Érdeklik-e kisebbségi nyelvhasználati jogok a szlovákiai kisebbségeket?

2013. május 14. - 13:25 | Belföld

Az elmúlt hónapokban több, hiánypótló jelentés is készült a szlovákiai kisebbségek helyzetéről. Ezekről, valamint más aktuális kérdésekről beszélgettünk A. Nagy Lászlóval, a szlovák kormány kisebbségi kormánybiztosával.

A mostani kisebbségi hivatal az elmúlt 50 esztendőben valamilyen formában mindig létezett. Vagy a kormány alelnökének hivatalaként működött, vagy a kormányhivatal főosztályaként, esetleg szekciójaként. Ennek ellenére az elmúlt 20 esztendőben átfogó jelentések kormányszinten nem készültek a kisebbségek helyzetéről. Most miért tartották fontosnak ezek kidolgozását?

A hivatalom az elmúlt hónapokban 3 alapvető jelentést dolgozott ki. Mindhárom jelentés vagy a kisebbségi nyelvhasználati törvényre hivatkozva, ebből adódó kötelező feladatként született meg, vagy pedig a kisebbségi kormánybiztos statútumában rögzített feladatként.

Az első jelentés 2012. december 18-án került a szlovák kormány elé, és a kisebbségi nyelvek múlt évi alkalmazásáról szól. A kisebbségi nyelvhasználati törvény utolsó módosítása adja feladatul a kormánynak, hogy évente készüljön jelentés arról, milyen a kisebbségi nyelvek állapota, alkalmazásának esélye, rögzítenünk kell a megvalósult és meg nem valósult feladatokat. Ez egy 60 oldalas anyag. A 2012-es helyzet leírása mellett összegzi, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvényből mit sikerült megvalósítani. Azt is leírja, hogy milyen akadályokba ütközött a jogszabály alkalmazása, illetve tartalmazza az elvégzendő feladatokat is. Tehát van egy állapotrögzítés és ajánlásokat is tartalmaz a szlovák kormányszervek számára.

A jelentést első fokon megtárgyalta a kisebbségi és etnikai kormánybizottság, másodfokon a szlovák kormány emberjogi és nemzetiségi tanácsa, harmadfokon pedig maga a kabinet. Az anyag mindhárom akadályt probléma nélkül vette, abban a formában került elfogadásra, ahogy a mi műhelyünkben elkészült.

A jelentés tartalmáról érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a jogrendszert és a lehetőségeket írja le a kisebbségi nyelvek alkalmazása területén, hanem egy felmérésnek az eredményeit is tartalmazza. Ezt a felmérést a munkatársaim végezték el azt vizsgálva, hogyan érvényesül, és hogyan érvényesítik a területi államigazgatási szervek, valamint a területi önkormányzatok a kisebbségi nyelvi jogokat.

Mindannyian tudjuk, hogy Szlovákiában nagyon alacsony szintű az adott jogoknak az érvényesülése mind a magyarok, mind a ruszinok, mind az ukránok és romák vonatkozásában. Ha le akarom egyszerűsíteni ezt a képletet, akkor 20-30 százalékos az a szint, amilyen szinten mi élünk az adott nemzetiségi jogainkkal. Ennek az állapotnak a megváltoztatására irányulnak az ajánlások az állami és önkormányzati szervek felé egyaránt. Ezek többsége nem pénzügyi probléma, sokkal inkább szervezés és elhatározás kérdése.

A jelentés feladatokat ró az én hivatalomra is. Módszertani anyagokat, iránymutató dokumentumokat kell kidolgoznunk és kiadnunk a helyzet javítására és a problémák megoldása érdekében.

Egy módszertani útmutató már el is készült az államigazgatási és önkormányzati szervek számára. Arra irányul, hogyan lehet érvényesíteni a kisebbségi nyelvi jogokat, ezt az anyagot a kormány illetékes bizottsága a napokban hagyja jóvá, ezt követően kerül nyilvánosságra.

A második jelentés egy átfogó anyag a kisebbségek helyzetéről 2012-ben. Ha jól tudom, ez három, a kisebbségeket leginkább érintő területtel foglalkozik.

Igen, ez a második jelentés március 18-án került a kisebbségi kormánybizottság elé. A kisebbségek nyelvi jogaival, a nemzetiségi kultúrával, valamint az oktatásügy területével foglalkozik.

