VILÁGI: A társadalom nincs olyan rossz állapotban, mint azt a Gorilla mutatja

2012. január 24. - 08:00 | Belföld

Hetek óta napirenden tartja a sajtó, ragozzák a politikusok és közemberek azt a Gorilla-akta fedőnéven elhíresült affért, amelynek lényege, hogy számos, a második Dzurinda-kormány idején 2005-2006-ban regnáló politikust, gazdasági közszereplőt kever a korrupció gyanújába. Világi Oszkár, aki név szerint szerepel a vonatkozó állítólagos titkosszolgálati dokumentumban, az Új Szó keddi számában nyilatkozik. A terjedelmes interjúban hangsúlyozza, alapvetően komoly fenntartásai vannak a titkosszolgálatokkal szemben. Szerinte az egész rendszer rossz alapokon működik, nem azt a célt szolgálja, amiért létre lett hozva, hiszen olyan a titkosszolgálattól származó anyagok százai vannak a piacon, amelyek különféle politikusi, üzleti és értelmiségi köröket igyekeznek alaptalanul kompromittálni. A szóban forgó interjút teljes terjedelmében adjuk közre.

Eddig hallgatott a Gorilla-ügy kapcsán. Most miért gondolta úgy, hogy mégis nyilatkozik?

Személy szerint nem éreztem, hogy ez engem ennyire érint, mindaddig, amíg meg nem jelent a szombati Új Szó-cikk, amire kénytelen vagyok reagálni.

Mi az, ami kiütötte a biztosítékot a cikkben?

Fel van sorolva a SEPS, a kassai hőszolgáltató, mint helyek, ahonnan províziót kaphattam. Ez a Gorillában nem is szerepel, ezekkel a vállalatokkal semmilyen kapcsolatom nem volt. Ha azt kérdeznék tőlem, hogy hol van Kassán a hőszolgáltató, nem tudnám megmondani, soha életemben nem voltam ott.

Elnézést kérünk ezért, mert tényleg valótlanságokat is állítottunk szombati cikkünkben. De vissza a Gorillára. Mikor látta először, mikor hallott róla?

Tudtam, hogy elméletileg létezik, de részletesen csak vasárnap olvastam el az interjú miatt. Szóbeszédek már évek óta voltak arról, hogy létezik egy ilyen felvétel.

Nem érdekelte annyira, hogy beszerezze?

Alapvetően nagy fenntartásaim vannak a titkosszolgálatokkal szemben. Az egész rendszer rossz alapokon működik, nem azt a célt szolgálja, amiért létre lett hozva. Ilyen fajta, a titkosszolgálattól származó anyagok százai vannak a piacon.

Több mint három hete forog a neve a sajtóban a Gorilla-ügy kapcsán. Nem értjük, miért nem nyilatkozott hamarabb.

Három hete a Týždennek azt nyilatkoztam, hogy a Pentától semmiféle províziót nem vettem el, és ilyen értelemben az ügyet lezártnak tekintettem. Ha a Gorillát valaki végigolvassa, ellentmondásos dolgokat talál benne. Van egy állítás, majd 10-15 oldallal hátrébb egy ellentétes állítás. Ezt az állítólagos SIS-anyagot még senki sem igazolta vissza. Az ügy szereplői tagadják, hogy ilyen beszélgetéseket folytattak volna. Ha ilyen beszélgetések lezajlottak is volna, mindig ott van az a lehetőség, hogy a titkosszolgálat maga is hozzáírt valamit ehhez. Szerintem ez az anyag az SIS-en belüli harc része. Emellett pedig, azok az illetékes szervek, amelyek az elmúlt 6-7 év során ezt az anyagot vizsgálták, azt mondták, a Gorillában szereplő állítások nem megalapozottak.

El tudja képzelni, hogy ezek a beszélgetések lezajlottak?

Meg vagyok győződve arról, hogy az anyag nagy része kitaláció. Nem tudom, kinek a megrendelésére, de nagyrészt össze lett rakva. Az én személyem körüli tárgyi tévedések is teljesen egyértelműek. Pl. van egy állítás az anyagban, hogy 2006. január 12-én találkozni fogok valakivel. Az elmúlt hét évben tavaly voltam először otthon szilveszterkor, előtte mindig elutazunk. Kizárt dolog, hogy az elmúlt hét évben bárkivel is találkoztam volna január 12-én. Az engem érintő részek 90 százaléka biztos, hogy nem igaz.

Az ön neve 34-szer bukkan fel az anyagban. Ez, a főszereplőkkel összehasonlítva, nem sok, de nem is kevés. Az anyagban beszélők szerint ön egy releváns játékos.

