Bárdos Gyula: Nekem nem kell magamat megjátszanom

Az MKP az utolsók közt jelentette be, hogy saját jelöltet állít, Önt. Mi volt ennek az oka: mennyire játszott közre az, hogy egyik addigi jelölt mögé sem tudnának egyértelműen felsorakozni, illetve az, hogy a párt láttassa magát egy választási maraton (megyeitől helyhatóságiig) kellős közepén?

Ennek több oka van. Egyrészt az időzítés. Egy parlamenten kívüli párt részéről komikus lett volna, ha a megyei választásokon leszerepel, majd köztársaságielnök-jelöltet állít. Tehát korábban az ötlettel sem lehetett előrukkolni. Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy a megyei választásokon jól szerepeljen a párt, ami meg is valósult, többek között azzal is, hogy Berényi József a nagyszombati megyeelnök-választáson bejutott a második fordulóba. A másik fontos oka, hogy a két forduló között a regnáló miniszterelnök, Robert Fico azt hangsúlyozta, hogy szavazzanak a szlovák jelöltre, nehogy magyar legyen a megyefőnök. Erre pedig semmilyen reakció nem érkezett a szlovák demokrata pártoktól, csak a magyar képviselők reagáltak, mindkét szlovákiai pártból. Az önálló jelölt állításához hozzájárult továbbá az a tény, hogy a Népi Platform pártjai (KDH, Híd, SDKÚ-DS – a szerk. megj.) nem igazán mutattak hajlandóságot az együttműködésre a parlamenten kívüli MKP-val. Nyilvánosan is jeleztük, hogy szeretnénk együttműködni, de csak Pavol Hrušovský jelölését követően próbáltak tárgyalni. A jobboldalnak ezúttal nincs egy markáns és a végső győzelemre is esélyes közös jelöltje, olyan, mint öt évvel ezelőtt Iveta Radičová, aki mögé az itteni magyarság is felsorakozott – tehát nyilvánvalóan nincs szó arról, hogy tovább osztanánk a jobboldalt, mint ahogy azt több helyen állítják. Amikor az MKP bejelentette az indulásomat, már tíz jelölt ismert volt.

Tulajdonképpen mi zajlott le a párton belül addig a pillanatig, hogy jelölték?

Berényi József jött az ötlettel. Én elsősorban a hozzám közelállókkal beszéltem meg a felkérést, mivel nagyon komoly dologról van szó. Alaposan átgondoltam. Az MKP Országos Tanácsán titkos szavazást kértem, és azt, hogy csak azok támogassanak, akik egyúttal azt is támogatni tudják, hogy nem kizárólag pártjelölt akarok lenni, hanem ennél több. A magyar közösség, az itt élő nemzetiségek, a Pozsonytól egészen az ukrán határig húzódó Dél-Szlovákiában velünk együtt élő emberek jelöltje szeretnék lenni, mert deklarálni szeretném, hogy egyenrangú állampolgárai vagyunk ennek az országnak. Megmutathatjuk azt, hogy mi is itt vagyunk. Egy elnökjelölt nem szólíthat meg csak egy csoportot, én szeretnék mindenkit megszólítani, nemzetiségre, fajra, vallásra, párthovatartozásra való tekintet nélkül. De elsősorban a dél-szlovákiaiakat, mert észak és dél harcában egyértelműen dél a vesztes. Többek között a beruházások, vagy az infrastruktúra területén, ezzel pedig nemcsak a dél-szlovákiai magyarokat, de az itt élő szlovákokat is diszkriminálják. Mivel kisebbséghez tartozom, nagyon fontosak számomra az emberi jogok, a kisebbségi jogok, az önkormányzatiság, a nyelvhasználati jogok, a kisebbségi kultúra és oktatás. Azok a sajátosságok, amelyek a megmaradásunkat és önazonosságunkat erősíthetik. Egyértelmű, hogy államfőként ezeket nem lehet megoldani, de rá lehet mutatni a problémákra. Az államfőnek és a jelöltnek is kell, hogy legyen véleménye. Örültem annak, hogy az Országos Tanácson mindezzel együtt egyöntetűen támogattak.

Azt gyakorlatilag minden jelölt hangoztatja, hogy minden polgár elnöke szeretne lenni. Mi az, amit az ország északi felének is fel tudna kínálni államfőként?