A 149 oldalas anyag különlegessége, hogy a kisebbségi kormánybizottság tagjai, valamint az általuk javasolt szakértők készítették és mind a 13 szlovákiai kisebbség kapott egy-egy fejezetet, ahol mind a három területen leírják az állapotokat, de ajánlásokat is megfogalmaznak.

Tehát úgy kell elképzelnünk, ha bárki, akár külföldi politikus ezt az anyagot elolvassa, átfogó képet kap arról, hogy 2012-ben milyen volt a szlovákiai kisebbségek nyelvi, kulturális és oktatásügyi helyzete?

Igen, ez egy állapotfelmérés, nincs hozzátéve értékelés sem. A kisebbségi bizottság ezt a jelentést is változtatás nélkül fogadta el, május végén a kormány emberjogi és kisebbségi tanácsa tárgyalja majd meg. Elvileg azonban ez az anyag már most is nyilvános, megtalálható a kisebbségi kormánybiztos weboldalán.

Ezen túl minden évben készül majd ilyen állapotfelmérés, ami a jövőben már azt is értékelni fogja, hogy az ajánlások hogyan valósultak meg.

A harmadik kidolgozott jelentésük talán a legfontosabb, mivel a kisebbségek szlovákiai jogállásáról szól és ezt a kormánynak kell elfogadnia.

Az elmúlt években különböző intézményekbe készültek ugyan ehhez hasonló jelentések, de a kormány a rendszerváltás óta még sohasem tárgyalt ilyen jellegű anyagról. Ez az átfogó jelentés a tervek szerint május végén került a kabinet elé. Ezekben a napokban az utolsó simításokat, korrekciókat végezzük a 96 oldalas dokumentumon.

Az első rész a szlovákiai nemzeti és etnikai kisebbségek gazdasági, szociális, regionális helyzetét foglalja össze Pozsonytól Ágcsernőig, ha úgy tetszik, Mezőlaborcig, tehát valamennyi kisebbség helyzetével részletesen foglalkozik. Összefoglalja a problémákat, mint pl. a munkanélküliség vagy a foglalkoztatottság helyzete, de az első rész foglalkozik az egészségügyi ellátással és a szociális háló állapotával is.

A jelentés második része is figyelemre méltó, mivel ezzel a területtel sem foglalkozott a kormány hosszú évtizedeken keresztül, ez pedig a kisebbségek részvételének kérdése a hatalom gyakorlásában.

Ez tartalmazza a választott szervekben, tehát a törvényhozásban, a megyei és helyi önkormányzatok munkájában való részvételt, bemutatja a problémákat, elemzi az államigazgatásban való részvételt is, megmutatja, hogy a minisztériumokban, a kormányzatban de a megyei testületekben vagy éppen a járási, területi államigazgatási szervekben milyen a kisebbségek aránya, részvétele a hatalom gyakorlásában és elsősorban azokba az ügyekben való beleszólási lehetőségük, ami a kisebbségeket érinti. Ez a rész a saját felmérésünk alapján szerzett adatokat sorolja fel.

Mindkét fejezet hűen tükrözi a valóságot, ami azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahol a nemzetiségi vagy etnikai kisebbségek élnek, több területen is lemaradás van az országos átlaghoz képest. Vannak persze pozitív kivételek is, ilyen pl. a dunaszerdahelyi vagy a galántai járás, ahol a mutatók meg is haladják az országos átlagot, összességében véve azonban a kisebbségek által lakott területek alulfejlesztettek.

A hatalomban való részvétel pedig hullámzó, attól függően, hogy a nemzetiségi kisebbségek képviselői kormányban vannak-e vagy nem.

A parlamenti képviseletet a kisebbségek számára eddig csak a magyar pártok tudták biztosítani. Ugyanez vonatkozik a megyei önkormányzatokra is. A helyi önkormányzatok szintjén ez az állapot már kiegyensúlyozottabb, ez a közvetlen választásoknak köszönhető. Azt kell mondani, hogy a nemzetiségek részvétele a helyi önkormányzatokban megfelel a lehetőségeknek, a képviseleti arány is elfogadható. Nincs ez így a megyei és országos szinten.

Ami teljesen hullámzó, az államigazgatásban való részvételünk. Példaként mondom, amikor a Magyar Koalíció Párja vagy a Híd részt vett a kormányzásban, akkor folyamatosan nyíltak meg a lehetőségek. A központi és a területi államigazgatás szintjén is egyre több magyar, ukrán, ruszin vagy roma került vezetői, vagy fontos egyéb beosztásokba.

