Átrendeződik a világ gazdagsága

Vagyis fordul a kocka, a gazdagság eloszlása, és mint az OECD múlt héten kiadott jelentése (Perspectives on Global Development: Shifting Wealth) hangsúlyozta: a válság meg is gyorsította az anyagi gazdagság átrendeződését. "Ez nem átmeneti jelenség: történelmi jelentőségű szerkezeti változásról van szó"  - szögezte le a nem éppen lírai nyelvezetéről ismert nemzetközi szervezet, és a nemzetközi visszhang is sok esetben elszakadt a szigorú tudományos elemzések stílusától.

A Reuters kiemelte, hogy az OECD elemzése szerint 1990 és 2008 között a világkereskedelmi forgalom csaknem megnégyszereződött, a Dél-Dél csere pedig tízszeresére nőtt. 2009-ben Kína lett első számú kereskedelmi partner Brazília, India és Dél-Afrika számára, az indiai Tata cég a második legnagyobb befektetővé vált a Szaharától délre fekvő Afrikában. 2008-ban a fejlődő országok valutatartaléka 4200 milliárd dollár volt, azaz több mint másfélszerese a gazdag országokénak. A 2000-es évek kezdete óta a feljövő országok száma - ide azokat sorolják, amelyeknek fejlődési üteme több mint kétszerese a magas jövedelmű OECD-országokénak - 12-ről 65-re nőtt, a szegény országoké a viszont 55-ről 25-re csökkent.

A Le Monde hasábjain Alicia Koch, a lap gazdasági szakírója, azt hangsúlyozta, hogy a jelentés derűlátónak tűnik a fejlődő országok perspektíváit illetően.  A hosszabb időszakot áttekintő vizsgálat szerzői többek között azt vizsgálták, hogy milyen gazdasági hatást gyakorol Kína, India és más feljövő országok dinamizmusa a szegénységre, illetve a világ többi részére, és külön kiemeli a Dél-Dél kapcsolatok erősödését. Alan Hirsch, a Délafrikai Köztársaság elnöki hivatalának helyettes vezetője szerint a tanulmány "a jelenkor legnagyobb gazdasági történetét állítja reflektorfénybe" és "ez a gazdasági fordulat inkább derűlátásra, mint megdöbbenésre ad okot".

A jelentést bemutató Pierre-Noel Giraud francia közgazdász kiemelte az afrikai földrész változásait: a kontinens fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a külföldi beruházásokkal és azzal, hogy a nagy nemzetközi cégek berendezkednek bizonyos országaiban. "Mostantól a helyi kormányok feladata gondoskodni arról, hogy az ilyen aktivitási pólusok által teremtett gazdagságot az ország egészében terítsék". A folyamat azonban nehézkesen halad, ez ad jelentőséget a Dél-Dél együttműködésnek, főleg a kereskedelem révén. A kibontakozó kooperáció lassan meghozza gyümölcsét, mivel 2008-ban már 146 milliárd dollár értékű árut exportáltak Ázsiából Afrikába és 96 milliárd dollár volt az ellenkező irányú árumozgás.

Ám a fejlődés csak akkor életképes, ha a fogadó ország jó kormányzást biztosít. Giraud szerint a jó kormányzás elengedhetetlen egy ország fejlődéséhez, és itt jutnak szerephez a feljövő országok. Törekedni kell a jó kormányzás fenntartására és ennek érdekében jelentős finanszírozást kell biztosítani a környezetvédelmi, egészségügyi és oktatási világtermékek tömeges előállításához.

Hasonló következtetésre jutott az Afrikai Fejlesztési Bank (AfDB) ugyancsak a múlt héten, az OECD-vel együttműködve közzétett éves jelentésében. Miután 2006 és 2009 között stagnált Afrika GDP-je, 2010-ben 4,4 százalékos, 2011-ben 5,2 százalékos fejlődésre számíthat, feltéve, hogy a döntéshozók jó gazdasági és politikai gyakorlatot folytatnak, javítják az infrastruktúrát, csökkentik a kereskedelmet Afrikán belül fékező akadályokat, fellépnek a korrupció és a szegénység ellen.

A párizsi Le Monde a jelentés nyomán közölt vezércikkében rámutatott, hogy a mindent elöntő Made in China jelzésű termékek és a gyártósorok áthelyezése a világ távoli országaiba már jelezték a Nyugat országainak, hogy a világgazdaságban újra osztják a kártyákat és már nem tekinthetik magukat a világ közepének. A leggazdagabbak azonban továbbra is ragaszkodtak ehhez a képzethez, amiben csak megerősítették őket a lélekvesztőkön Európába özönlő afrikaiak és a mexikói-amerikai határt ostromló bevándorlók tömege. Ma már azonban le kell számolni ezekkel az illúziókkal: Kína és India mögött olyan, valaha "elmaradottnak" minősített országok népes együttese nyomul, mint Malajzia, Vietnam, Kazahsztán. Tunézia, Ecuador, sőt meglepetésre még Etiópia is. A válság meggyorsította felzárkózásukat, rácáfolva azokra a jósokra, akik szerint éppen ők lehettek volna a legfőbb áldozatai.

A Nyugat önelégültsége annál is inkább túlhaladott, mivel a Dél és a Kelet már tudatában van erejének. 2008 óta Amerika és Európa defenzívában van, ma már Kína és Brazília követeli a leghangosabban a vámhatárok további lebontását. 1995 előtt a Világkereskedelmi Szervezet elé került dömpingpanaszok 3 százalékát terjesztették be a fejlődő országokból, az azóta tett bejelentések 64 százaléka tőlük származott. A G20 a 2009 szeptemberi pittsburghi értekezleten részben már szentesítette a világ gazdasági erőviszonyainak átrendeződését, de ez a lap szerint nem elegendő. A június 25-27-i torontói G20-tól ezért elvárható, hogy fokozza az átalakulás ritmusát és erejét, és elérje, hogy se szegényebb, se gazdag tagjai ne engedjenek a kaotikusan kibontakozó talpraállás könnyelműségre indító csábításainak. A gazdasági konvergencia alakulóban van, a világ kormányzásának is ezen az úton kell járnia - írja a Le Monde.

mti/para