Európa a szakadék peremén...

2012. június 20. - 12:28 | Külföld

Németország politikusai ma túlzott jelentőséget tulajdonítanak az infláció veszélyének, s elfeledkeznek a demokráciára leselkedő veszélyről. Holott emlékezniük kellene arra, hogy a német hiperinfláció (1923) után tíz évvel sírba került a weimari demokrácia, s újabb hat évvel később lángban állt az egész földrész - írta a Der Spiegelben közölt elemzésében Niall Ferguson és Nouriel Roubini.

A Council for the Future of Europe nevű, az európai válság megoldásán fáradozó nemzetközi agytröszt két tagja felidézi, hogy az 1929-33 közötti világgazdasági válság második felére európai bankok csődje nyomta rá a bélyegét. 1932-ben tetőpontjára hágott a munkanélküliség az öreg kontinensen. Az év júliusában a német szervezett dolgozók 49 százalékának nem volt állása.

A politikai következmények jól ismertek, a válságból főleg a szélsőséges pártok profitáltak. 1928-ban a weimari rendszert bíráló pártok - kommunisták és fasiszták - együttesen csupán 13 százalékot kaptak a választásokon. 1932 novemberében viszont már a német választóknak csaknem 60 százaléka szavazott rájuk! Ausztriában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában is előretörtek a szélsőjobb pártjai, míg Bulgáriában, Franciaországban és Görögországban a kommunisták pozíciói erősödtek. Ez Európa nagy részén a demokrácia halálához vezetett. 1920-ban még 24 európai országnak volt demokratikus kormánya, 1939-ben már csak tizenegynek.

Ma az Európa peremén elterülő országokat depresszió sújtja. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint idén a görög hazai össztermék (GDP) 4,7 százalékkal, a portugál pedig 3,3 százalékkal fog zsugorodni tavalyhoz képest. A spanyol munkanélküliség aránya 24, a görögé 22, a portugálé 15 százalék. Görögországban, Írországban, Olaszországban és Portugáliában az államadósság meghaladja a GDP 100 százalékát. (Ezek az országok mind tagjai az euróövezetnek, márpedig a maastrichti kritériumok szerint az államadósság nem lehet nagyobb a GDP 60 százalékánál!) A fenti államok, továbbá Spanyolország gyakorlatilag kiszorultak a nemzetközi kötvénypiacról.

A Council for the Future of Europe évek óta szorgalmazza, hogy Európának tisztába kell tennie bankjainak pénzügyi mérlegét - mégsem történt úgyszólván semmi. Eközben 2010 óta folyik a peremországok bankjainak kiürítése. A "smart money" - tehetős magánemberek nagy összegű követelései - már elhagyta Görögországot és a mediterrán térséget. A régiót ráadásul hitelválság is sújtja. Mivel a bankok nem képesek elegendő magántőkéhez jutni, értékesítik vagyonukat és korlátozzák a hitelezést, ami tovább súlyosbítja a recessziót az euróövezetben. Gyors ütemben zajlik az övezet bankszektorának széttöredezése és balkanizálódása.

Széttöredezőben van a politikai spektrum is Európában. A májusi voksoláson a görögök 70 százaléka olyan kis pártokra szavazott, amelyek elutasítják a külföldi hitelek feltételéül szabott takarékossági intézkedéseket. A hagyományos pártok teret veszítenek apró pártocskákkal szemben. Olaszországban Beppe Grillo komikus színész mozgalma fölényesen nyerte májusban a helyhatósági választást Parmában. Németországban a Kalózpárt sorra jut be a tartományi parlamentekbe, s a populista pártok egyre népszerűbbek Hollandiában, Franciaországban és Norvégiában.

Ferguson és Roubini szerint a válságból kivezető első lépésként az euróövezet bankjait az ESFS és ESM elsőbbségi részvényeivel kell feltőkésíteni. Ezáltal az euróövezet adófizetői részvényeseivé válnának a bankoknak, s megállna a bankszektor balkanizálódása. A részleges államosítás csak átmeneti volna, mivel a stabil bankok, amelyek bevételek révén friss tőkéhez jutnának, természetesen visszavásárolhatnák az elsőbbségi részvényeket, vagyis újra magánkézbe kerülnének.

Ugyanakkor szükség van egy EU-szintű betétbiztosítási rendszerre, amelyet megfelelő bankadóval kellene finanszírozni - például a pénzügyi tranzakciók megadóztatása révén vagy pedig az összes banki kötelezettségvállalásra kivetett illeték formájában. Egyúttal lendületet kell lehelni az euróövezet gazdaságába, lemondva a túlzásba vitt takarékossági programokról - figyelmeztet a két szakértő. Ennek érdekében az Európai Központi Banknak lazítania kell pénzpiaci politikáját; az eurót gyengíteni kell, infrastruktúra-programokat kell indítani, az euróövezet központi államaiban jelentősen emelni kell a béreket, hogy felpörögjön a fogyasztás.

Ferguson és Roubini szerint nincs alternatívája az (állam)adósságok közösítésének. Ebből a szempontból a német "bölcsek tanácsának" javaslatát tartják a legjobbnak, amely európai adósságtörlesztő alap létrehozását célozza. Nem azért, mert ez optimális volna, hanem mert egyedül ez képes eloszlatni a németek aggályait: az átmeneti program nem eredményezné tartós eurókötvények kibocsátását.

Ugyanakkor fennáll annak a kockázata, hogy minden olyan javaslat, amely elfogadható a németek számára, elfogadhatatlan a peremállamok, elsősorban Olasz- és Spanyolország számára. Utóbbiak attól félnek, hogy költségvetési politikájuk a német "újgyarmatosítás" áldozatává válik. A szuverenitás egy részéről való lemondás azonban a szakértők szerint elengedhetetlen. A németeknek pedig meg kell érteniük, hogy a bankok feltőkésítése, az uniós szintű betétbiztosítás és az adósságok közösítése nem opcionális út, hanem döntő fontosságú lépések az európai dezintegráció megakadályozásának útján. A németeknek tudniuk kell, hogy a valutaunió felbomlásának költségei csillagászati méretűek volnának.

Európának meg kell mutatnia, hogy tanult a múltból. Az EU-t azért alapították, hogy ne ismétlődjenek meg a 30-as évek katasztrófái. Itt az ideje, hogy Európa - és főleg Németország- vezető politikusai felfogják, milyen közel jutottak egy újabb hasonló katasztrófához - mutat rá elemzése végén Niall Ferguson és Nouriel Roubini.

- mti/para -