Szlovákiában olyan az államhatalmi rendszer filozófiája, hogy ahány kormányváltás van, úgy változnak a felelős posztokon, de majdhogynem a portásig a személyek. Tehát most, vagy az előző Fico-kormány idején volt a hét szűk esztendő ideje, amikor nagyon kevesen voltak a nemzetiségek képviselői közül fontos beosztásokban. A jelentés a jelenlegi állapotokat tükrözi, tehát hogy mindenütt csökkent a nem szlovák nemzetiségűek aránya. Természetesen egyetlen kivétel a kisebbségi kormánybiztosi hivatal, ahol többségében a nemzetiségek képviselői dolgoznak.

A kormányzati jelentés harmadik része átfogóan foglalkozik a kisebbségi kultúra, az oktatás és a nyelvhasználat kérdéseivel, összefoglalja az állapotokat és ajánlásokat is megfogalmaz.

Azonban mindhárom dokumentum esetében rá kell mutatnom egy nehézségre, ez pedig az ajánlások kérdése. Szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy van egy állapot, ami a kisebbségi közösségek kapcsán hosszú évtizedek során kialakult. A jelenlegi szlovák parlamentben és kormányzatban van egy egyszínű kormány, a kisebbségek pedig mindenütt ellenzékben vannak. Van egy kormányprogram, ami megszabja a lehetséges továbblépés kereteit, ez pedig az ismert status quo, amin nehéz túllépni még egy jelentés esetében is. Az állapotleírásnál ezzel nincsen gond, mert korrektül, objektíven írhatjuk le a tényeket. Az ajánlások esetében azonban szembe kell nézni azzal a problémával, hogy olyan ajánlásokat tudtunk csak megfogalmazni, amelyek egyrészt biztosítják a kormány által garantált status quot, tehát hogy ne legyen visszalépés az eddigi helyzethez képest, másrészt az adott jogoknak a kiteljesítése is megtörténjen.

Minimális az esélye olyan ajánlások sikerességének, amelyek túllépnek ezen a kereten. Pl. szeretnénk elérni, hogy szülessen meg végre Szlovákiában a kisebbségek jogállásáról szóló törvény, amely évtizedek óta aktuális feladat. A régi, de a mostani alkotmány is kilátásba helyezi egy ilyen jogszabály elfogadását. A jelenlegi kormányzat azonban nem kíván túllépni a saját maga által meghatározott kereteken, tehát hiába fogalmaznánk meg egy olyan ajánlást, hogy a kormány és a parlament fogadja el a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, ennek nincs esélye.

Nem abszurd egy kicsit a mostani kormánytól várni a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadását, amikor az MKP 8 éves kormányzása alatt még csak ki sem dolgozták ennek a jogszabálynak a tervezetét, és nem foglalkozott a kérdéssel a Híd sem a Radičová-kormányzat alatt?

Ez az egyik jogos bírálat, ami érheti a Dzurinda két kormánya alatti magyar politikai reprezentációt. Mutatja az akkori szlovákiai magyar politika gyengeségét, de a tradicionális szlovák politikai ellenállást is. Ez továbbra is konstans. Bár részletjogokban történtek előrelépések. Ebben a pillanatban 40 vagy ötven törvényben vannak olyan paragrafusok, amelyek a kisebbségekre vonatkoznak. Talán az is előrelépés lenne, ha ezeket egy átfogó törvény tartalmazná, de erre most nem lehet számítani.

A mai kormányzat status quot hirdetett és én úgy ítélem meg, hogy ehhez tartja is magát. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ez a mostani állapot nem tartható hosszú ideig. Az élet ugyanis változik, a világ gazdasági, szociális, politikai, társadalmi szempontból is folyamatosan fejlődik körülöttünk. Változik az európai légkör, az uniós tagság is más-más feladatokat, kötelezettségeket ró az egyes tagállamokra épp az emberi jogok, de a kisebbségi és etnikai jogok területén is. Tehát előbb vagy utóbb kénytelen lesz Szlovákia is megnyitni kérdéseket, ha másként nem, akkor Európai Uniós nyomásra. De a hazai nyomás is rá fogja kényszeríteni a jelenlegi politikai reprezentációt, hogy feladja a status quo politikáját. Ha már semmi más, legalább a roma kisebbség politikájában, ami komoly társadalmi és politikai problémát jelent és kezdenek szűkössé válni azok a megoldások, amelyek jogi, gazdasági vonatkozásban léteznek a kisebbségek számára.