Természetes, és nem okoz frusztrációt számomra, hogy magyarként Szlovákiában, körülöttem, valakik más nyelven beszélnek, más kultúrához tartoznak. De talán ez nincs így minden jelölt esetében. Ilyen szempontból talán sokkal toleránsabb tudok lenni. Azt is kínálom, hogy soha nem tartoztam semmilyen lobbicsoporthoz. Parlamenti és helyi képviselőként is mindig a dolgomat végeztem, nem vállalkoztam. Evidens, hogy semmilyen kötöttségem nincs ilyen téren. Nem lehetnek elvárásaik olyan személyeknek, akikkel gazdaságilag együttműködtem, vagy esetleg szponzoráltak, mert ilyen személyek nem léteznek. A jelöltségem egyúttal lerakhatja az alapjait annak is, hogy ha öt vagy tíz év múlva ismét egy kisebbséghez tartozó személy indulna, akkor ne nézzenek rá úgy, mint néha rám, hogy miért akar ez a személy Szlovákia államfője lenni. Pedig egy multietnikus országban természetes, hogy egy kisebbség jelöltje is indulhat. Reményeim szerint közösségünk tagjai mozgósíthatók az első fordulóban. A második fordulóban pedig megszólíthatom azokat, akik megtisztelnek bizalmukkal, hogy azt a demokratikus jelöltet támogassák, aki a regnáló miniszterelnökkel szemben fog indulni. Én nyílt lapokkal játszom, és a demokratikus oldalon vagyok, tehát nem kell félni, hogy a rám leadott voks elveszik. Ahogy azt már az elejétől hangoztatom, a második kör előtt mindenkivel tárgyalni fogok, kivéve Robert Ficót.

Milyen hatással volt a kampányára az, hogy Berényi József és az MKP képviselői Nagyszombatban a Smerrel működnek együtt?

Nem állítom, hogy pozitív hatással volt, de nézzük meg Kassa megyét, ahol az MKP és a Híd is a Smer jelöltjét támogatta. Én viszont Pozsonyban vagyok az MKP megyei elnöke, ahol sikerült hétpárti koalíciót alakítanunk, és nagymértékben hozzájárultunk ahhoz, hogy tönkreverjük a Smert. Erre mérhetetlenül büszke vagyok, és szerintem ebből kell majd kiindulni a következő időszakban, mert ez jó példa lehet. Ez is mutatja, hogy én nem megosztó személy vagyok. Szenci képviselőként helyi szinten is mindig az összefogás híve voltam, a Pozsony megyei választáson pedig az országban egyedüliként indultunk együtt a Híddal és más jobboldali pártokkal nyílt koalícióban. Megyénként persze más a helyzet: megértem Nagyszombat és Kassa megyét is, értékelni viszont nem az én tisztem. Nekem nem kell magam megjátszanom, mint esetleg más elnökjelölteknek, akik csak ilyenkor formálnak véleményt bizonyos kényes témákban, mint pl. a Malina Hedvig-ügy; mert az összefogásra építettem már régen Szencen is, valamint a Csemadok elnökeként is, és most is azt szeretném erősíteni. Ezért fontos, hogy ne csak az MKP vagy a Híd szimpatizánsait, hanem a dél-szlovákiaiakat is – más nemzetiségek tagjait és a szlovákokat is - meggyőzhessem, mert jó ügyben számítok a szavazatukra.

Választások előtt, legyen az elnök- vagy akár legutóbb a megyei választás, gyakran halljuk, hogy magyarként a magyar jelöltre kell szavaznunk, mert aki nem így tesz, az már asszimilálódott, vagy hamarosan asszimilálódik. Mit gondol erről?

Nem azért mondom, hogy szavazzanak a magyar jelöltre, mert én az vagyok, hanem abból kifolyólag, mert olyan jelölt vagyok, akinek ez a téma nem új, hanem ismeri, nem kell módosítania az eddigi véleményét, s most hirtelen felvállalnia ezeket a témákat. Közéleti személyiségként bármely minőségemben, parlamenti vagy helyi képviselőként, Csemadok-elnökként megnézhetik a tevékenységemet, és azt kérem, hogy az alapján döntsenek. Fontos, hogy magyar vagyok, de ez nem kizárólagos. Egy magyar jelölt a mi érdekünket jobban fogja és tudja képviselni. Míg más valakinek, bármilyen jó szándékkal közelít is, időbe telik megismernie és megértenie a mi sajátos problémáinkat. Természetes, hogy magyar vagyok, de nemcsak ezért szeretném, hogy rám szavazzanak, hanem azért, mert jó elnök szeretnék lenni, és komolyan gondolom, amit mondok.

Adottak az államfői jogkörök, viszont Ivan Gašparovič az alkotmány egy értelmezésével a főügyészválasztásnál precedenst teremtett olyan jogkört illetően, amely eddig nem feltétlenül volt adott. Ön élne ezzel a precedenssel hasonló helyzetben, vagy már eleve az alapelvvel, hogy joga van-e mérlegelni, nem ért egyet?

Hogy egyértelmű legyen, Jozef Čentéš ügyében az államfő az alkotmány ellen lépett, mert meggyőződésem, hogy a parlament legitim döntést hozott, és az elnöknek ki kellett volna neveznie főügyésszé. Hogy mit enged meg az alkotmány, az egy más megítélés alá esik. A jelenlegi helyzetet, hogy a Smer-többség benyomult mindenhova, nem tartom standardnak. A politikai lojalitás – tisztelet a kivételnek – az Alkotmánybíróságnál is erősebb, mint a szakmaiság. Ha módosítani kellene az államfői jogköröket, akkor úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy ilyen esetben az államfő nem tehet mást. Bővíteni nem akarom, mivel Szlovákia parlamentáris demokrácia. A létező jogköröket kell az alkotmánnyal összhangban használni. Élni kell a jogokkal, és nem visszaélni velük.

