Építs há­zat, irtsd a fá­kat…?

Ész­re­vet­te va­jon va­la­ki, hogy ki­vág­ták azt a Je­hu­da Aszád té­ri öreg fűzfát, amely sem az út­test­re, sem épü­le­tek­re nem ló­gat­ta vesszőit? Be­le­gon­dol­tak már ab­ba a du­na­szer­da­he­lyi­ek, hogy át le­het­ne ne­vez­ni a Zöld­fa­sort pél­dá­ul Csu­pasz sor­ra, mi­u­tán té­len az ut­ca min­den fá­ját ki­vág­ták? Még azon az ol­da­lon is, ahol sem ve­ze­té­kek nem hú­zód­tak, sem a já­ró­kelőket nem ve­szé­lyez­tet­ték…  Ki­ló­ra vág­ják a fát, mi­köz­ben spó­rol­nak ke­vés­bé ér­té­kes pél­dá­nyok be­szer­zé­sé­vel?  Bár la­i­kus­ként is gya­ní­tot­tam, hogy Du­na­szer­da­hely „zöl­dö­ve­zet-fe­lelőse” a szak­ma­i­sá­got il­letően nem áll a hely­zet ma­gas­la­tán, a sza­kértő vi­szont, aki­vel vé­gig­jár­tam a vá­rost, még in­kább meggyőzött. Lép­ten-nyo­mon szak­szerűtlen bo­to­lás­sal, lom­b­a­la­kí­tás­sal szem­be­sül­tünk, ke­ze­let­len vá­gá­so­kat, ki­vé­te­les eset­ben pe­dig át­gon­do­lat­la­nul te­le­pí­tett új fá­kat ta­lál­tunk – bár a fa­ül­te­tés iga­zán rit­ka­ság­nak szá­mít, nem úgy, mint a sok­kal jö­ve­del­mezőbb fa­ki­vá­gás. A ker­té­pí­tész sze­rint a legfőbb prob­lé­mát a táv­la­ti gon­dol­ko­dás hi­á­nya okoz­za. „Ki­ló­ra met­szik le az ága­kat. Egy­szer ta­nú­ja vol­tam, amint egy la­kó­te­le­pi park­ban szép kan­dal­ló­mé­retűre da­ra­bol­ták a ki­vá­gott fát, és a sze­ren­csés vevő a hely­szí­nen  ju­tott té­li tü­zelőhöz” – me­sél­te a sza­k­em­ber. Ho­gyan le­het­ne job­ban csi­nál­ni? – kér­dez­tem. „Nem min­den dön­té­sük hely­te­len. Ha egy-egy fa aka­dá­lyoz­za a köz­le­ke­dést vagy ve­szé­lyez­te­ti a ve­ze­té­ke­ket, ak­kor in­do­kolt a ki­vá­gás vagy a la­pos vissza­met­szés. A prob­lé­ma az, hogy tel­je­sen ért­he­tet­len ese­tek­ben is meg­cson­kít­ják az öreg fá­kat, és olyan ká­ro­kat okoz­nak, ame­lye­ket egy eset­le­ges utá­nuk kö­vet­kező cég sem lesz ké­pes hely­re­hoz­ni. Mert kell vagy újabb öt­ven év, amíg va­ló­ban lát­vá­nyos, él­vez­hető és egész­sé­ges zöld bur­ján­zik majd a meg­cson­kí­tot­tak he­lyén” – mond­ta. Az ön­kor­mány­zat ál­tal fi­nan­szí­ro­zott vá­ro­si új­ság­ban ugyan rend­re meg­je­le­nik, hogy hány fát ül­tet­nek ki éven­te, me­lyek­nek több, mint a fe­le azon­ban saj­nos rö­vid életű, ke­vés köz­tük az ér­té­kes, rá­a­dá­sul al­ler­gén faj­ták­kal is ta­lál­koz­ha­tunk. A sza­kem­ber je­lentős hi­bá­nak köny­ve­li el a Sport ut­cá­ba ül­te­tett fá­kat is, ame­lyek fél mé­ter­re van­nak az út­tól, és már más­fél mé­ter ma­ga­san kezdődik a lom­bo­za­tuk, ami, ha te­re­bé­lye­sed­ni kezd, va­ló­ban aka­dá­lyoz­hat­ja a köz­le­ke­dést a jár­dán és az úton is. „De se­baj, le­het majd nyes­ni” – te­szi hoz­zá sza­kértőm ke­serű mo­sollyal.   Sok­szor a la­ko­sok ké­rik  Akad­nak per­sze olya­nok is, akik szí­ve­sen ven­nék, ha ab­la­kuk alatt egyet­len ma­gas fa sem len­ne, mond­ván, ar­ról bo­ga­rak ke­rül­het­nek a la­kás­ba. Az ilyen em­be­rek in­kább bá­mul­nák nap­hosszat a ki­vá­gott fák hi­á­nyá­ban elé­jük tá­ru­ló szom­szé­dos ház­töm­böt, a be­ton­ren­ge­te­get, mint­hogy eset­leg szú­nyog­há­ló­ra költ­se­nek. Vesszen a fa bo­ga­rak­kal, ma­da­rak­kal együtt, jöj­jön he­lyet­te a por, az úgy­sem olyan feltűnő... Ami­kor aszt­ma­ti­kus, al­ler­gia ki­vál­tot­ta kö­högő ro­ha­mot kap a gye­rek, ak­kor sem jut­na eszé­be sen­ki­nek a ká­ros kör­nye­ze­tet, a fák