Ján Kubiš: Az újabb magyar javaslatok növelhetik a feszültséget

2008. december 12. - 07:55 | Belföld

Jövő hétfőn Budapesten ismét tárgyalóasztalhoz ül Göncz Kinga pozsonyi partnerével. Ján Kubiš   a Népszabadságnak kifejtette: bízik abban, hogy ezután a kormányközi vegyesbizottságokban  vitathatják meg mindazokat a problémákat, amelyek a magyar-szlovák politikai kapcsolatokat árnyékolják be.

Egy hónap leforgása alatt találkozott a három-három magyar és szlovák közjogi méltóság. Miként értékeli ezeket az eszmecseréket?

- Kedvezően, mert sok minden megváltozhat, ha mind a két fél őszintén óhajtja a politikai kapcsolatok javítását, nem pedig csupán jó pontokat akar szerezni odahaza. Az alkalmi informális találkozók semmiképpen sem helyettesíthetik a politikai vezetők behatóbb eszmecseréit. Külföldön már tragikomikus színezetű nevetség tárgyai lettünk, mert olyan látszatot keltettünk, mintha nem lennénk képesek a higgadt párbeszédre, inkább forrófejűen jegyzékeket küldözgettünk egymásnak. Pedig a két szomszédországot valójában semmi sem választja el, hiszen kiemelkedőek a gazdasági kapcsolataink, jó a tárcaközi, gyarapodóban a regionális együttműködés, nincs különösebb gond a két ország polgárainak viszonyában. Természetesen vannak köztünk vitás kérdések, nézeteltérések is, de ezeket tárgyalásokkal, az uniós tagországok között szokásos módszerekkel kell megtárgyalni.


Miniszter úr, nem túl derűlátó a helyzetértékelése? Hiszen a szlovák fél kapásból elutasította Gyurcsány Ferenc hatpontos javaslatát, miként Sólyom László két felvetését is!

- A magyar államfő javaslatára azt válaszolhatom, hogy nálunk az ombudsman polgári alapon működik, tehát a szlovákiai, magyar nemzetiségű polgárok esetleges panaszaival is köteles foglalkozni, mint ahogy azt meg is teszi. Újabb emberjogi biztosra nincs tehát szükség, miként a kisebbségi törvényre sem, mert az ő jogaikat az alkotmányunk és számos jogszabály szavatolja, bízvást elmondhatom, hogy az európai átlagot meghaladó szinten. Ami pedig a külföldi nemzeti jelképeket illeti, szerintem nem indokolt ezeket két hazai csapat labdarúgó mérkőzésein és más belföldi sporteseményen használni. Én a múlt század kilencvenes éveiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet konfliktusmegelőző központjának igazgatójaként szemtanúja voltam, hogy a Balkánon véres összecsapásokat váltott ki különböző jelképek használata is. Egyébként pedig meglepődtem a magyar kormányfő hatpontos javaslatán, amelyről először csak a révkomáromi munkatalálkozón hallottam. Miként lehetséges az, hogy ilyesmiket a szlovákiai magyarok, de a Magyar Koalíció Pártjának vezetői sem javasoltak? Mi a meglévő gondokról, többek között a szélsőséges megnyilvánulások és szerveződések elleni erőteljesebb fellépésről, a nemzetiségi iskolák tankönyveinek ügyéről, valamint más égető kérdésekről óhajtottunk tárgyalni. Erre elénk tettet újabb követeléseket, mindenféle diplomáciai előkészítés nélkül.

Nem lett volna helyénvalóbb a pozsonyi jószándékot igazoló néhány gesztus?

- A két ország közötti alapszerződés és más bevált diplomáciai eszköz sokféle lehetőséget nyújt a vitás kérdések megtárgyalására.

Malina Hedvig ügye vagy a dunaszerdahelyi rendőrattakkal kapcsolatos a szlovákiai reagálás éppenséggel nem igazolja ezeknek a módszereknek hatékonyságát...

- A dunaszerdahelyi rendőri beavatkozást hazánk legfőbb ügyésze törvényesnek minősítette, miként az illetékes pozsonyi parlamenti bizottság is. A volt nyitrai egyetemista esetét pedig remélhetően belátható időn belül lezárja az ügyészség Az igazságnak ebben az ügyben is ki kell derülnie. Főleg a hazai polgárok joga ezt mielőbb megtudni.

