Lesz-e partnere Obamának? - Irán a választások előestéjén

2009. június 10. - 13:49 | Külföld
A 2009-es iráni elnökválasztások előestélyén a sok százból csak négy jelölt maradt esélyes: Mahmúd Ahmadinezsád a jelenlegi elnök, Mehdí Karrubí ajatolláh a parlament volt elnöke, Mír-Hoszein Muszáví volt miniszterelnök, és Mohszen Rezáí, az Iszlám Forradalmi Gárda volt vezetője.
A jelöltek mindannyian a „konzervatívnak“ nevezett iráni politikai elithez tartoznak. Ez első látásra talán „lefutottnak“ tünteteti fel a közelgő választást, de a helyzet messze nem ilyen egyszerű. Egyfelől az iráni politikai palettán a „konzervatív“ és „reformista“ megjelölések nem ugyanazt jelentik, mint mondjuk az európai politikai szintéren. Az 1979-es Iszlám forradalom után kialakult – európai szemmel nézve meglehetősen konzervatívnak nevezhető - politikai elitben belül értelmezhetőek csak ezek a fogalmak. Ebben az összefüggésben a fenti négyből kettő -  Mír-Hoszein Muszáví és Mehdí Karrubí  - szerepet vállal a 90-es évek reformmozgalmában. Szerepüket mi sem bizonyítja jobban mint a tény, hogy a legismertebb iráni „reformer“, Khátamí - aki visszalépett a mostani jelötségtől - Mír-Hoszein Muszáví megválasztása mellett foglalt állást. Egyébként Muszáví és Karrubí – akik mindketten a hetvenes éveikben járnak – a forradalom első generációját képviselik. Politikai irányvonaluk bár a fenti értelemben, de inkább „tradicionálisnak“ számít, míg Rezáí és főként Ahmadinezsád. Ők mindketten a második nemzedék és forradalmi gárda képviselői - egyfajta „radikális-messianisztikus“ gondolkodásmódot képviselnek.

A jelöltek közötti nézeteltérések annál jobban szembeötlőek, hogy - amint azt vezető elemzők hangsúlyozzák – először előzte meg az iráni elnökválasztásokat igazi nagyszabású kampány. Ebben meghatározó szerep jutott az elektronikus médiának a jelöltek televíziós megütköztetésétől az internetes kampányig. A kampány során a hangnem is szokatlanul éles volt, amit részben a szerepeltetett témák is kiválthattak. Például az elsősorban a Muszáví és Karrubí álatal képviselt női emancipáció és egyenjogúság került az előtérbe. Egyébként talán ehhez kapcsolható a fenti jelöltek feleségeinek a kampányban vállalt aktív szerepe is.

Amint azt a legtöbb megfigyelő hangoztatja a viharos kampány után a választások eredménye egyszerűen megjósolhatatlan. A lehetséges reformok ígérete ill. az iráni politikai és gazdasági gondok jelentős szavazóbázishoz juttathatják az ellenzéki tábort, mindamellett a jelenlegi elnök és a „keményvonalas“ politika folytatásának hívei is jó reményekkel járulhatnak az urnákhoz. Ott és akkor dől majd el, lesz-e partnere Obamának.

Kovács Attila