Amikről beszéltek, nem következtek be. A vagyonalap kapcsán két jelentős privatizációról van szó, amelyben a Penta csoport közvetlenül érdekelt, a pozsonyi repülőtér és a PPC privatizációjáról. Tudomásom szerint az MKP jelöltjei nem támogatták a PPC eladását a Pentának, a vagyonalapban ellene szavaztak. A Gorillában például Haščák azt mondja: ha én jelentkezem, majd odaadja a províziót. Az üzleti világban nem úgy működik, hogy ha jelentkezem, odaadja a pénzt, ha nem, akkor meg nem kapok semmit sem. Akik ezt az anyagot előállították, tudták, hogy feszültség van a Penta és a szlovákiai magyar gazdasági elit között. Ez a feszültség elég lényeges, s minden ügyben meg is mutatkozott. Nem véletlen, hogy az MKP volt az egyetlen párt, amely beperelte a Pentát.

Az anyagból viszont úgy tűnik, hogy a feszültség mellett van egyfajta erőegyensúly is, tehát bizonyos ügyekben a Pentának ki kell egyeznie a magyarokkal.

Mindenhol kisebbségben voltunk. Nem létezett olyan állami vállalat, ahol az MKP által jelölt képviselők többségben lettek volna. A pártnak maximum 1-2 jelöltje volt az állami vállalatok vezetőségében. Az időszak, amelyet a beszélgetés érint, egy év, az MKP nyolcéves kormányzati időszakának nem egy szignifikáns része. Nincs tudomásom arról, hogy az MKP jelöltjei bármilyen korrupciógyanús ügyben aktív vagy passzív szerepet játszottak volna.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a Penta ilyen magas szinten tudott befolyásolni állami döntéseket?

Kizárt dolog. Persze, egyes emberek részéről lehetnek elképzelések, hogyan kellene mennie a dolgoknak, de az élet sokkal bonyolultabb. Azok a privatizációs ügyek, amelyek kapcsán a Gorilla-anyagban említik a nevemet, nem valósultak meg, még a privatizációs tanácsadó sem lett kiválasztva. Egy normális privatizáció minimálisan egyéves folyamat. Azzal kezdődik, hogy kiválasztanak egy tanácsadót, amely általában egy nagy nemzetközi pénzintézmény vagy tanácsadó cég. Ők vannak kapcsolatban a jelentkezőkkel, az ügyvédi irodákkal, ők gyűjtik az ajánlatokat, rendszerezik az előre megszabott kritériumok alapján, s beterjesztik javaslatukat a döntéshozónak. Ilyen folyamatot befolyásolni úgy, hogy két ember beszélget egymással, nem lehet. 1500 tényező van, mely befolyásolja a döntést, és maga a privatizáció egy hosszú folyamat része. Nem lehet egy rossz ajánlatot összevetni egy jó ajánlattal, bárki is áll az ajánlat mögött.

A Gorillában említenek egy ilyen folyamatot, a pozsonyi reptér magánosítását. Ott azt mondják, hogy már a tanácsadónál meg van kenve valaki, illetve a folyamat összes láncszemében biztosított a támogatás. És a végén valóban a Pentának kedvező döntés született, csak azért nem lett privatizálva a cég, mert Ficóék a kormányváltás után ezt leállították.

Nem ismerem a reptér privatizációjának részleteit. De konkrétan ez ügyben nyilatkozta Ivan Mikloš, hogy a végén 4-4 milliárddal kellett emelnie az ajánlatot a versenyben maradt két jelentkezőnek.

2002 és 2006 között milyen viszonya volt a Pentával, konkrétan Haščákkal? Egy 2006 júniusi bejegyzés szerint Haščák azt mondja Fico titkárának, hogy önök minden harmadik nap egyeztetnek.

Sosem találkoztam a fentebb említett gyakorisággal vele, az elmúlt tíz évben a legfrekventáltabb év során is legfeljebb négy-öt alkalommal, és ez biztosan nem a 2006-os év volt.

Milyen volt a viszonya az MKP jelöltjeivel? Egy helyen a Gorillában Haščák az ön rabszolgájának nevezi az MKP két jelöltjét a Vagyonalapban.

Ez nagyon pejoratív ezekre az emberekre nézve, ezt nem érdemlik meg. Egy újságírónő évekkel ezelőtt azt írta, hogy az MKP szürke eminenciása vagyok. Azóta ez több százszor le lett írva, bárminemű tartalom nélkül. Azért félek attól, hogy valakit ilyen jelzőkkel illessünk, mert azután ezek megmaradnak. Visszatérve az alapkérdésre. Létezett egy olyan világ, amikor ezeknek az embereknek voltak pozícióik, problémáik, feladataik, amelyeket a cég vezetésében el kellett látniuk. Ezért az MKP-n belül alakult egy bizottság, amelyben mindenki, aki valamilyen pozíciót betöltött, benne volt. Rendszeresen találkoztak, és megbeszélték, melyek azok a problémák, amelyek őket érintik. Ezek az információk arra is kellettek, hogy ha politikai döntéskényszer van, a politikai döntéshozókhoz eljussanak az információk. A bizottsági döntés mindig megbeszélés után született. Megbeszéltük a bizottsági tagok jelenlétében, hogy milyen álláspontot fogunk képviselni, s ők ezt képviselték. Többeknek lehetett az a problémája, hogy ezek az emberek egységes álláspontot képviseltek. De ez normális álláspont volt.