Milyen területen lehet ilyen szempontból egy-két éven belül változásra számítani?

Ami szerintem a legkevésbé lenne fájdalmas az országos szlovák politika számára, rendezni a kisebbségek kulturális támogatásának rendszerét és nagyságrendjét. Bár a mostani támogatási rendszer az eddigiek közül a legjobb és a leginkább áttekinthető, valamint a legmegbízhatóbb is, hiszen erőteljesen érvényesül benne a kisebbségek önkormányzati törekvése. Itt arra utalok, hogy a szlovák kormány kisebbségi és etnikai bizottságának tagjait maguk a kisebbségek jelölték, az értékelő bizottságokban a kisebbségek, és nem az állam képviselői ülnek.

Ami azonban igazán komoly változást igényelne – és én erre látok lehetőséget –, hogy elfogadhatóvá, szisztematikussá tegyük magának a támogatásnak a nagyságát, hogy törvény határozza meg, milyen arányban részesüljenek a kisebbségek a kulturális javakból ebben az országban. Tehát egy kulcsszámot kellene a költségvetéshez képest ebben a tekintetben meghatározni. Ez megnyugtatóbbá és jelentősebbé tenné magát az összeget, amit a kisebbségek kaphatnak az államtól.

Ennek a kisebbségi kultúra támogatásáról szóló törvénynek meg kellene határoznia azokat a prioritásokat is az egyes kisebbségek számára, amelyek fontosak a kultúrájuk kifejezése szempontjából. Ebben a pillanatban nincs semmiféle koncepció arra, hogy pl. a roma kultúra esetében mi az, ami támogatandó. Hogy elsősorban a fesztiválok, vagy inkább az írott kultúra, esetleg az elektronikus kultúra, vagy a művészetek, a közművelődés kapjon-e prioritást. Ugyanez mondható el akár a magyar kisebbség vonatkozásában is. Amennyiben ezek a kérdések egy átgondolt elképzelés szerint rögzülnének egy törvényben, akkor sok feszültség megszűnhetne.

A romák vonatkozásában egy korrekt rendszernek kellene kialakulnia. Ismertek azok a problémák, hogy Európai Uniós forrásokból Szlovákia az elmúlt években jelentős összegeket kapott a romák szociális helyzetének javítására, infrastrukturális fejlesztésekre. Pályázatok útján sok projekt megvalósult, de valójában nem mindig a roma közösségek voltak a haszonélvezői ezeknek a pénzeknek. Nagyon sokszor a pályázó községek nem utat, vízvezetéket építettek vagy éppen kutat fúrtak a rossz körülmények között élő romáknak, hanem pl. kikövezték az utcát a polgármesteri hivatal előtt, vagy megjavították valamelyik középületet azzal, hogy ezeket a romák is használják. Volt olyan, hogy templomot javítottak ezekből a romáknak szánt támogatásokból.

Ebben a pillanatban a mai kormányzat részéről én nem érzek fogékonyságot ezeknek a problémáknak a kezelésére. Ragaszkodnak a status quohoz, hiszen ez védhető az unió felé, és elfogadható a szomszédos országok számára is, akár Magyarország, akár Ukrajna, de Csehország vonatkozásában is.

Ebben a közegben és körülmények között kell a kisebbségi kormánybiztosi hivatalnak megtalálni azokat az irányokat, amelyek mentén kiteljesíthetőek az adott jogok. Meg kell akadályozni, hogy visszalépések legyenek az élet egyes területein, ugyanakkor meg kell próbálnunk elérni, hogy az országos politika rádöbbenjen, az adott legiszlatív és politikai keretek nem elegendőek ahhoz, hogy itt folyamatos legyen a jó viszony, a jó közeg, a jó légkör a többség és kisebbség együttélésében.

A mozgástér határait önök azért próbálják feszegetni és megpróbálnak konkrét ügyekben is eredményt elérni. Itt van pl. a kétnyelvű vasúti táblák kérdése, ami nem is annyira a mindennapok problémája, sokkal inkább szimbólummá vált a nyelvi jogok területén.

Kidolgoztunk egy törvénytervezetet, amelynek segítségével érvényesíthetővé válik az a jog, amit a kisebbségi nyelvhasználati törvény rögzít.

