Egy hadúr teremtette béke-sziget

2009. december 15. - 10:15 | Külföld
A remegő horizont előtt, az elhagyott út közepén hatalmas termetű, golfsapkát, napszemüveget, farmert és övében iPhone-t viselő férfi áll, nem mindennapi jelenség a háború marcangolta Szomáliában.

Persze Mohamed Aden, az úton várakozó férfi sem tipikus szomáliai. Karját szélesre tárja vendégeinek köszöntésére. "Üdvözlet Adadóban, és gyerünk!" - mondja. A 37 éves Mohamed Aden hadúr, iskolai tanító, rendőrfőnök, törvényhozó, mérnök, környezetvédő és király egy személyben - észvesztő kombináció bárki, különösen pedig egy olyan fickó esetében, aki úgy öltözik (és beszél), mint egy rapper, és csak nemrég költözött az amerikai Minnesota államból Szomáliába, hogy ott megpróbáljon felépíteni egy helyi kormányzatot - írta helyszíni riportjában a The New York Times.


Lehet őt botcsinálta hadúrnak tekinteni, de reménysugárnak is. Aden, aki Szomáliában született, de 22 éves korában kivándorolt az Egyesült Államokba, visszatérve egy év alatt lényegében államot épített fel az államban. A klánjának Amerikában és Európában élő tagjai által küldött pénz segítségével a közép-szomáliai Adadót és környékét, amely korábban a banditák és az egymással háborúzó iszlám csoportok uralma alatt állt, a béke szigetévé varázsolta, ahol működik a rendőrség, és számtalan új üzleti vállalkozás, iskola és törvény született.

A mintegy 13 ezer négyzetkilométeres terület, amelyen saját szalebán törzsének tagjai mellett reménytelen szegénységben néhány százezer nomád is él, jelenleg talán egyike a legbiztonságosabb vidékeknek Szomáliában. Még az ENSZ is felfigyelt rá. "Amikor odaérkeztem, megdöbbentem, de jó értelemben - mondta Denise Brown, az élelmezési világprogram tisztviselője, aki márciusban járt Adadóban. - Nem láttam azt, amit általában az ország más részeiben tapasztalok: lezüllést, káoszt, szűkölködőket".

Mohamed Aden ennek ellenére nem sok segítséget kap az ENSZ-től vagy a nemzetközileg támogatott átmeneti kormánytól, amelyet mérsékelt iszlamisták vezetnek, és amely főleg a hevesen támadó, lázadó erők visszaverésével van elfoglalva a fővárosban, Mogadishuban. Amit elért, annak zömét maga vívta ki, sajátos szomáli módon. Rendőrei géppisztolyt viselnek, a rendőrállomás előtt két hatalmas tank áll. "A Cadillacjaim" - bök rájuk Aden.

A helyi kormányzat felállításában Aden a szomáliai társadalom egy jellegzetes elemére, a klánra támaszkodott. A klánok léte eddig lehetetlenné tett szinte minden kísérletet egy országosan elfogadott kormány létrehozására. Ha Aden sikeres lesz, az hatást gyakorolhat más térségekre is a háború dúlta országban, amely szüntelenül exportálja saját belső gondjait, az utóbbi időben például a kalózok révén. Sok kalóz éppen erről a területről származik.
"Szívesen megszabadulnék tőlük, de ma nem tehetem, ehhez nincs elég eszközöm - ismeri be a hadúr. - Emellett nem lehet csak úgy megszüntetni valamit, ami fiatal férfiak ezreinek ad munkát. Ha valamit elveszünk, valamit adni kell helyette, ellenkező esetben csak nőnek a gondok".

Mi bírta rá arra, hogy feladja azt a kényelmes életmódot, amelyet feleségével, Shamsoval és öt fiával élvezett egy minneapolisi külvárosban? Hogyan volt képes egy kis egészségügyi vállalkozás vezetőjéből "elnökké" válni, ahogy ma az adadóiak nevezik?

"Amikor ideérkeztem, először féltem. Nem tudtam, hogyan fogadnak majd, megbíznak-e bennem. Ebben az első évben az izmaimat próbálgattam. Izom nélkül semmire sem lehet menni" - magyarázza Aden. Persze amerikai életének számos eleme hiányzik számára: a sportközpont, a metró, még a tél is.