Akkor egy konkrét eset: ha például ismét Štefan Harabint választanák a Legfelsőbb Bíróság élére?

Semmiképp nem nevezném ki. Az államfőnek ilyen szempontból meg kell, hogy legyen a mozgástere.

Különbséget kell tenni. Čentéš esetében megvolt az alap: a törvényes megválasztás és az ő feddhetetlen előélete. Harabin eddigi tevékenysége viszont egyértelműen azt mutatja, hogy semmilyen tisztséget nem szabad rábízni. Ha lehet pontosítani az államfői jogköröket ez irányban, akkor támogatnám, de félő, hogy Smer-többségnél ez is rossz irányba terelhető.

Államfőként nyilván szlovák történelmi eseményekről szóló megemlékezéseken, nemzeti ünnepségeken is részt kellene vennie. Milyen a viszonya ezekhez?

Ez természetes, nem okozhat gondot. Jó volna, ha a többség észrevenné, hogy nem kell tőlünk félni, hiszen ‘89 óta a magyarság és a kisebbségek mindig a jó oldalon álltak. Kellettünk a mečiarizmus megbuktatásához, az EU-hoz, a NATO-hoz, Schengenhez és az euró bevezetéséhez. Rengeteget adtunk az országnak, tehát ne féljenek tőlünk. A megnyilvánulásaink és kéréseink nem valaki ellen irányulnak. Amikor Németh Szili gólt rúgott a válogatottban, senki nem kérdezte, hogy egy magyar rúgott-e gólt. Én nyitott vagyok, senki elől nem zárkózom el, mert ha egy kicsit is közelebb lehet hozni a többséget a kisebbséghez, akkor már megérte.

Senki elől nem zárkózna el. Mit kezdene elnökként olyan tisztviselővel, mint Marián Kotleba?

Én nem hívnám meg rendezvényekre. Megválasztották, tudomásul kell vennem, még ha nem is tetszik. Nem hívnám őt megemlékezésekre, ünnepi alkalmakra, kezet sem fognék vele. Pavol Frešo (az SDKÚ elnöke – a szerk. megj.) pártján állok, aki nem fogott kezet vele.

A pozsonyi magyar nagykövet nemrégiben kezet fogott és tárgyalt vele. Ön szerint rosszul döntött?

Semmiképp sem szeretném valakivel szemben megfogalmazni magamat. Elfogadom az érvet, hogy a határ menti régió együttműködése érdekében felveszik a kapcsolatot. De én óvakodtam volna olyan nyilvánvaló gesztustól, mint a kézfogás. Tárgyalni kell, de mindenképpen úgy, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy más értékeket képviselek. De ez az én véleményem, nem ítélem el azt, ami történt, értem az indíttatást.

Egy nemzeti kisebbség képviselőjeként gyakran hangzik el Öntől is a kisebbségek jogai védelmének és bővítésének fontossága. E téren viszont gyakran háttérbe szorulnak a szexuális irányultság alapján meghatározott kisebbségek. Az elmúlt hetekben ismét fellobbant a házasságukat vagy valamilyen regisztrált élettársi viszonyukat firtató vita. Ön miként foglal állást e téren?

Én nem kezdeményezném, hogy a házasság intézménye az alkotmányba kerüljön, de négy párt kezdeményezi, és ha van rá igény, akkor nem ellenzem. Másrészt, bár nem vagyok híve a regisztrált partnerségnek, nem utasítom el azt, hogy gyakorlati kérdésekben kellene változtatásokat eszközölni az egynemű pároknál. Semmiképp se helyezném azonban egy szintre egy férfi és egy nő kapcsolatát, a házasságot, valamint a partneri kapcsolatot. Ha az alkotmány szintjére emelik a házasságot, akkor vitázni lehetne arról, hogy a másik kérdés minőségi szinten hova kerüljön.

A legutóbbi felmérések nagyrészt egy irányba mutatnak, kirajzolódni látszik, hogy kik azok, akik bejuthatnak a második fordulóba Ficóval szemben. Ön, illetve az MKP mely jelöltet tudná támogatni a második körben?

Hadd ne mondjak neveket. Legitim jelölt vagyok, és a lehető legtöbb szavazó bizalmát szeretném elnyerni. Mindent elkövetek, hogy senki ne gondolja, hogy a rám leadott szavazatok elvesznek. A második körben azt a demokrata jelöltet fogom támogatni, akinek fontosak az emberi és kisebbségi jogok, a mi sajátos problémáink is, és Dél-Szlovákia felzárkóztatása. Minél nagyobb lesz a támogatottságom, annál nagyobb súllyal tehetjük le mindezt az asztalra, és annál komolyabban vehetik a régió kérését.

Szilvási Tibor - Paraméter