Zsebükben a világ

A márkahamisítás a fegyvercsempészettel, a droggal és az emberi szervek kereskedelmével összemérhető súlyt képvisel a világpiacon - állapította meg az ENSZ napokban nyilvánosságra hozott tanulmánya, amelyben a hamisítás és a szervezett bűnözés kapcsolatát tárták fel a szakértők. Az európai vámosok által lefoglalt hamisított, illegálisan lemásolt portékák száma 2005 és 2006 között 88 százalékkal, 68 millió darabról 128 millióra ugrott. Ennek 86 százaléka Kínából került ki, míg a célországok rangsorát Olaszország vezeti. Európában Itália a legnagyobb termelő, a hamisítványipar 7 milliárd eurós bevétellel dicsekszik. Fals bőráruk, Bosch háztartási kisgépek, párizsi divatkreátorok ruhaálmai kerültek a nápolyi kikötőbe, hogy onnan induljanak világhódító útjukra.

Ma már nincs olyan termék, amelyben biztosak lehetünk. Kezdetben voltak a ruhák, a luxuscikkek, napjainkra a gyógyszer, a zöldség, a bor, a DVD vagy a szoftver is felkerült a listára. A francia vámhatóság nemrég Le Havre-ban közel nyolcezer Red Bullt foglalt le, az áru Szingapúrból érkezett, és köze nem volt az eredetihez. A marseille-i fináncok 65 ezer salátafejet füleltek le, a szállítmány tunéziai volt, ám a francia áruként akarták értékesíteni a csempészek.

A leghatásosabb eszköz itt is az internet. A föld legnagyobb padlásának is nevezett eBay-en az elmúlt évben mintegy 3,5 milliárd euró értékű áru cserélt gazdát. Naponta 6,5 millió új portéka kerül az ajánlatok közé, és mintegy 1,3 millióra teszik azok számát, akik az eBay-en szerzett bevételeikből élnek. Az az árakból kikövetkeztethető, hogy hamisítványok is kerülnek a kínálatba. Csodák nincsenek: vélhetően nem egyszerű alkalmi vétel Nike cipő 10 euróért, Rolex óra 50-ért, Swarovski kristály darabja két euróért. Ahogy a boltokban 1500 euróért kapható, a hálón 50 euróért piacra dobott Louis Vuitton táskák sem valódiak (ezek ügyét perre vitte a gyártó). Az amerikai Tiffany több száz "saját" márkájú ékszert vásárolt fel az eBay-en, és több mint háromnegyedük hamis volt. A hamburgi Joop nevét viselő ruhák, ékszerek közül mintegy 76 ezer tétel bizonyult hamisnak. A közelmúltban a L'Oreal adott be keresetet öt országban azzal vádolva az eBay-t, hogy hamis parfümöket forgalmaz a hálón. A mintegy 400, zömmel francia gyártót tömörítő Unifab érdekvédelmi szervezet úgy véli: az eBay-en értékesített luxuscikkek 85 százaléka hamis.

Az OECD statisztikája 200 milliárd dollárra teszi az illegális termékek forgalmát. Európában évi százezer ember veszti el munkáját a hamisítás miatt. Egyes szakértők szerint a nyilvánosságra hozott számok alulbecslik a károkat, és a luxusipar vesztesége csak a jéghegy csúcsa. A gyógyszer-, az élelmiszeripar, az autó- és repülőgép-gyártás számainak összesítése még késik. A világ gyógyszeriparának mérlegében 7-10 százalék között van az illegális termék súlya. Az arány a szovjet utódállamokban eléri a 20 százalékot, és egyes afrikai államokban nem ritka a 40 százalék. Az EU vámosok 2006-ban 2,7 millió hamis gyógyszert tartalmazó fiolát foglaltak le, az egy évvel ezelőtti fogásnál 383 százalékkal többet. Mintegy 600 ezer tétellel kísérleteztek sikertelenül a repülőtereken, benne 360 ezer doboz Viagra, a javuk Indiából, Pakisztánból és Kínából érkezett és az útirány valamelyik európai államba, Dél-Amerikába, illetve Afrikába vezetett volna. A francia 2006-os vámstatisztika szerint hatmillió hamisítvány járt sikertelenül az ország határain, értékük 280 millió euró volt, de idén az első fél évben már 224 millió euró értékű áru akadt fenn a szűrőn. A foglalások 40 százalékát a cigaretta jelentette. A dohányáruk mennyisége egy év alatt 16 százalékkal gyarapodott. Zömük nem kínai eredetű volt, ám az egyéb hamisítványok tekintetében messze az ázsiai ország vezeti a rangsort.