Azonban nem nagyon volt más választása. Tavaly azért jött Adadóba - szándéka szerint csak néhány hétre -, hogy segítsen a pusztító szárazság elleni küzdelemben. Megszervezte, hogy teherautón vizet és élelmiszert hozzanak, és sok tízezer dollárt juttatott el az Egyesült Államokban élő középosztálybeli szomáliaiaktól a nomádokhoz, akiket éh- és szomjhalál fenyegetett.

Ezután az adadói vének, akikre nagy hatást gyakorolt, hogy milyen ügyesen és sikeresen lépett fel a tagbaszakadt, hiphop zenét hallgató szomália-amerikai férfi, azt kérdezték tőle: "nem akarsz a vezérünk lenni?".

"A béke emberére volt szükségünk márpedig ő békés helyről, Minnesotából jött" - érvelt az egyik öreg, Mohamed Ali Farah.
Jól jött, hogy Aden amerikai ismerősei révén pénzt tudott juttatni a térségnek, és az is, hogy a Minnesotai Egyetemen informatikai rendszerek irányításából szerzett diplomát. A vének eltökélt támogatásával képes volt létrehozni egy jól felfegyverzett, több száz klántagból álló rendőri erőt, amelynek tagjai elszántan védelmezik. Lényegében ez az ő magánhadserege, amely megnehezíti a Szomália más részeit ellenőrző szélsőséges iszlamisták számára, hogy itt is hídfőállást építsenek ki.

Mohamed Aden gyakran rendez rögtönzött gyűléseket Adado poros központjában, és ezek egyikén nemrég törvényt fogadtak el, amely bárkit, aki kivág egy élő fát, hatalmas bírság megfizetésére kötelez.

Az általa megteremtett rendezett, békés menedék mágnesként vonzza a szűnni nem akaró mogadishui vérontás elől menekülő családokat. Delente az új otthonok ezreinek fémtetői úgy csillognak, mint megannyi fényes tükör.

1992-ben hagyta el Szomáliát, azt követően, hogy a központi kormány felbomlott, és barátai egymással vetélkedő klán-milíciák tagjaivá váltak. "Nem gondoltam, hogy bármi dolgom lehet egy ilyen háborúban" - idézi fel.

A háború azonban utolérte. Egy eltévedt golyó megsebezte a bokáját, ekkor összecsomagolt, és Kenyába menekült, majd eljutott Miamiba ment, ahol hajléktalanotthonba került. Egy Greyhound autóbuszon sikerült Minneapolisba utaznia, ahol a szomáliaiak legnagyobb közössége található az Egyesült Államokban. Előbb autóparkolóban, majd egy gyárban kapott munkát. Később vállalkozó lett, de mindig figyelemmel követte a szomáliai eseményeket abban a reményben, hogy egyszer még visszatér. Mégis, amikor aztán eljött a lehetőség, az adadói öregek ajánlatát először két alkalommal is elutasította, mielőtt igent mondott volna. "Nehéz volt a feleségem és a srácaim számára. De ez itt valami igazán nagy dolog, és ők tisztában vannak vele" - mondja.

Napjait a város központjában, egy nagy házban tölti, ahol laptopjával, iPhone-jával és internetes kapcsolattal kis parancsnoki posztot rendezett be. Felépíteni egy kormányzatot a semmiből sok logisztikai munkát igényel, például terepszínű egyenruhát kell szereznie Dubaiból rendőrei számára, több rakéta-meghajtású gránátot Etiópiából - és tankönyveket is. Amióta a posztján van, az iskolások száma néhány tucatról ezerötszázra nőtt.

Gyakran találkozik a közösség vénjeivel saját nappalijának szőnyegén. Ügyelnie kell a kényes vallási kérdésekre is, megadva a tiszteletet a konzervatív muzulmán kultúrának, anélkül azonban, hogy ezzel egy szélhámos benyomását keltené. Idén tavasszal Szomáliát ismét pusztító szárazság sújtotta, és az öregek őt kérték fel az esőt könyörgő ima vezetésére.

Mohamed Aden természeténél fogva optimista, de az újabb szárazság számára is nyomasztó. Néhány hónapja, amikor az aszálytól felrepedezett földeken vezette autóját, egy fiatalembert pillantott meg, aki rudakra kifeszített vászon alatt feküdt. Nagyon sovány volt, izzadt, szemei a semmibe meredtek. Az emberek azt mondták, hogy tífusza van, meg tébécéje - és maláriában is szenved. Aden lenézett rá, és megígérte: imádkozni fog érte...

- mti/para -