A pozsonyi parlament néhány napja módosításokkal elfogadta a Magyar Koalíció Pártjának törvénytervezetét, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetiségi iskolák számára kiadott tankönyvekben a növendékek anyanyelvén tüntessék fel a földrajzi neveket. Erre a szlovák nemzeti párti miniszter azonnal kijelentette, hogy a jogszabály végrehajthatatlan, s felkérte Ivan Gasparovic államfőt, hogy ne írja alá. Mit szól ehhez?

- Ez már megesett. Úgy gondolom, hogy a szlovákiai tankönyvvita nem válik a dicsőségünkre. Meggyőződésem szerint a kisebbségiek törvényes joga anyanyelvükön használni a hagyományos, tehát nem a tizenkilencedik század végén mesterségesen alkotott szlovákiai helységneveket. Ezért a legerősebb kormánypárt, a Smer, különösen pedig Robert Fico kormányfő-pártelnök a sarkára állt, és világos törvény megalkotását tették lehetővé, elsősorban az érintett diákok természetes érdekeit szem előtt tartva. Méghozzá két koalíciós partnerével szemben, pedig a közös kormányzás és az ország szempontjából életbevágóan fontos a jó kapcsolat közöttün. Csak így csökkenthetőek a lehető legkisebb mértékre a pénzügyi válság szlovákiai következményei. Remélem, hogy az államfő aláírja az elfogadott jogszabályt, s a vitatott részletkérdéseket kellő rendelkezésekkel megoldják. Ez a kabinet megoldotta a szlovák közszolgálati rádió és a révkomáromi Selye János Egyetem megemelt finanszírozását is, vagyis a valós gondok orvoslására nem mondunk nemet.

Pozsony és Budapest továbbra is eltérően ítéli meg Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának tevékenységét. Miként rendezhető ez a nézeteltérés?

- Csak úgy, ha a magyar parlament megszünteti ennek a fórumnak az intézményesítését. Ebben az esetbem a pozsonyi képviselőháznak a jelenlegi gyakorlatot bíráló határozata tárgytalanná válik. Azt természetesnek tartjuk, ha a magyarok függetlenül attól, hogy milyen állampolgárok, találkoznak, konzultálnak egymással. Az viszont megengedhetetlen, hogy az Országgyűlés intézményeként működjék ez a testület, amelynek többek között szlovákiai tagjai is vannak, akik társaikkal együtt a budapesti kormánynak adnak a szomszédpolitikával kapcsolatos ajánlásokat és közvetve feladatokat is. Többek között azzal a szuverén országgal kapcsolatban is, amelynek állampolgárai, s amelynek törvényeire képviselőként felesküdtek. A mai Európában ilyen hallatlan törekvésnek nincs párja, Magyarországon viszont nem a mostani az első. Hasonló kísérlet volt a státusztörvény eredeti változata, amelyet az illetékes uniós szakemberek is elutasítottak. Kifogásainkat diplomáciai csatornákon, majd más módon is közöltük, mivel nem volt foganatja, a parlamenti határozat még hangsúlyosabbá tette ezeket. Egyébként megütköztem azon, hogy a Magyar Koalíció Pártjának képviselői nem méltóztattak megjelenni ezen a parlamenti vitán, holott érvelhettek volna igazuk mellett.

Hétfőn Budapesten találkozik ismét magyar partnerével, Göncz Kingával. Ennyi ellentét ismeretében tárgyalásaik eredményeként várható-e legalább némi elmozdulás a két ország politikai kapcsolatában?

- A mi feladatunk az alapszerződés alapján létrejött vegyes bizottságok munkájának fellendítése, mert ezek azok a fórumok, ahol a kölcsönösen elfogadható megoldásokat keresni kell és el lehet érni. Végre minden társelnöki posztot be kell tölteni, s az eddiginél nagyobb lendülettel folytatódhat a munka.

A közvélemény nem sokat tud arról, hogy ezekben a bizottságokban már születtek volna egyezségek. Említene néhányat?

-Pedig születtek, méghozzá olyanok is, amelyek hiányában fellángoltak volna az indulatok. Diplomataként azonban további konkrétumok említésére nincs felhatalmazásom.

Szilvássy József