Nem vihetik zarándokvonattal Nyirő József földi maradványait Romániába

Nem adta meg az illetékes miniszter az engedélyt a román vasúti igazgatóságnak arra, hogy a Boldogasszony Zarándokvonat szállíthassa Magyarországról Erdélybe Nyirő József író, publicista és fasiszta nyilaskeresztes párti politikus földi maradványait. Nyirőt a tervek szerint május 27-én temetik újra Székelyudvarhelyen.

A román vasúti igazgatóság bukaresti központja arról tájékoztatta Nyirő József újratemetésének szervezőit: nem kapták meg a miniszteri engedélyt arra, hogy az író hamvait a Boldogasszony Zarándokvonat szállíthassa Székelyudvarhelyre - közölték a szervezők keddi sajtótájékoztatójukon.

Fráter Olivér, a temetés szervezője bejelentette: az újratemetés azon rendezvényei, amelyek a román államvasutak részvételéhez kötöttek, elmaradnak. Elmondta: változatlanul várják a román kormányzattól "szokásos diplomáciai csatornákon történő tájékoztatást", hogy a földi maradványokat miként lehet beutaztatni Romániába.

Lukács Csaba, az újratemetés kommunikációs vezetője kijelentette: a temetés programja változatlan, ugyanakkor elindultak a román államvasutakkal is az egyeztetések.

Ki volt Nyirő József?

Nyirő József 1889-ben született Székelyzsomboron. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1907-ben érettségizett), majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pazmaneumban tanult teológiát és filozófiát. A katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával teológiai doktorátust szerzett 1912-ben. Ugyanebben az évben Nagyszebenben szentelték pappá. Először Nagyszebenben, majd 1914-től Besztercén oktatott hittant 1915-ig, majd a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, amikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. Házasságukból később három gyermek született. A papi rendből való távozása után, a Római katolikus egyház kiközösítette. Először Kidében bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd az elkövetkező tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként.1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett, közben bekapcsolódott Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal együtt a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoportba. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő vármegyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Később Székelyudvarhelyen épített házat és teremtett otthont családjának, és csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője lett.

1941-ben, a II. bécsi döntést követően, behívott erdélyi képviselőként az országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1940-ben Corvin-koszorúval ismerték el munkásságát. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt.

Nyirő hűséges nyilas, azaz fasiszta volt

A Szálasi-puccs után is tagja maradt a később nyugatra menekült úgynevezett „nyilas” parlamentnek. 1945-től Németország nyugati megszállási övezetében, a bajorországi Wollabergben, majd Waldkirchenben élt. 1946-49 között a Magyar Harangok című lap társszerkesztője volt. 1947-ben Rajk László belügyminiszter háborús bűnösként kikérte (sikertelenül) a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól. 1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott 10 szakosztállyal alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett.1950-ben Madrid közelébe költözött. A Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként politikai kommentárokat írt és aktív szerepet vállalt az emigráció munkájában. 1952-ben részt vett a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó megalapításában. Ugyancsak ebben évben a Magyar Szabadság Mozgalom társelnökévé választották.

mti//wikipedia/para