Fibi Sándor: Ébredjünk fel, és tegyünk a saját oktatásügyünkért!

Jelenleg hol tart az aláírásgyűjtés, és milyenek az eddigi tapasztalataik?

Szám szerinti eredményt nem tudok mondani, hiszen május 20-ig nagyon intenzíven folyik az aláírásgyűjtés. A sok-sok pozitív mellett azonban sajnos negatív példával is találkoznak azok a barátaink, kollégáink, ismerőseink, akik támogatják az akciót. Szinte elkeserítő, amikor magyar iskolaigazgatók úgy viselkednek, mintha nem tudnák, miről van szó, illetve magyar szülők azt mondják, hogy hagyjuk ki őket ebből az egészből, mert ez nem az ő ügyük. Örömteli viszont, hogy szlovák barátaink és a politikai pártok emberei is készségesen aláírják a petíciós íveket. Nagyon sok iskolaigazgató jelezte, hogy teljes mértékben mellettünk áll.

Az aláírásgyűjtés több területet érint, de melyek a legégetőbb problémák?

A problémát az okozza, hogy az iskoláknak eddig meglévő szabad óráit jelentős mértékben redukálta az új kerettanterv. Eddig is kevés volt a magyar órák száma az elsőben, másodikban, de a szabad órákból jutott rá lég, így heti legalább 8 órában lehetett tanítani a magyar nyelvet írni, olvasni. Az új kerettantervvel azonban ez már sehol sem érheti el a heti 8 órát, legfeljebb a 7-et, de úgy másra nem marad egyetlen szabad óra sem. Ami nagyon diszkriminatív, hogy a szlovák iskolák ebből kifolyólag rendkívül vonzó oktatási programokat iktathatnak még be az óratervükbe, és ez különösen a nemzetiségileg vegyes területeken nagyon negatív következményeket válthat ki. Nagyon sok szülő ugyanis hajlandó minden probléma nélkül szlovák iskolába adni a gyerekét, ha a szlovák iskola vonzóbb programot kínál, és ez nagyon keményen hozzájárulna a magyar iskolák leépítéséhez.

A magyar történelemtanárokat is szeretnénk támogatni, ezáltal magunkat, magyarokat is, ugyanis a minisztérium válasza a kérdésükre az volt, hogy az állami történelmi tanterv kötelező a magyar iskolák számára, tehát nincs arra mód, hogy hivatalosan a magyar gyerek a saját nemzete történelmével megismerkedjen. Hogy a magyar történelmi ősökről egyetlen betűvel sem tudjon többet, mint szlovák társa. Ha a magyar szülő ebben nem érzi a diszkriminációt, akkor a jogi tudata nagyon fejletlen. A petíció nyílt szándéka, hogy ráébressze az adott esetben langyosan viselkedő szülőket, hogy ismerjék meg, mihez van joguk, és kérjék, követeljék, hogy ezekkel élhessenek. Észhez kellene térni, mert nem jó egy országban másodrendű állampolgárként élni, akivel a politikai hatalom azt csinál, amit akar.

Miért a május 20-i időpontot választották határidőként?

Nagyon szeretnénk, hogy június végéig besüssön a fény az iskolák ablakain. A 200-egynéhány iskola kétharmada eléggé veszélyes helyzetbe került a létszámokra és gazdasági okokra hivatkozó minisztériumi döntések miatt, és sok helyen nem tudják, hogy szeptember elsejével nyithatnak-e első osztályt, nem kell-e összevonni az alsó tagozaton osztályokat, sőt, néhol azt sem tudják, hogy az ötödik évfolyamban nyithatnak-e osztályt. Ezeket a törvénymódosításokat még Dušan Čaplovič miniszter fogadtatta el, utódja, Juraj Draxler azonban már jelezte, hogy elképzelhetőnek tartja a törvény hatályának elhalasztását. Rájöttek, hogy ez nemcsak a magyar iskolákat veszélyezteti, hiszen a szlovák kis iskolákból is rendkívül sok olyan van, ahol a megköveteltet nem éri el a diáklétszám. Rendkívül rosszul gondolkodik egy ország politikai vezetése, ha nem az oktatásba invesztálható pénz mennyiségét növeli, hanem inkább megszünteti az iskolákat. A törvényjavaslat felvezető részében márpedig az az egyik legfontosabb szempont, hogy az életbe léptetésükkel nem emelkedik az iskolaügybe folyósítandó pénz összege. Nehogy többet kelljen kiadni az iskolákra! Függetlenül attól, hogy Szlovákia Európa egyik legalacsonyabb oktatásügyi költségvetésével dolgozik.

Május 20. után a leadott petíciós íveket összeszedjük, majd megpróbáljuk rávenni a miniszter urat, hogy igen is üljön le velünk tárgyalni, mert van számára olyan mondanivalónk, amit a szlovák barátaink is nagyon támogatnak. Hiszen a szlovák szakmai vélemény is megszólal az új oktatási törvénymódosítások ellen. A cél most egyértelműen az, hogy a parlament ne fogadja el a törvényeket, illetve a már elfogadottak hatályba léptetését halassza el 2017. szeptember 1-jéig. Az addigi két évet pedig használják fel arra, hogy az érintett szakmai és tanácsadó szervezetekkel egy innovatív törvényt hozzanak létre, amely megfelel és víziót mutat arra, hogy a szlovák oktatásügyet hogyan kellene fejleszteni.

Hogyan tekint az aláírásgyűjtés egészére, milyen reményeket lát a jövőre nézve?

Az oktatásügyben ez az első ilyen jellegű kiállási kísérlet, hogy valóban mutassuk meg magunknak, hogy kik vagyunk, mire képes a felvidéki magyarság. Nem fogunk kétségbe esni, ha nem lesz húszezer aláírás, mert az emberek többségét azért az országos méretűvé terebélyesedett akció ráébresztette, hogy ne hagyjuk, ami a minénk. Ébredjünk fel, és tegyünk a saját oktatásügyünkért!

-para-