Az alapvető cél, hogy elérjük, az állomások épületein, a buszmegállókban a helységnevek ki legyenek írva az ott élő kisebbség nyelvén is. Így a kisebbségek még inkább otthon érezhetnék magukat szülőföldjükön.

A törvényjavaslat egy technikai problémát old meg: összhangba hozza azokat a szakkifejezéseket, amelyeket a nyelvhasználati törvény és a közlekedési törvény használ. Ez egy minimális törvénymódosítást igényelne, csak két-három szót kellene megváltoztatni, hogy a vasutak pl. engedélyt adhassanak a kétnyelvű táblák kihelyezésére. Ez a mi értelmezésünk szerint nem változtatná meg a kormány status quo politikáját, nem új jogokat adna, csak a létező jogoknak a megvalósítását tenné lehetővé. A törvénytervezet utolsó változatát még januárban elkészítettük itt a hivatalomban, ez a javaslat már tartalmazza a kormány jogi osztályának az észrevételeit is és arra vár, hogy a kabinet, majd a parlament elfogadja. Ebben a pillanatban azonban patthelyzet van. Sem a kormányzat, sem a közlekedési minisztérium részéről nincsen meg a politikai akarat, hogy ebben az ügyben lépjenek. Indoklás nincs, tehát továbbra is várunk arra, hogy valaki bevállalja.

Ezzel párhuzamosan hasonló, vagy csaknem ezzel identikus javaslatot terjesztett be a Híd is a parlamentbe képviselői indítványként, kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Az MKP viszont azt állítja, hogy az önök és a Híd javaslata is inkább bonyolítanák a kétnyelvű vasúti táblák ügyét. Elemzésük szerint a mai jogszabályok egy egyszerű döntéssel lehetővé teszik a vasút számára a kétnyelvű táblák kihelyezését. Ha pedig elfogadnák az önök javaslatát, ez nehezebbé válna, mivel több szervnek is rá kellene bólintania az engedélyeztetésre.

A jogi helyzet abban az értelemben adott, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvényben megjelenik a törvényhozónak az akarata. Azonban vannak legiszlatív-technikai akadályok, amelyek nem teszik ezt lehetővé, magyarán, másképpen hívja a kisebbségi nyelvhasználati törvény a vasúti állomás épületét, mint a közlekedési törvény. Ezt összhangba kell hozni. Tehát jogtechnikailag igaza van a közlekedésügyi minisztériumnak, hogyha arra hivatkozik, hogy a táblák kihelyezése nem lenne jogszerű. Ehhez kell mindenképp a törvénymódosítás.

A másik aktuális kérdés a kisebbségi tankönyvek ügye. Úgy tűnik, ebben lesz előrelépés.

Bár nem ülök minden héten tárgyalóasztalhoz Dušan Čaplovič tárcavezetővel, viszont az elmúlt egy évben minden fontos kérdésről tudtunk beszélni. Az egyik első tárgyalás már tavaly augusztusban pont a tankönyveket érintette, amikor kiderült, hogy fontos nemzetiségi, elsősorban magyar tankönyvek hiányoznak az alapiskolákban. Gondolom, a tárgyalásoknak de a szakma nyomásának is köszönhetően tavaly ősszel bekerültek az iskolapadokba azok a hiányzó tankönyvek, amelyekre azelőtt nem volt pénz.

Ugyanez a helyzet a 2013-as esztendőben is. Javult a tankönyvellátás a példányszámot és az új címeket illetően is. A legfrissebb adatok szerint tavaly a kisebbségi nyelven kiadott tankönyvekre szánt pénz az összköltségvetés 18 százalékát emésztette fel, miközben a kisebbségek aránya Szlovákiában kb. 15 százalék. A 2013-as évre előirányzott összegnél ez az arány a tervek szerint 30 százalék lesz.

Van néhány olyan tankönyv, amire évek óta várnak a szlovákiai magyar iskolák, pl. a gimnáziumi történelemtankönyv harmadik kötete, ami eddig nem kapott engedélyt arra, hogy a piacra kerüljön, vagy egyáltalán kinyomtassák. Úgy tűnik, most erre is sor kerül.

Tényleg bízhatunk most abban, hogy a gyerekek magyar anyanyelvű tanárok által írott magyar nyelvű tankönyvekből és nem fordításokból tanulnak majd? Van erre most politikai akarat a szakminisztériumban?

