Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a március 15. alkalmából
Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes (Híd) kabinetje a magyar nemzeti ünnep, március 15. Alkalmából nyilatkozatot juttatott el a Paraméter szerkesztőségébe, amelyet teljes egészében közlünk.
„A szlovákoknak nincs elég ismeretük arról, március 15-e miért olyan fontos ünnep a magyarok számára. Nem tudják, hogy az 1848/49-es forradalom nem csak a nemzet előtérbe helyezéséért vívott harcot jelentette, hanem az egyenlőségért, a polgári szabadságjogokért és a demokráciáért folytatott küzdelmet is.
Ha a szlovákok valamit tudnak is az iskolai történelemoktatásból, az az, hogy a két nemzet akkori képviselői 1848-ban ellentétes állásponton voltak, holott mindkettőjüknél a szabadság, a jobbágyfelszabadítás, illetve a nemzeti önrendelkezés kérdése forgott kockán.
A magyarok akkor nem jöttek rá arra, hogy a szabadsághoz más, kialakuló félben lévő nemzetek, és az ország kisebbségei is szükségesek. (Ugyanezt a szlovákok 1989 vagy éppen 1993 után, már több mint 20 éve szintén nagyon nehezen tudatosítják.) Az etnikai elvben 164 évvel ezelőtt a szlovákok és a magyarok nem egyeztek meg, és bár történnek erre vonatkozó kísérletek, a politikai élet vezetői azonban ma sem akarják ezt a kérdést rendezni.
Kiváltképp akkor nem, ha abszolutizálják az etnikai elvet és ezzel vasfüggönyt eresztenek le. Az pedig, aki ezt fel akarja számolni, nem válik túl népszerűvé hazájában. Napjaink vasfüggönye etnikai mítoszokból és a 19-20. század történelmi traumáiból áll össze.
Amikor a terület forgott kockán (1918, 1938, 1945-48), a szlovákok és a magyarok sosem működtek együtt. Mikor a szabadságról és a demokráciáról volt szó (1944, 1968, 1989), akkor a szlovákok és a magyarok együttműködtek hazájukban.
Ez is része az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra való megemlékezésnek, és ez az üzenete a mai kor emberének is. Janko Kráľ, a szlovák romantika legjelentősebb költője, a forradalom egyik tevékeny résztvevője 1848 februárjában a következőket írta barátjának, Samo Bohdan Hroboňnak: a magyaroktól “elszakadni értelmetlenség... velük kell lennünk, velük kell dolgoznunk az ország dicsőítésén, és ezen keresztül szlovákként kell kiharcolni az elismerést az országban”.
Mára megváltozott a történelmi helyzet, s ezt az elismerést az országban talán a magyaroknak kell inkább kivívniuk az együttműködés révén. Egy, a legkevésbé sem elhanyagolható részük már eszerint cselekszik. Ez is 1848 március 15-e egyik üzenete – a kisebbség aktív részvétele az ország életében itt és most, a párbeszéd és együttműködés, nem pedig a szembenállás és viszály.“
Rudolf Chmel, miniszterelnök-helyettes“