Játékkatona-ellenőrzés. Nagy az olcsóság csábítása

A Világkereskedelmi Szervezet, a World Trade Organization (WTO) hivatalosan is elkötelezte magát a kínai hamisítási ügyek vizsgálatára, egy szakértői csapatnak hat hónapot adva az állásfoglalásra. Az Egyesült Államok még áprilisban panaszolta be Pekinget a genfi szervezetnél, egyrészt az EU-val és Kanadával közösen autóalkatrészek jogtalan gyártása vádjával, másrészt a kínai vállalatok számára biztosított helyi kiváltságokat kifogásolva, valamint illegális audiovizuális szolgáltatások ügyében. Washington tárgyalási kezdeményezéseit süket fülek fogadták, Peking az audio- és videoipari tevékenységet szigorító jogszabállyal letudni véli kötelezettségeit. E szerint a korábbi 1000 helyett, már 500 CD vagy DVD illegális másolása bírósági eljárást von maga után, és ha valakire 2500 hamis lemez előállítását bizonyítják rá, az hét év börtönt kockáztat. Kína lépten- nyomon hangoztatja, hogy az amerikaiak piaczavarása milliárdos károkat okoz számukra, eközben Washington 2,2 milliárd dollárra becsüli csak a Microsoft-, vagy a Walt Disney- termékek másolása miatt elvesztett jövedelmeket.

A kínai bűnlajstromot az utóbbi időben ipari kémügyek is színesítik. December elején 300 brit vállaltvezető kapott bizalmas levelet a kormánytól, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy cégeik, köztük nagy bankok, jogi irodák, hadiipari, informatikai cégek kerültek a kínai ipari kémek érdeklődési körébe. A The Times információi szerint nem egyszerűen kalózakciók veszélyeztetik az angol vállalatokat, hanem az ázsiai ország állami szervezetei, így a hadsereg komputerspecialistái felhatalmazással rendezkedtek be az interneten történő illegális információgyűjtésre. Martin Jordan, KPMG egyik vezető tanácsadója úgy vélekedett, ha bármely nagy vállalkozás kínai akvizícióra készül, arról Pekingben már a szándék megfogalmazásakor minden részlet ismerté válik. A lapok emlékeztetnek konkrét tettenérésekre, idézik Ian Brownt, az Oxford University szakértőjét, aki szerint a közelmúltban a brit kormány és a hadügyminisztérium számítástechnikai rendszerét is támadás érte, és a nyomok Kínába vezettek, bár 120 másik ország is szerepel a potenciális kémek között. Angliában az idén 37 ezer internetes kémügyet értek tetten, közöttük az egyik érintett a Shell volt, ott afrikai vállalkozások után érdeklődtek, míg a másiknál, a Rolls-Royce-nál a repülőgépmotorok titkait firtatták volna, ám a társaságnál időben észrevették, és megakadályozták a kalózokat az érdemi ismeretszerzésben.

És ha éppen kifogynak az ilyen jellegű botrányokból a krónikások, akkor maradnak a Kínában legálisan gyártott termékekkel kapcsolatos minőségi problémák. Az általánosítás ez esetekben is kézenfekvő, a vétkes Peking. Ám a valóságaz, hogy az olcsóság nemcsak a hamisítók, hanem a nagy cégek számára is csáberő. A közelmúlt játékügyei is ilyen színezetűek voltak, a világsajtó nagy hanggal tette közzé, hogy a Mattel 20 millió Kínában gyártott játékot vont vissza a kereskedők polcairól, majd azt is: a Target kereskedelmi cég 350 ezer, ugyancsak ott készült gyerek kerti szerszámról, kisszékről állapította meg, hogy festésük ólomtartalmú, mérgező. Az, hogy a Mattel elismerte: az ok technológiai, tervezési eredetű, már csak a kishírekben kapott nyilvánosságot. Pedig ezekben az ügyekben nyilvánvalóan legalább akkora az anyacég felelőssége, mint a helyi gyártóké, szakembereké.