Én úgy látom, hogy van. A miniszter a legutóbbi tárgyaláson megerősítette: nem lát problémát abban, hogy ne a szlovák nyelvből fordított tankönyvek legyenek túlsúlyban a nemzetiségi iskolákban, hanem mivel vannak jó szerzőink, tanáraink, szakembereink,  használjuk ki az ő kapacitásukat és tudásukat. Ennek a miniszter részéről nincs elvi akadálya. Dušan Čaplovič nem lát problémát abban sem, hogy külföldi, pl. magyarországi vagy németországi tankönyvekből tanuljanak a nemzetiségi iskolákban.

Előrelépés várható a tankönyvkiadás területén abban is, hogy az Állami Pedagógiai Kutató Intézetben – ahol a döntést készítik elő a minisztérium számára, hogy kik kapjanak megbízást, milyen szerzőktől, milyen témákban, milyen tankönyvek kerüljenek kiadásra – változás fog történni már a következő hetekben. Viliam Kratochvíl igazgató kért neveket, hogy kibővítse, illetve átalakítsa a szakértői rendszert, és újabb magyar szakembereket is bevonjon a munkába.

Ami viszont hamarosan ismét probléma lehet, az a Selye János Egyetem. Újabb akkreditáció vár az intézményre, ebbe majd ismét belép a politika, amennyiben a magyarok számára nem elfogadható döntés születik az értékeléskor? Az egész felsőoktatási rendszer átalakul. A miniszter elképzelései szerint kemény szigorítás várható ezen a területen.

Pozitív dolog, hogy levették a napirendről az egyetem visszaminősítésének az ügyét. Van mit csinálnia az intézménynek, mert két év múlva elkezdődik az új akkreditációs folyamat. Egészen biztos, hogy két év alatt nem sikerülhet teljesen megváltoztatni a pedagógusi kart, nem valószínű, hogy sikerül olyan pedagógiai és kutatási eredményeket felmutatni saját erőből, amire szükség volna a sima akkreditációs eredmény eléréséhez. Mind a szlovák iskolaügyi kormányzat, mind a Selye Egyetem tudatosítja ezt, és a megoldás lehetőségét is. Ez pedig nem más, mint hogy átmeneti időre olyan oktatókat, pedagógusokat kell kölcsönvenni, akik erőteljesebben segítenek a Selyének a fejlődésben. Ez azt jelenti, hogy vendégtanárokkal – szlovákiai és magyarországi egyetemekről – kell megerősíteni a szakmai felkészültséget és hátteret.

De magyarországi vendégtanárok, professzorok nélkül már ma is egész szakok szűnnének meg, itt van pl. a szociológiai szak története. De vannak más olyan tanszékek is, ahol magyarországi professzor nélkül nem folyhatna oktatás.

Nem látok bele részleteiben a tanszékek problémáiba, amit látok, hogy megoldásként kölcsönkért szakemberekkel kell a Selyét megerősíteni. Akik aztán akár életük végéig Komáromban maradhatnának.

Amikor legutóbb, egy hónapja az egyetemen jártam, akkor a város, de a felsőoktatási intézmény részéről is olyan információkat kaptam, hogy rendkívül jó körülményeket tudnak teremteni a vendégtanároknak ahhoz, hogy akár gyökeret verjenek Komáromban. Nem csak az egyetemen belüli oktatásra gondolok, hanem akár lakással is tudják segíteni a vendégtanárokat, tehát megfelelő életkörülményeket tudnak biztosítani, ami pl. Pozsonyban vagy Nyitrán nem mindig lehetséges. Nyilván itt a város részéről van egy nagylelkű felajánlás.

Ahogy az elmúlt 20 évben a szlovák kormány különböző eszközökkel kedvezett a külföldi beruházóknak – akik gépgyárakat vagy autógyárakat építettek – úgy tűnik, Komáromban  is hasonló módon kedvezhetnek a vendégtanároknak.

Lassan a végéhez közeledik az idei kulturális támogatásokra kiírt pályázati pénzek elbírálása. Mikor jutnak el a megítélt összegek a sikeresen pályázókhoz?

Tavaly a többség októberben, novemberben kapta meg a támogatást. Az idei esztendőben azonban konszolidálódott a helyzet, becsléseink szerint júniusban elkezdődhetnek a kifizetések és július végére talán valamennyi be is fejeződhet, tehát addigra mindenki megkaphatja a megítélt pénzt.

