerű embereket se tartsuk számon. Sőt, mosolyogva, megértően bólogassunk a fiatal szlovák állam iránti lojalitásunkból eredeztetve, amikor Mikuláš Konkoly Thegét, Juraj Rakocit írnak akadémiai kiadványokban, ezeréves elnyomást sulykolva a köztudatba, amit a szlovák építészet remekműveinek feltüntetett kastélyokban és várakban a hajdani szlovák főurak hajtottak végre.

És ki kell rúgni azokat a gazember kartográfusokat, akadémikusokat és történészeket állásaikból, akik le merik írni a történelmi Magyarország szót vagy térképet készítenének erről a korról. Mert ez ideig akár politikai, hadtörténeti, irodalmi, egyházi, ipartörténeti kérdéshez hozzányúltak és térképre vetítették azt, bárhogy is ügyeskedtek, mindig azon körvonalakat kellett alkalmazniuk, amely feltűnően hasonlítanak Nagy-Magyarország térképéhez.

Ma nincs Magyarországon olyan normális ember, aki szeretné, ha visszacsatolnák azokat az országrészeket, ahol mára már a szerbek, horvátok, románok, osztrákok, szlovákok, ukránok élnek többségben. Ékes bizonyíték erre az is, hogy az ominózus népszavazáson a kettős állampolgárságról milyen döntés született. Az a néhány tucat vagy száz ember, akik Nagy-Magyarország visszaállításáról (ez a szó hiányzott Eörsi megfogalmazásában) ábrándozik, pedig csak kötöznivaló bolond, akiket ki kell röhögni. Ellenben ha ámokfutóvá kezdenének válni, akkor a megfelelő helyre kell őket elvinni, ahol általában nagy park van és ahol csend és nyugalom honol. Mert Napóleon, Caesar, Vucli Tóbiás és Árpád (a pank) békés eszmecseréjéhez leginkább erre van szükség. És hogy nagyobb legyen az egyetértés az önműködő villamosjegy, vagy akár Keszeli Génregényében szereplő fingmalom feltalálása kapcsán kialakuló vitában, mosolygós, ám jól megtermett fehérköpenyes egyének szabályos időrendben lila és zöld tablettákat osztogatnak a gesztenyefák alatt.

Továbbá:

1. Magyar adófizetők pénzén ne utaztassatok többé rendőrmegfigyelőket mérkőzésekre, mert azok nem láttak semmit. Vagy adjatok nekik legközelebb kamerát.

2. Mint mondják, őket olyan helyre állították, ahonnan nem láttak semmit. Akkor vagy túszok voltak, vagy tehetetlen emberek, akik nem tudják, hová kell ilyenkor állni. Remélhetőleg, ma már valamelyik rendőrségi raktárban látnak el köztisztasági feladatokat.

3. Bizony rettenetes látni, hogy a randalírozó csőcselék mit művelt és művel időnként Budapesten. Ha nem tévedek hat éven át az SZDSZ egy olyan kormánykoalícióban dagonyázott, ahol a gyülekezési törvényről, rendőrfőnökökről, a rendőrségi fellépésről, náci jeképekről, Magyar Gárdáról döntéseket hoztak. Most meg szörnyűlködsz, azon, amit senki sem látott, videofelvétel nem örökített meg, csak a Nagy-Magyarország visszataszító látványa rögződött benned.

4. Tudtommal nincsenek Magyarországon nácik, mert létüket a törvény tiltja. Ha mégis vannak és szabadon kószálhatnak Magyarországon és külfödön is vendégszerepelhetnek jelmezes kosztumökben, az a magyar kormány szégyene. A tiéd is. Mert nem láttátok el rendesen a feladatotokat (amiért fizetést vettetek fel, meg útiköltség-elszámolást számla nélkül, ugye), hogy nem időben és a megfelelő módon pacifikáltátok a szóbanforgó egyéneket.

5. Ha egy kamasz ifjú egy kiadósabb orgazmus kedvéért azon fantáziál, hogy éppen Kim Basingert dugja, nem követ el erőszakot és nem kell gumibottal a tökére verni. Ellenben ha tevőlegesen próbálja meg azt tenni, vagy a mi esetünkre nézvést Salgótarján határában fegyverezni kezdenének a munkanélkülivé vált bányászok a másnap hajnali támadásra, akkor be kell szállítani a társulatot néhány év gondolkodásnyi időre. Eközben, mert lassan telik az idő, nem árt ha bőven van csiriz és papír is a közelben, mert abból príma zacskók ragaszthatók.

Folytathatnám még, de elég az Új Szóban a Kárpát-medence szóhasználat nem kívánatos voltáról szóló cikket elolvasni. Ez egy világos kórkép még a legliberálisabb politikus számára is. Most már jobb, ha kerüljük tehát e kifejezést is, kedves lojális honfitársaim, mert különben megsértjük a kormányban ülő faszkalapokat. Aki nem látja, hogy a kormány tudatos provokálásáról van itt szó és mindig lesz ürügy a viszály szítására, az vak és süket.

Bödők Zsigmond