hi­á­nyát okol­ni. Egy pi­ru­la, pár lé­gút­tisz­tí­tó cu­kor­ka, vagy re­cept né­kül is kap­ha­tó in­ha­lá­tor, és a prob­lé­ma meg van old­va... Izsák Gá­bor, dend­ro­ló­gus (a fák ta­nult sza­kértője) fi­gyel­mez­tet a por ve­szé­lye­i­re. „A szo­ci­a­liz­mus­ban az em­be­rek meg­szok­ták, hogy be­ton­ren­ge­teg­ben, zöld nél­kül is le­het él­ni. Pe­dig a fák azon kí­vül, hogy oxi­gént is ter­mel­nek, lom­bo­za­tuk­kal fel­fog­ják a port, ami ká­ro­sabb a le­gag­resszí­vebb al­ler­gén fák pol­len­je­i­nél is” – je­len­tet­te ki Izsák, aki egy­kor ma­ga is a Du­na­szer­da­hely kör­nye­zet­vé­del­mi bi­zott­sá­gá­nak tag­ja volt. Ek­kor szem­be­sült az­zal is, hogy a la­ko­sok na­gyon sok eset­ben pusz­tán ké­nyel­mi okok­ból kér­vé­nyez­ték a fák ki­vá­gá­sát. Leggyak­rab­ban azért, mert­hogy a fák úgy­mond sze­me­tel­nek meg hogy sok a bo­gár raj­tuk… Izsák, a ter­mé­szet­vé­del­mi hi­va­tal al­kal­ma­zott­ja­ként, nincs a vá­ros­fej­lesz­tés el­len, ám bi­zo­nyos fel­té­te­lek­hez köt­ne egy-egy be­ru­há­zást, új la­kó­park épí­té­sét, ipa­ri te­le­pí­tést, ugya­nis sze­rin­te a vá­ros mé­re­te­i­hez és né­pes­sé­gé­hez ké­pest nem ele­gendő a zöld­te­rü­let. Ezért az épít­ke­zé­si vagy ipa­ri te­rü­let­té át­minősí­tett zöld­te­rü­le­tek he­lyett úja­kat kel­le­ne ki­a­la­kí­ta­ni. Vé­le­mé­nye sze­rint prob­lé­ma, hogy mi­fe­lénk sem la­kos­sá­gi, sem vá­ros­ve­ze­té­si szin­ten egyál­ta­lán nem fon­tos a táj­vé­de­lem.   Mi­re fut­ja a mil­li­ók­ból?  Pe­dig Du­na­szer­da­hely költ­ség­ve­té­séből éven­te több mil­lió ko­ro­nát kü­lö­ní­te­nek el zöl­dö­ve­ze­tek kar­ban­tar­tá­sá­ra, fa­ül­te­tés­re, fa­ki­vá­gás­ra, új zöl­dö­ve­ze­tek te­le­pí­té­sé­re. Ezek a té­te­lek 2006-ban 9 mil­lió 898 ezer ko­ro­nát tet­tek ki, ame­lyet min­den bi­zonnyal az ifj. Páz­mány Pé­ter ne­vé­hez fűződő Fló­ra No­va vagy Fló­ra B&P cég szám­lá­zott ki, ugya­nis rend­re – zsi­nór­ban kö­rül­be­lül tíz éve – az ő cé­ge nye­ri a zöl­dö­ve­ze­tek ke­ze­lé­sé­re ki­írt vá­ro­si pá­lyá­za­tot. 2007-re 12 mil­lió 600 ez­ret ter­vez­tek be a kép­vi­selők, a 2008-ra el­kü­lö­ní­tett összegről még nincs in­ter­ne­ten elér­hető adat. A hall­gat­tas­sék meg a má­sik fél is el­ve alap­ján Var­ga Lász­ló­tól, a vá­ros­há­za épí­té­sze­ti osz­tá­lyá­nak ve­zetőjétől kér­tünk ta­lál­ko­zót, mi­vel ő a kör­nye­zet­vé­del­mi kér­dé­sek fe­lelőse is. Hosszan tar­tó be­teg­sé­ge foly­tán azon­ban nem tud­tunk időpon­tot egyez­tet­ni, és e-ma­il­ben el­kül­dött kér­dé­se­im­re sem jött még vá­lasz. Már­ci­us 25-re, kedd­re je­lez­te, hogy ren­del­ke­zé­sem­re áll. Így je­len­leg meg­vá­la­szo­lat­la­nok ma­rad­nak a kér­dé­se­ink. A fent em­lí­tett ész­re­vé­te­le­ken kí­vül a szak­ma­i­at­lan­sá­got, egy­szers­mind a vá­ros ha­nyag „zöld­po­li­ti­ká­ját” jel­zi az aláb­bi epi­zód is, amely ko­ránt­sem olyan je­len­ték­te­len, ami­lyen­nek eset­leg tűnhet. A Fló­ra No­va fa­vá­gói a la­kó­töm­bünk előtt nyi­szál­ják a fá­kat, ami­kor a szom­szé­dasszony  ki­szól az ab­la­kon: „Sze­rin­tem még azt az ágat is, le­gyen szí­ves” – és az ab­la­ká­tól kb. 5 mé­ter­nyi­re nyúj­tó­zó ág­ra mu­tat. Mi­re a fa­vá­gó gon­dol­ko­dás nél­kül szót fo­gad, s má­ris ne­ki­e­sik a „bűnös” ág­nak… Az­tán, amint meg­lát­ja a fény­ké­pezőgé­pet, meg­szep­pen­ve köz­li: „Ha te­het­ném, én nem vág­nám ki a fá­kat, de pa­rancs­ba kap­tuk.”