Dubčeket forradalmi bíróság elé akarták állítani 1968-ban

Harminckilenc évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-ére virradó hajnalban, a csehszlovák kommunista államrendőrség (ŠtB) magas rangú tisztje rontott be több fegyveres személy kíséretében Alexander Dubček prágai dolgozószobájába és azt ordította, hogy Alois Indra elvtárs munkás-paraszt forradalmi kormánya nevében letartóztatja, s rövidesen bíróság elé állítják őt.

Erről a tényről kevesen tudnak – nyilatkozta a mai évfordulón a pozsonyi Pravdának Ivan Laluha történész, a volt pártfőtitkár barátja, aki a továbbiakban elmondta, hogy Brezsnyevék nyilván ugyanolyan forgatókönyvet kívántak alkalmazni a Prágai Tavasz eltiprása során, mint amilyet 1956-ban Magyarországon érvényesítettek.

-- Csakhogy nálunk nem akadt, aki vállalta volna Kádár János áruló szerepét, habár augusztus 21-e előtt többen készültek erre. Ám akkora volt a népharag a katonai invázió miatt, hogy végül Alois Indra, Vasiľ Biľak, a két fő jelölt is visszahőkölt. Ráadásul Ludvik Svoboda államfő értésére adta a szovjet titkosrendőrség (KGB) magas rangú tisztjeinek és Sztyepan Cservonyenko prágai orosz nagykövetnek, hogy semmiképpen sem hajlandó bábkormányt kinevezni – idézte fel a történteket Ivan Laluha.

Ezek után a szovjet pártvezetés már másnap úgy döntött, hogy más taktikát alkalmaz. Ezért a csehszlovákiai pártvezetőket végül nem tartóztatták le, hanem a Kárpátaljára, majd Moszkvába hurcolták, ahol hosszas alkudozások és Gustáv Husák, valamint más "megbízható elvtárs" jelenlétében, aláíratták velük a Varsói Szerződés öt országának csehezslovákiai katonai megszállását és a szovjet csapatok „ideiglenes” állomásoztatását szentesítő moszkvai jegyzőkönyvet.

Az alku ellenére továbbra is erős volt az ellenállás Csehszlovákiában. A KGB legjobb szakembereit küldte ide, hogy mielőbb elnémítság az illegális rádióadókat, de ez csak több mint egy hét után sikerült nekik

-- A tragikus folytatást már sokkal jobban ismerjük. 1969.áprilisában Gustáv Husák került hatalomra, aki megkezdte az úgynevezett normalizálást, amelynek következményeként legalább fél millió, „megbízhatatlannak” ítélt cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű személynek kellett távoznia a közéletből. Mára már jórészt rehabilitálták őket, ám legtöbbjük életének legtermékenyebb szakaszát soha, senki sem adhatja vissza nekik.

-y-f