Politikai pótcselekvés a Biszku-ügy?

2010. augusztus 15. - 19:19 | Külföld
A jogállam sokszor tehetetlen a diktatúrák bűneivel szemben, mondta Kahler Frigyes, bíró a Biszku-ügyről. Fleck Zoltán szerint elképzelhető, hogy az ügyészség vádat emel Biszku Béla ellen a kommunizmus bűneinek tagadása miatt, a szólásszabadság érdekében azonban reméli, ha így lesz, a bíróság felmenti az egykori belügyminisztert.

Biszku Béla ellen Szilágyi György jobbikos országgyűlési képviselő tett feljelentést [1] az után, hogy a kommunista politikus a Duna Televízióban augusztus 4-én sugárzott interjúban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, valamint igazságosnak és jogszerűnek tüntette fel a megtorlások idején lefolytatott büntetőeljárásokat, így a meghozott halálos ítéleteket is. Biszku Béláról Novák Tamás és Skrabski Fruzsina forgatott óriási visszhangot kiváltó dokumentumfilmet.

A rendőrség a napokban nyomozást rendelt el [3] annak az interjúnak a kapcsán, amelyet a Duna Televíziónak adott a 89 éves Biszku Béla, aki 1957-től 1961-ig a Kádár-kormány belügyminisztere és az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása miatt indított nyomozást.

Biszku a televíziós interjúban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, és jogszerűnek nevezte az azt követő megtorlásokat, halálos ítéleteket. Ezután egyes jogászok a sajtóban felvetették, hogy a sokkal súlyosabban minősülő emberiség elleni bűntettek miatt is vizsgálható az egykori keményvonalas pártvezető felelőssége. Elképzelhető, hogy az ügyészség vádat emel Biszku Béla ellen, mivel a büntető törvénykönyv (Btk.) nemcsak a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényének tagadását szankcionálja, hanem azok jelentéktelen színben feltüntetését is.

Az Orbán-kormány próbája lehet

A Biszku-ügy lehet a kormánytöbbség által júniusban elfogadott törvénymódosítás első próbája, amikor kiderülhet, hol a szólásszabadság határa a történelmi események értékelésekor, mondta Fleck Zoltán, jogszociológus, aki szerint a Btk. nem fogalmaz egyértelműen, és mivel nincs kialakult bírói gyakorlat, az ügyészségnek mérlegelnie kell, hogy az 1956-os események ellenforradalomnak minősítése törvénysértő-e.

Mint mondta, annak elbírálása, hogy egy nyilatkozat jelentéktelennek tünteti-e föl a diktatúra bűntetteit, azért is nehézkes, mert a rendelkezés így nemcsak tényállítások, hanem vélemények szankcionálására is alkalmas lehet.

A törvénymódosítás értelmében akár büntethető lehet Biszku Béla azon véleménye, hogy a rendszer jogos önvédelmet tanúsított 1956-ban, hiszen érvelni lehet a mellett, hogy álláspontja jelentéktelennek láttatja a megtorlást. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szólásszabadság-párti értelmezés alapján a volt belügyminiszter nem követett el bűncselekményt. Fleck bízik benne, hogy ha az ügy eljut is a bíróság elé, ott felmentő ítélet születik, mert szerinte a történelmi események megítélését az államnak nem szabad a büntetőjog eszközeivel üldözni - még akkor sem, ha a vélemény a többség számára bántó vagy felháborító.

Nincs eszközünk a múlt ellen

Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője hangsúlyozta, hogy miután bíró, a konkrét büntetőeljárást semmilyen formában nem kommentálhatja. Ugyanakkor általánosságban kifejtette, hogy világszerte megfigyelhető, mennyire nincsenek eszközeik a diktatúrák romjain létrejött jogállamoknak, amikor az előző rendszer idején elkövetett súlyos, tömeges jogsértések, emberiség elleni bűnök évtizedekkel későbbi szankcionálásáról van szó.

Az 1956 őszi emberiség elleni bűntettek, például sortüzek kapcsán Kahler Frigyes elmondta: a magyar törvények már arra sem adtak kellő alapot, hogy a polgári lakosság sérelmére nem nemzetközi fegyveres konfliktusban elkövetett erőszakos cselekmények elkövetőit büntetőjogi felelősségre vonják. Ahhoz, hogy a sortüzek végrehajtóit elmarasztalhassák a magyar bíróságok, a nemzetközi jogot, a genfi egyezményeket kellett alkalmazni.

Ám míg a saját népe ellen forduló állam fegyveres cselekményeinek elkövetőivel szemben még kellő bizonyítékok alapján a nemzetközi jogot alkalmazva eljárhatott a magyar bíróság, addig a koncepciós perek kiagyalóit és mozgatóit már sem a magyar jog, sem a nemzetközi jog alapján nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni, hiába állnak rendelkezésre a történelemtudomány által feltárt bizonyítékok. Az Alkotmánybíróság éppen a jogállam egyik legfontosabb alapértékére, a jogbiztonságra hivatkozva semmisítette meg a rendszerváltás után nem sokkal a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényeket, amelyek megpróbáltak jogállami lehetőséget teremteni a diktatúra bűnei miatti utólagos felelősségre vonásra.

A pártállami koncepciós eljárásokról szólva a szakember elmondta: azt már a történelemtudomány bebizonyította, hogy a Nagy Imre-perrel konkrétan és egyedileg foglalkozott az MSZMP Politikai Bizottsága, amelynek tagja volt Biszku Béla. Biszku feladata volt, hogy közvetítsen Budapest és Moszkva között, ezért többször is járt a szovjet fővárosban, és személyesen egyeztetett az ottani pártvezetőkkel arról, hogy mi legyen a Nagy Imre-per végkimenetele. Akkoriban Biszku Béla belügyminiszter is volt, és ebben a minőségében referált az állampárt Politikai Bizottságában az 1956-os forradalom miatti megtorlásokról.

Kahler szerint amikor a társadalomban felvetődik, hogy egy korábbi diktatúra nagy hatalmú vezetőit ültessék a vádlottak padjára, a jogi eljárás mögött nemegyszer a szimbolikus, erkölcsi igazságtétel igénye húzódik meg, az, hogy egy egész korszakról, történelmi szituációról szülessen végre egyértelmű értékítéletet az azt megjelenítő, szimbolizáló személyek elitélése révén, hogy végre a nemzet tudatában a helyére kerüljön és lezáruljon egy korszak, és maga mögött hagyhassa az ország. Ezekben az ügyekben megfontolandó, hogy egyáltalán az igazságszolgáltatásra tartozó kérdések húzódnak-e meg a probléma mélyén, és a bíróság-e a megoldás legalkalmasabb eszköze. Kahler Frigyes szerint megfigyelhető, hogy ha elég erős a civil társadalom, eléggé egységes és határozott a közösség értékrendje, akkor ezt az erkölcsi igazságtételt maga is el tudja végezni, méghozzá sokkal hatékonyabban, mint az állam bármelyik szerve.

Az aradi vértanúk ügyében például soha semmiféle perújrafelvétel nem történt, a magyar társadalom mégis másfél évszázada tökéletesen tisztában van azzal, hogy kik voltak a bűnösök és kik voltak az áldozatok. Ide kellene eljutnunk a Kádár-rendszer emberiség elleni bűnei kapcsán is - mondta Kahler Frigyes.

index/mti/para