Építs házat, irtsd a fákat…?
2008. február 6. - 12:57
| Külföld
DUNASZERDAHELY – Elszomorító, ami a városban zöldövezetek karbantartása címén folyik mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból. Személyes tapasztalatai alapján azonban bárki konstatálhatja, az emberek fittyet hánynak egy-egy fáktól teljesen megkopasztott utca látványára. Ugyanilyen közönnyel viseltetnek egy láthatóan legalább ötvenéves fa tőből történő kivágásának esetleges tanúiként is.
Észrevette vajon valaki, hogy kivágták azt a Jehuda Aszád téri öreg fűzfát, amely sem az úttestre, sem épületekre nem lógatta vesszőit? Belegondoltak már abba a dunaszerdahelyiek, hogy át lehetne nevezni a Zöldfasort például Csupasz sorra, miután télen az utca minden fáját kivágták? Még azon az oldalon is, ahol sem vezetékek nem húzódtak, sem a járókelőket nem veszélyeztették… Kilóra vágják a fát, miközben spórolnak kevésbé értékes példányok beszerzésével? Bár laikusként is gyanítottam, hogy Dunaszerdahely „zöldövezet-felelőse” a szakmaiságot illetően nem áll a helyzet magaslatán, a szakértő viszont, akivel végigjártam a várost, még inkább meggyőzött. Lépten-nyomon szakszerűtlen botolással, lombalakítással szembesültünk, kezeletlen vágásokat, kivételes esetben pedig átgondolatlanul telepített új fákat találtunk – bár a faültetés igazán ritkaságnak számít, nem úgy, mint a sokkal jövedelmezőbb fakivágás. A kertépítész szerint a legfőbb problémát a távlati gondolkodás hiánya okozza. „Kilóra metszik le az ágakat. Egyszer tanúja voltam, amint egy lakótelepi parkban szép kandallóméretűre darabolták a kivágott fát, és a szerencsés vevő a helyszínen jutott téli tüzelőhöz” – mesélte a szakember. Hogyan lehetne jobban csinálni? – kérdeztem. „Nem minden döntésük helytelen. Ha egy-egy fa akadályozza a közlekedést vagy veszélyezteti a vezetékeket, akkor indokolt a kivágás vagy a lapos visszametszés. A probléma az, hogy teljesen érthetetlen esetekben is megcsonkítják az öreg fákat, és olyan károkat okoznak, amelyeket egy esetleges utánuk következő cég sem lesz képes helyrehozni. Mert kell vagy újabb ötven év, amíg valóban látványos, élvezhető és egészséges zöld burjánzik majd a megcsonkítottak helyén” – mondta. Az önkormányzat által finanszírozott városi újságban ugyan rendre megjelenik, hogy hány fát ültetnek ki évente, melyeknek több, mint a fele azonban sajnos rövid életű, kevés köztük az értékes, ráadásul allergén fajtákkal is találkozhatunk. A szakember jelentős hibának könyveli el a Sport utcába ültetett fákat is, amelyek fél méterre vannak az úttól, és már másfél méter magasan kezdődik a lombozatuk, ami, ha terebélyesedni kezd, valóban akadályozhatja a közlekedést a járdán és az úton is. „De sebaj, lehet majd nyesni” – teszi hozzá szakértőm keserű mosollyal. Sokszor a lakosok kérik Akadnak persze olyanok is, akik szívesen vennék, ha ablakuk alatt egyetlen magas fa sem lenne, mondván, arról bogarak kerülhetnek a lakásba. Az ilyen emberek inkább bámulnák naphosszat a kivágott fák hiányában eléjük táruló szomszédos háztömböt, a betonrengeteget, minthogy esetleg szúnyoghálóra költsenek. Vesszen a fa bogarakkal, madarakkal együtt, jöjjön helyette a por, az úgysem olyan feltűnő... Amikor asztmatikus, allergia kiváltotta köhögő rohamot kap a gyerek, akkor sem jutna eszébe senkinek a káros környezetet, a fák hiányát okolni. Egy pirula, pár légúttisztító cukorka, vagy recept nékül is kapható inhalátor, és a probléma meg van oldva... Izsák Gábor, dendrológus (a fák tanult szakértője) figyelmeztet a por veszélyeire. „A szocializmusban az emberek megszokták, hogy betonrengetegben, zöld nélkül is lehet élni. Pedig a fák azon kívül, hogy oxigént is termelnek, lombozatukkal felfogják a port, ami károsabb a legagresszívebb allergén fák pollenjeinél is” – jelentette ki Izsák, aki egykor maga is a Dunaszerdahely környezetvédelmi bizottságának tagja volt. Ekkor szembesült azzal is, hogy a lakosok nagyon sok esetben pusztán kényelmi okokból kérvényezték a fák kivágását. Leggyakrabban azért, merthogy a fák úgymond szemetelnek meg hogy sok a bogár rajtuk… Izsák, a természetvédelmi hivatal alkalmazottjaként, nincs a városfejlesztés ellen, ám bizonyos feltételekhez kötne egy-egy beruházást, új lakópark építését, ipari telepítést, ugyanis szerinte a város méreteihez és népességéhez képest nem elegendő a zöldterület. Ezért az építkezési vagy ipari területté átminősített zöldterületek helyett újakat kellene kialakítani. Véleménye szerint probléma, hogy mifelénk sem lakossági, sem városvezetési szinten egyáltalán nem fontos a tájvédelem. Mire futja a milliókból? Pedig Dunaszerdahely költségvetéséből évente több millió koronát különítenek el zöldövezetek karbantartására, faültetésre, fakivágásra, új zöldövezetek telepítésére. Ezek a tételek 2006-ban 9 millió 898 ezer koronát tettek ki, amelyet minden bizonnyal az ifj. Pázmány Péter nevéhez fűződő Flóra Nova vagy Flóra B&P cég számlázott ki, ugyanis rendre – zsinórban körülbelül tíz éve – az ő cége nyeri a zöldövezetek kezelésére kiírt városi pályázatot. 2007-re 12 millió 600 ezret terveztek be a képviselők, a 2008-ra elkülönített összegről még nincs interneten elérhető adat. A hallgattassék meg a másik fél is elve alapján Varga Lászlótól, a városháza építészeti osztályának vezetőjétől kértünk találkozót, mivel ő a környezetvédelmi kérdések felelőse is. Hosszan tartó betegsége folytán azonban nem tudtunk időpontot egyeztetni, és e-mailben elküldött kérdéseimre sem jött még válasz. Március 25-re, keddre jelezte, hogy rendelkezésemre áll. Így jelenleg megválaszolatlanok maradnak a kérdéseink. A fent említett észrevételeken kívül a szakmaiatlanságot, egyszersmind a város hanyag „zöldpolitikáját” jelzi az alábbi epizód is, amely korántsem olyan jelentéktelen, amilyennek esetleg tűnhet. A Flóra Nova favágói a lakótömbünk előtt nyiszálják a fákat, amikor a szomszédasszony kiszól az ablakon: „Szerintem még azt az ágat is, legyen szíves” – és az ablakától kb. 5 méternyire nyújtózó ágra mutat. Mire a favágó gondolkodás nélkül szót fogad, s máris nekiesik a „bűnös” ágnak… Aztán, amint meglátja a fényképezőgépet, megszeppenve közli: „Ha tehetném, én nem vágnám ki a fákat, de parancsba kaptuk.”