Kína sok mindent tesz, hogy saját fejlesztésekkel felzárkózzon a világ élvonalához, az utóbbi évtizedben évi közel 20 százalékkal növelve a kutatás-fejlesztésre szánt büdzsét, tavaly már közel 36 milliárd dollárt fordítva e célra. Hatszázezer mérnök kerül ki évente az egyetemekről, ami több mint hétszerese az amerikai számnak. Mindeközben multinacionális cégek sora telepszik le Kínában, köztük a Microsoft vagy az Intel, hogy gyártósorain a csúcstechnológia alkalmazásával piacképes termékeket állítson elő, jól rosszul, de vélhetően ugyancsak spórolósan ellenőrizve az alkalmazottakat. A kikerülő áru minősége nemcsak a helyi visszaéléseket, hanem ezt is tükrözi. Hogy az ártalmas anyagot tartalmazó fogkrém, az illegálisnak minősülő összetevőkkel izmosított tengeri rákok, tenyésztett halak vagy mérgezett állateledelek egyszerűen hamisítványok, vagy netán kereshető a márkanév tulajdonosának felelőssége is, az vélhetően egyre súlyosabb kérdése lesz a fogyasztói társadalomnak.

Kína persze a maga módján minden eszközt bevet önmaga védelmére. A pekingi bíróság, alig egy héttel a WTO-vizsgálat megindítását követően, 335 millió jüan, mintegy 32 millió eurós kártérítés kifizetésére kötelezte a Schneider Electric kínai gyárát, szabadalomeltulajdonítás miatt. Ellentámadásként lehet értékelni azt az akciót is, amelynek során tizenöt nagy luxusmárka termékét, eredetieket, nem helyben gyártottakat, vontak ki Sanghajban a minőségellenőrök a város luxusboltjaiból - köztük Dior Chanel, Armani, MaxMara ruhákat cipőket, festékhibák, allergiát okozó anyagok alkalmazása miatt. A hírek szerint 40 nagy márka 59 gyártmányát vizsgálták meg, és 57,6 százalékuk elbukott. A Kínában tevékenykedő külföldi cégek várhatóan egyre gyakrabban fognak hasonló helyzettel szembesülni.

Az Egyesült Államok 233 milliárd dollárra duzzadt kereskedelmi deficitje egyúttal azt is jelenti, hogy Kína lett az USA legnagyobb hitelezője. Európa nincs kevésbé függő viszonyban, Peking a legtekintélyesebb beszállítójává nőtte ki magát. A világgazdaság gravitációja keletre tolódik. Párizsban a Boulevard Hausmann luxus üzletsorának látogatói már hozzászoktak a kínai feliratú cégtáblákhoz.

Két konténer ruha a fokhagyma mellett

Roberto Saviano olasz bestseller- szerző könyvében megírt történet szerint egy szabómester az Oscar-gálát tévén nézve Angelina Jolie-n felfedezte a saját két kezével öszszerakott ruhakölteményt, persze nem az ő nevével fémjelezve. Az arzanói mesternek mellesleg 600 eurót fizetnek havonta egy-egy kínai betelepülő képzéséért, amelynek eredményeként az "haute couture"-ben járatos szakemberek kerülnek ki a kis szabóműhelyből. Közülük vélhetően nem kevesen kamatoztatják tudásukat északabbra, így például Milánó szívében, ahol néhány év alatt nőtt ki a Chinatown. Papíron 13 ezer kínai telepedett le a Sempione park környékén. Hogy valójában hányan is árulják portékáikat a régi utcákban, azt senki nem tudja. Éjjel-nappal működő kis- és nagykereskedések öntik az olcsó márkás árut az Itália szerte megforduló szállítók járműveibe. Firenze külvárosában, az ország textilközpontjaként nyilvántartott Pratóban 180 ezer helyi lakosból 23 ezer ázsiai. Az árut pedig nagy szorgossággal terítik Rómától Nápolyig mindenfelé. A rendőrök persze nem szívesen látott vendégek arrafelé. Így eredményes rajtaütésekről is csak elvétve kap hírt a világ. Nápolyban két konténer ruhanemű, mellécsomagolt 51 tonna fokhagymával, nyilván illatosítóként, Rómában pedig 30 ezer hamis védjeggyel ellátott muránói üvegtárgy volt az utóbbi idők nagy fogása.