Ezekről az emberekről a Gorillában végig úgy beszélnek, mint Világi embereiről.

Ezt határozottan elutasítom. Sok emberrel azelőtt nem találkoztam. Ilyen például Miroslav Wöllner is. Jöttek jelöltek, akiket a bizottság beajánlott és az elnökség jóváhagyott. Ezek között voltak olyanok is, akik nem tartoztak a baráti körömbe. Tudtam, hogy itt és itt dolgozik, van valamilyen tapasztalata. Mindenkinek lehetősége volt bekapcsolódni a bizottság munkájába. Duray Miklós például azt állítja, egy ideig volt a tagja, pedig négy évig volt tag. Egy idő után viszont már sokkal érdekesebb volt néhány MKP-s politikus számára, hogy elkezdje ezt misztifikálni. Ez a folyamat éveken keresztül látensen zajlott, nem is figyelt rá senki, majd a 2007-es elnökválasztáskor, a Bugár–Csáky harc idejében tört igazán felszínre. Az én hibám volt, hogy sohasem védekeztem. Azt gondoltam, végül is maguk a tények teljesen nyilvánvalóvá teszik mindenki számára, hogy ez nem igaz. Az én hibám volt, hogy lebecsültem a pletyka súlyát. Utólag nem így csinálnám.

Említette a 2007-es elnökválasztást és a szürke eminenciás kifejezést. Most megjelenik a Gorilla, amely ezt igazolja vissza, mert az aktában az MKP szinte végig egyenlő Világival.

Azért, mert én voltam, aki a legtöbbet kommunikált a külső környezettel. Született egy döntés arról, hogy politikusok lobbicsoportokkal nem találkoznak, ezt be is tartotta mindenki.

Ön volt az összekötő kapocs a politikusok és az MKP által különféle gazdasági pozíciókba jelöltek között?

Nem. Én voltam az, akivel ezek az emberek tudtak beszélni. A többiek nem akartak velük kommunikálni. Mikor az MKP kormányra került, már tíz éve az üzleti életben voltam. Tudtam, hogy ez a világ hogyan működik, kik ezek az emberek, milyenek a játékszabályaik, hogyan gondolkodnak. Egyszerű segítség volt, amit felajánlottam azért, hogy az MKP jelöltjei tudják tisztességesen végezni a munkájukat, mert akkor még MKP-tag voltam.

Ma már nem az?

Nem. Semmilyen párt tagja sem vagyok, nem is kívánok lenni. Hat vagy hét évvel ezelőtt ezt a történetet lezártam. Úgy látom, hogy próbáltunk egy jó dolgot végigcsinálni, de a végére rossz lett mindenkinek a szájíze. Emberi kapcsolatokban is megmutatkozik ez. Ha valaki elolvassa a múlt heti Bugár-interjút, akkor látja, van egy látens feszültség közöttünk, amit én nem is tagadok.

Sőt, ki is mondja, hogy 2006-ban megromlott a kapcsolatuk.

Igen. De ez kölcsönös volt.

Miért romlott meg?

Vannak emberi kapcsolatok, amelyek egy idő után egyszerűen elhasználódnak. Ez is talán ilyen volt.

Állítólag 2009-ben a Híd alapításakor ön felajánlotta a segítségét Bugáréknak, akik ezt visszautasították.

Eszembe sem jutott szponzorálni a Hídat. Már a Híd megalakulásakor is megvoltak a fenntartásaim a párttal kapcsolatban, amit nem is titkoltam.

Azt állítja, hogy a Gorilla nagy része kitaláció. Akkor a média miért kapaszkodott bele? Miért állítják egyre többen, hogy ez így működött?

Az embereknek van egy víziójuk, hogy hogyan működik a világ. Ez az anyag arra jó, hogy most azt mondhassák, na itt van egy papír arról, hogy tényleg így zajlott minden. Másrészt óriási politikai harc folyik most. A Gorilla a választási harc része. Harmadrészt pedig: érdekek. Vannak emberek, akik most úgy érzik, törleszthetnek a korábbi esetleges sérelmeikért. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyanok, akik azt gondolják, ha most kialakítják a politikai arculatukat, a következő kormányban majd számolnak velük. Annyira transzparensek, annyira vonzók lesznek, hogy pozícióba fogják őket ültetni. Sok érdek mozog a szlovák társadalomban. Ma már senkinek sem érdeke, hogy ezt részleteiben vizsgálja, mindenki egy nagy globális képként kezeli. Szerintem a szlovák társadalom nincs olyan rossz állapotban, mint azt a Gorilla mutatja. Ettől sokkal jobb a helyzet, sokkal jobb volt 5-6 évvel ezelőtt is. Az igazi korrupciós ügyek akkor napvilágra is kerültek. Nagy harc volt a koalíciós pártok között is, volt egy társadalmi kontroll akkor is. Csak erről már keveset beszélnek.

Új Szó/para