Ján Mikolaj sértőn és szégyenletesen érvelt nyelvszakmai kérdésekben
Az oktatási miniszter, Ján Mikolaj érvelése, amely szerint a „tót” vagy a néhai Magyarországra utaló „Felvidék” kifejezések használata a szlovákok számára természetellenes és sértő, teljességgel megalapozatlan – állítja Lanstyák István nyelvtudós a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének oktatója.
Sokkal inkább szégyenletes az a szövegkörnyezet, amellyel az oktatási miniszter azt a módszertani útmutatást indokolta, miszerint a szóban forgó és a hozzájuk hasonló kifejezéseket ki kell hagyniuk a tankönyvkiadóknak az általuk gondozott, szlovákiai magyar oktatási intézményeknek szánt tankönyvekből.
„A földrajzi megnevezések esetében a hozzájuk kapcsolódó „Tót” kifejezés egészen biztosan nem sértő és elképzelhetetlen, hogy holmi miniszter megváltoztassa a magyar földrajzi neveket” – jelentette ki a SITA hírügynökségnek Lanstyák csütörtökön. Aki szerint, a „tót” kifejezés abban az esetben lehet sértő, ha azt azzal a szlovák etnikumra utalnak. Amikor ez a kifejezés a földrajzi megnevezésekbe beágyazódott egyáltalán nem volt sértő, és semlegességét stilisztikailag a mai napig őrzi. A „tót” kifejezésen kívül a szlovákot „szlovák jelzővel azonosítják, amely kifejezés viszont nem honosodott meg a földrajzi megnevezésekben.
„Olyan ez, mintha a csehországi Uherské Hradište, kifejezés használata miatt valami miniszter kitalálná, hogy Maďarské Hradiste-t kell használni mivel az Uherské kifejezés elavult. Vagy például a 19. század híres maticása Viliam Pauliny-Tóthot valaki át akarná keresztelni Viliam Pauliny-Slovákra” – érvelt Lanstyák. Figyelmeztetve egyszersmind, hogy a földrajzi megnevezések eleve konzervatívak. Olyan formákat is megőriznek, amelyek a hétköznapi nyelvhasználatban megváltoztak. Ezért stílusértékük különbözhet attól a változattól, amelyet általában használunk. Például a „büdös”, vagy a „disznó” kifejezések sem váltanak ki az emberekben rossz érzéseket és a miniszternek sem jutna eszébe Smrdáky (tükorfordításban: Büdösi – szerk, megjegyzése) fürdőhelyet „Voniaky”-ra (tükörfordításban: Illatosi – sz. m.) változtatni. Ugyan ez a helyzet „Svinná” (az alapszó disznó – sz.m.) esetében, amelynek a miniszter filozófiája szerint „Ošípaná“-nak (sertés) kellene nevezni.
A Felvidék kifejezésnek Lanstyák szintén nem tulajdonít semmilyen sértő jelleget, azonkívül, hogy szívesen használják a szélsőségesek. A hétköznapi emberek viszont ezt a kifejezést a Horná zem helyett használják, amely a Felvidék tükörfodítása. Történelmi kontextusban a Felvidék kifejezés a néhai Magyarország történelmi régiójának meghatározására használatos.
„Ha viszont valaki tankönyvben a jelenlegi Szlovákiát akarná helyettesíteni a Felvidék kifejezéssel, természetesen helytelen lenne. Amíg azonban a jelenlegi Szlovákia 1918 előtti területéről van szó, akkor normális, hogy ezt a kifejezést használjuk, mivel a jelenlegi Szlovákia jelentős részének ez a történelmi megnevezése” – fejtette ki Lanstyák, majd leszögezte, a nyelvi eszköztár stílusértékét nem írhatja fölül semmilyen miniszter, mert az egy olyan létező valós állapotot tükröz, amely az idők folyamán állandósult.
sita/para