Szerencsére sikerült megőrizni a támogatás nagyságát, tehát 4 millió 250 ezer eurót kapnak a kisebbségek a kultúrájuk kiteljesítésére.

Az elmúlt évben önt kemény bírálatok érték amiatt, hogy nagyon sok pályázatot felülbírált. Az idén is sok pályázatnál fordult ez elő?

Nem történt sok ilyen felülbírálat. Ez annak köszönhető, hogy tavaly az értékelő bizottságok mandátuma lejárt, az új értékelő testületek pedig egy alapos konzultációs folyamat végén álltak össze. Mind a 13 kisebbség különböző szintű és típusú vezetőivel, intézményeivel tárgyaltam és a kormányhivatal vezetője olyan személyeket nevezett ki a bizottságokba, akik kiegyensúlyozottan tudták képviselni az egyes kisebbségek érdekeit, legyenek azok akár egymással ellentétesek. Tehát a bizottság tagjai egymást kiegészítik akár gondolkodásukban, akár szakértelmükben. Nagyon jó munkát végeztek, tehát részemről ritkán jelent meg a felülbírálat igénye.

Mikorra várható a 2014-re szánt támogatás pályázatának kiírása?

November elején. Ez garancia arra, hogy a nyári szezon beállta előtt a pályázók hozzájussanak a támogatáshoz. Egy dolog azonban lényegesen változni fog. Készül egy jogi norma, amit a kormányhivatal fog kiadni ősszel. Ez a nemzetiségi kisebbségek között szétosztható támogatás arányait fogja meghatározni. Tehát pontosan meghatározza majd, hogy az egyes kisebbségek a szétosztható összegből százalékos arányban mennyi pénzt kaphatnak. A héten kezdte meg működését egy szakértői bizottság, hogy az összes szempontot mérlegelve ezt az arányt meghatározza.

A bizottságban a legnagyobb nemzetiségek képviselői vannak jelen, tehát a magyarok, a csehek, a ruszinok és a romák. Az ő feladatuk lesz a jogi norma megalkotása. Feladatul kapták azt is, tegyenek kísérletet arra, hogy meghatározzák, az egyes nemzetiségeken belül milyen arányban részesüljön támogatásban pl. a könyvkultúra, a népi kultúra vagy a tudományos kutatások. Ajánlások megfogalmazását várjuk tőlük.

Aki kinyitja az ön honlapját, sajnos csak szlovák szövegeket talál. Tehát a kisebbségi kormánybiztos információs oldala nem érhető el a kisebbségek nyelvén. A Radičová-kormány alatt azoknak a minisztériumoknak is volt magyar honlapjuk, ahol a Híd politikusa volt a miniszter, ahogy a kisebbségi miniszterelnök-helyettes honlapját is lehetett magyarul olvasni. Ebben nem tervez változást?

A tervem természetesen az volt, hogy a kezdetektől lesz magyar honlapon és ezt több fórumon el is mondtam. Az igazság azonban az, hogy ennek a hivatalnak ebben a pillanatban nincs kapacitása arra, hogy ezzel foglalkozni tudjon. Lényeges különbség, hogy Rudolf Chmel kisebbségi miniszterelnök-helyettesnek 45 munkatársa volt, külön sajtóosztálya, ami a honlappal is foglalkozhatott. Mi azonban velem együtt mindössze 14-en vagyunk. Nincs sajtóosztályom, de sajtófelelősöm sincs. Mindenki azokkal a feladatokkal foglalkozik, amiket a törvény ír elő számunkra.

Ebben az évben a kulturális támogatások osztályán 2030 pályázatot kellett elbírálni és gondozni, mindegyik pályázat kb. 30-40 oldalt jelent, és mindezzel 5 munkatársam foglalkozik. Az elmúlt hetekben nem volt ritka az sem, hogy az egész hétvégén, szombaton és vasárnap is dolgoztak a kollégáim, hogy időben elkészüljünk.

El kellett dönteni tehát, hogy a honlap fordításával foglalkozzanak-e, vagy inkább a pályázatok körüli hatalmas munkával.

Azt gondolom, a nyári hónapokban lesz arra lehetőség, hogy a magyarul már meglévő anyagokat feltöltsük a honlapra. Minden valószínűség szerint külső munkatársakkal fogjuk megoldani, hogy a három legnagyobb kisebbség nyelvén is működjön a hivatalom honlapja.

RD/Paraméter