Nehéz, kettős feladat vár a Hídra a kisebbségpolitikában
A szerző úgy vélekedett: az első jelek alapján azonban már ez a minimális program sem lesz könnyen kivitelezhető az egyébként magát Ficóéktól élesen elhatároló Radičová-kormány belső vitái nélkül. Az elemző szerint három olyan törvény van, melyek negatív hatásainak kiküszöbölése vagy legalább gyengítése a szlovákiai magyarok és egyéb kisebbségek elemi érdeke.
"Az első és talán legfontosabb ilyen intézkedés a nyelvtörvény. Talán ezzel kapcsolatban a legegyértelműbb a helyzet: az új kormány programjában e jogszabály módosítását ígéri olyan formában, hogy az ne sértse az emberi és kisebbségi jogokat" - húzta alá a szerző. Kommunikációs problémák azonban már itt is akadtak: a Szabadság és Szolidaritás (SaS) által jelölt Daniel Krajcer kulturális miniszter jelezte, nem fogja siettetni a törvénymódosítás elfogadását. "Nyilatkozatának stílusa sokakban kelthette azt az érzetet, hogy Krajcer nem érti, mennyire javítaná az országban élő kisebbségiek kedélyét, ha az új kormány prioritásként és empatikusan kezelné ezt a törvénymódosítást. Az sem nyilvánvaló, hogy a miniszter meddig hajlandó elmenni a változtatásokban: márpedig Rudolf Chmel, a Híd kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese nemcsak a szankciók eltörlését, hanem a törvény átfogó reformját szeretné látni" - jegyezte meg Ravasz Ábel.
A szakértő szerint ennél sokkal nagyobb problémát jelent a magyarországi kettős állampolgárság blokkolására létrehozott ellentörvény módosítása vagy kiiktatása. Chmel álláspontja itt is egyértelmű: az ellentörvénynek mennie kell, a megoldás pedig a két ország közti egyeztetés. A Híd azonban itt erős ellenállásba ütközik: a KDH, mely az előző ciklusban igennel szavazott erre a Smer által előkészített jogszabályra, most is előnyösnek látná megtartását. Nincs a Híd pártján a SDKÚ sem, saját törvénytervezettel készül, mely a magyarországi törvényt próbálná érvénytelenné tenni Szlovákia területén. "Per pillanat úgy néz ki, az elkerülhetetlen viták után a végeredmény egy új törvény lehet, amely az állampolgárság elvesztésének rémét kiküszöbölné ugyan, de még mindig jogi formulákkal próbálná röghöz kötni a szlovákiai magyarokat" - írja Ravasz.
A harmadik gondot az állami jelképekről szóló törvény új verziójának egyes intézkedései jelentik, melyek gyakorlatilag azonosak a közvélemény nyomására Gašparovic elnök által visszadobott hazafiassági törvény egyes elemeivel. A törvénymódosítás szeptemberben lépne életbe, és egyebek között előírja, hogy az osztálytermekben ki kell rakni a szlovák zászlót, az alkotmány preambulumát és a himnusz szövegét, hogy a sportesemények előtt le kell játszani a himnuszt, valamint a „hazafiságra való nevelésnek” a tanterv részét kell képeznie - olvasható az elemzésben.
Ezek az intézkedések nem kisebbségellenesek, de az erőltetett és homogenizált hazafiság minden bizonnyal azoknak az államtól való további elidegenedését szolgálná - véli Ravasz. Chmel és a Híd azonban ebben a kérdésben magukra maradtak: a kormányprogramba a KDH és az SDKÚ (különösen Eugen Jurzyca oktatási miniszter) ellenállása miatt végül nem került bele e módosítás eltörlése.
"Úgy tűnik tehát, hogy a szlovákiai magyarok szempontjából a Radičová-kormány ugyan jó útra lépett, ám az első lépései meglehetősen bizonytalanok. A hivatalos kommunikáció a szükséges törvénymódosításokkal kapcsolatos kelletlensége, valamint a KDH és az SDKÚ ellenállása a hazafiasként vagy nemzetvédőként látott kérdésekben azonban nem a Fico-kormány pragmatikus nacionalizmusát idézi meg, sokkal inkább a baloldali populizmus által a nemzetpolitika terén sarokba szorított jobbközép ideológiai bizonytalanságát láttatja" - vélekedett a szerző.
Szerinte a Radičová-kormány – nem utolsósorban a kormányfő személye révén – ugyan elhatározottnak tűnik a liberális jogvédelem mellett, azonban alkotóelemei miatt aligha engedi el a kereszténykonzervatívok számára hazai terepet jelentő hazafiság eszményképét sem. Hogy mennyire sikerül egyensúlyban tartani ezt a két ideológiát, a jövő dönti el, az igazi munka ugyanis csak most kezdődik.
"A nyelvtörvény és a kettős állampolgársággal szembeni ellentörvény módosításai mindenesetre jó kiindulópontot jelenthetnek az etnikai szempontból valóban kooperatív politizálás felé – feltéve, hogy a változtatások nem rekednek meg a kozmetikázás szintjén" - zárta eszmefuttatását Ravasz Ábel.
