Nincs előrelépés a szerb-koszovói tárgyalásokon

A kudarc nyomán felettébb kétséges, hogy Szerbia megkaphatja-e december 9-én, az EU-országok állam-, illetve kormányfőinek találkozóján az uniós tagjelölti jogállást.

Belgrád és Pristina képviselői az EU sürgetésére márciusban kezdtek egymással megbeszéléseket - Brüsszelben, uniós diplomata elnöklete mellett - a kétoldalú viszony javításáról. Elértek bizonyos szerény sikereket, főként olyanokat, amelyek enyhítik a lakosság mindennapi életében azzal összefüggésben felmerült nehézségeket, hogy Koszovó már nem tartozik Szerbiához, illetve hogy Észak-Koszovóban számottevő szerb lakosság él, amely a koszovói állami önállóság 2008-as kikiáltása következtében egy zömmel albánok lakta országhoz került. A legutóbbi ilyen jellegű eredmény volt diplomák kölcsönös elismeréséről született egyetértés.

Mivel azonban Szerbia nem veszi tudomásul Koszovó állami önállóságát, Koszovónak pedig alapvető törekvése, hogy azt tudomásul vegyék, minden olyan kérdésben sikertelennek bizonyultak az eddigi diplomáciai próbálkozások, amelyekben hallatlanul nehéz a szerbek által igényelt "státussemleges" megoldást megtalálni.

Ezen bukott el a mostani egyeztetési kísérlet, amelynek legégetőbb témája a határigazgatás ügye volt. Két határátkelő - Jarinje és Brnjak - nyár óta azzal szerepel a hírekben, hogy ott egymást követik az erőszakos incidensek, amelyek közt halálos kimenetelű is volt. A két átkelő közelében észak-koszovói szerbek úttorlaszokkal teszik lehetetlenné a forgalmat. Az ellen tiltakoznak, hogy Koszovó saját vámosaira, illetve határőreire szeretné bízni az átkelők működtetését. Az ügy jelenlegi urai, a nemzetközi erők támogatják is a koszovói hatóságok ebbéli igyekezetét. Ha azonban a KFOR katonái felszámolnak egy barikádot az egyik nap, a helyi szerbek újabbat létesítenek másnap.

Egy korábbi egyeztetés nyomán úgy látszott, van ok a derűlátásra: a szerb és a koszovói tárgyalók megegyeztek a koszovói vámhatóság pecsétjének "státussemleges" tartalmában. Eszerint a bélyegzőn nem lesz rajta a koszovói címer, csupán az a felirat, hogy "Koszovó". Hamar kiderült azonban, hogy a pecsét nem elég, a szerbek ettől még látni sem akarják a koszovói vámosokat az átkelőnél. Az, hogy Szerbia nem hajlandó államhatárként elismerni Szerbia és Koszovó határát, most is megakadályozta a megállapodást, pedig a tárgyalásokat elnöklő EU diplomatái mindent megtettek az "integrált határigazgatási rendszer" kimunkálása érdekében.

Nem született megállapodás a másik vitatott kérdésben, a regionális konferenciákon való koszovói részvétel ügyében sem. Szerbia eddig minden olyan értekezletet bojkottált, ahová meghívták Koszovó képviselőjét.  

Az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézménye, az Európai Bizottság októberben azt indítványozta: Szerbia kapja meg az EU-tagjelölti jogállást, Montenegrót illetően pedig döntsön az unió a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdéséről. Szerbiával a tárgyaláskezdés majd csak akkor lesz célszerű, ha jelentős előrelépés történik a szerb-koszovói viszony normalizálása terén - állapította meg a Bizottság, hozzátéve azonban, hogy Szerbiának már a tagjelölti jogállás megszerzéséhez  is erőfeszítést kell tennie a koszovói viszony rendezése érdekében.

Most tehát erőfeszítés volt, eredmény nincs. Az EU-országok külügyminiszterei - a bővítéssel is foglalkozó Általános Ügyek Tanácsaként eljárva - december 5-én, hétfőn ülnek össze, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a 9-én, pénteken tartandó EU-csúcsra. Hogy eléggé komolynak, diplomáciai értelemben méltányolhatónak tekinthető-e a szerbek - most még eredménytelennek bizonyult - erőfeszítése, az attól is függhet, hogy merre hajlanak a miniszterek Montenegró megítélésében, kiadják-e a Podgoricával való tárgyaláskezdés jelszavát. Belgrád megítélése függhet ettől, de még ezt sem döntötték el, csupán a lehetséges szempontok egyike, hogy Szerbia és Montenegró "együtt mozog", ha az egyik előreléphet, akkor a másik is, illetve ha az egyik nem, akkor a másik sem.

Uniós diplomáciai forrás szerint a nagy uniós tagállamok közül a németeknek inkább a szerbekkel, a franciáknak inkább a montenegróiakkal szemben vannak fenntartásaik. Ezt részlegesen alátámasztja Angela Merkel több nyilvános nyilatkozata, amelyekben a német kancellár kemény hangon figyelmeztette a szerbeket: az EU felé vezető út a koszovói kapcsolat rendezésén át vezet.

Az uniós országok azonban már pusztán amiatt is különböző nézeteket vallanak a kérdésben, hogy közülük öt - Szlovákia, Románia, Görögország, Ciprus és Spanyolország - a szerb álláspontot osztva, az államok területi épségének az elvére hivatkozva - nem ismeri el Koszovó önállóságát, így a szerb tagjelöltséget illetően számára nem akkora súlyú mérlegelési szempont a szerb-koszovói viszony alakulása, mint mások szemében.

Magyarország, amely egyébként az önálló koszovói államot elismerő országok közé tartozik, támogatja az Európai Bizottság októberi bővítésügyi javaslatait. A szerb tagjelöltség magyar támogatása azonban egyelőre feltételes. A szerb parlament ugyanis hétfőn - még az Általános Ügyek Tanácsának ülése előtt - szavaz a rehabilitációs törvényről. A jogszabálytervezet szövege a vajdasági magyarok képviselői szerint alkalmas a korábban elfogadott szerb kárpótlási törvény hibájának a kijavítására. A kárpótlási törvény lényegében a kollektív bűnösség elvét érvényesítette. Martonyi János külügyminiszter csütörtökön reményét hangoztatta, hogy a szerb törvényhozás a rehabilitációs törvényt változtatás nélkül elfogadja.

MTI/para