New York-i merényletkísérlet - egy terrorista elméje
A terrorizmus nem kizárólag a szegény, jogfosztott, reménytelen helyzetű csoportok eszköze, bár közkatonáinak többsége ilyenekből kerül ki. Az al-Kaida vezére, Oszama bin Laden az egyik leggazdagabb szaúdi család sarja, helyettese, Ajmán az-Zavahri pedig jól képzett orvos. A glasgow-i repülőtér elleni 2007-es merényletkísérlet egyik elkövetője szintén orvos volt. Az Egyesült Államokban a "hazai terroristák" soraiban az 1960-as, 70-es években működő Weathermen csoport tagjai tehetős egyetemisták közül kerültek ki.
Amerikai elemzők szerint a Times Square-en robbantani akaró 30 éves pakisztáni-amerikai fiatalembert az Egyesült Államokkal szembeni gyűlölet fűtötte, amely fokozatosan, hosszú évek során fejlődött ki benne. Átalakulása során többször hazalátogatott szülőföldjére, Pakisztánba, és a folyamat végén kiképzést kapott a táliboktól arról, hogyan robbanthat pokolgépet.
Faisal Shahzad radikalizálódása alapvetően belső, személyes folyamat volt, sok más terroristával szemben nem ösztönözte őt erre sem egy radikális pap, sem az iszlám militáns szárnyához való csatlakozás vagy jelentős magánéleti kudarc.
A részben a vallomások során nyert információkból összeállítható személyiségkép szerint Shahzad nem egyik napról a másikra lett terrorista, nem arról volt szó, hogy hirtelen rátalált Isten útjára és megvilágosodott neki, mit tegyen. Tucatszor hazautazott azóta, hogy 1999-ben az Egyesült Államokba érkezett. Otthon azt látta, hogy a CIA pilóta nélküli repülőgépei, illetve pakisztáni katonai akciók egy ahhoz a térséghez közeli terület ellen irányultak, ahol felnőtt. Elemzők kizárják, hogy Shahzad szélsőségessé válását anyagi helyzetének romlása okozta, 1999 és 2008 közötti hazalátogatásai után összesen 80 ezer dollár készpénzt vitt magával vissza Amerikába.
A fiatalember, mint egykori barátja elmondta, körülbelül egy éve a szokásosnál zárkózottabbá, vallásosabbá vált, nézetei megkeményedtek. S bár megváltozása után sem fejezett ki szélsőséges nézeteket, nem hangoztatott gyűlölködő szólamokat, éles váltás volt mindez a korábbi közlékeny, barátkozó fiatalemberhez képest.
Radikálissá válásának részletei még nem tisztázottak. A gyanúsított azt állítja, hogy Pakisztánban találkozott a tálib ellenállás felső vezetőivel. Ezt azonban az amerikai nyomozók kétkedve fogadták, az ottani militáns csoportok ugyanis valószínűleg gyanakvóak egy tengerentúlról érkezett idegennel szemben, aki akár amerikai kém is lehet.
Shahzad - akárcsak a karácsonykor repülőgépes merényletet megkísérlő Umar Farouk Abdulmutallab - radikalizálódásában, terroristává válásában szerepet játszhatott az apa-fiú viszály. Mindkettejük apja egyaránt befolyásos, fia karrierjét beárnyékoló és általa elutasított sikeres ember. Shahzad apja, a nyugállományú repülős altábornagy megtiltotta fiának, hogy Afganisztánba menjen harcolni, Abdulmutallab apja, egy gazdag nigériai üzletember pedig annyira rosszallta fia radikális lépéseit, hogy jelentett erről az amerikai biztonsági hatóságoknak.
Shahzad és Abdulmutallab is úgy találhatott rá a fundamentalista vallásos nézetekre, a dzsihád muszlim elméletére, mint korábban azok a céltalan amerikaiak, akik erőszakos álvallásos szektákhoz csatlakoztak. Ilyen volt például a Menny kapuja, melynek 39 tagja lett öngyilkos 1997-ben, vagy a Népek temploma nevű csoport, ennek 918 tagja követett el tömeges öngyilkosságot 1978-ban Guyanában. Az Oszama bin Laden vezette al-Kaida ideológiája sok tekintetben egy középkori halálkultuszra hasonlít.
A terrorista ideológia a zavarba ejtően összetett jelenségek árnyalt szemlélete helyett egyszerű igazságokat kreál, erőt ad a gyengéknek és bizonytalanoknak, egyfajta céllal és iránymutatással szolgál azok számára, akik ezt nélkülözik. A pénz és az oktatás, a jólét és a képzettség nem zárja ki automatikusan, hogy egy ember ilyen útra lépjen. Mindez azt jelenti, hogy a terrorizmus elleni háború nemcsak katonai, diplomáciai és pénzügyi, hanem pszichológiai kérdés is - zárult a USA Today című lap szerkesztőségi cikke.
MTI/para
