Így mészárolta le örmény áldozatát az azeri baltás!

2012. szeptember 5. - 13:37 | Külföld

Ramil Safarov 2004-ben már az előállítás során elismerte a gyilkosságot, sőt azt is, hogyha szabadlábra kerül, újból örményeket fog gyilkolni. Állítása szerint amíg az örmények életben vannak, addig az azerieknek nem lesz nyugtuk. Megrázó részleteket közöl a Hír24!

A Magyarországot diplomáciai tornádóba taszító múlt heti kiadatás alanya 14 évig volt katona és pontosan tudta hogyan kell ölni. Állítása szerint, ha több örmény lett volna az épületben, mindegyikükkel megpróbált volna végezni. A Magyarország által múlt hét pénteken kiadott azeri baltás mészáros áldozatának szentelt oldal részletesen tárgyalja a vallomások alapján, hogyan gyilkolta meg az azeri Ramil Safarov az örmény Gurgen Margaryant és kivel akart még végezni azon a hajnalon.

Ramil Safarov tanúvallomásában is elismerte, hogy a gyilkosságot előre kitervelte. Ehhez a Népstadionok megállónál lévő Tescóban a bűntényt megelőző napon vásárolt egy baltát. Arra a kérdésre, hogy miért a baltát választotta, később a bíróság előtt így reagált: „Volt ugyan egy késem, de ha ezzel szúrom meg, akkor elképzelhető, hogy elkezd kiabálni, viszont ha baltával sújtok le, akkor azonnal elveszíti az eszméletét.” A másik indokként azt hozta fel, hogy tettével a Hegyi-Karabah területén elkövetett népirtást akarta megbosszulni, ahol az örmények szerinte ugyanígy végeztek a civilekkel - levágták a fejüket.

Safarov azért várt hajnalig, mert elmondása szerint úgy tudta, az emberek ilyenkor alszanak a legmélyebben. Mivel nemcsak a 26 éves Gurgen Margaryant akarta megölni, hanem egy másik, a laktanyában tartózkodó örmény katonával is végezni akart, ezért mindenképp csendben akart ölni, hogy legyen ideje a másik gyilkosságra is. Nem is aludt egész éjjel, ukrán szobatársa egy családi tragédia miatt hazautazott, ezért egyedül lehetett a szobájában, ahol az ágy alá rejtette a megvásárolt baltát és a kését. Hajnali 5 körül indult el Margaryan szobájába. Tudott róla, hogy az örmény férfinek egy magyar szobatársa is van, Kuti Balázs, de vallomásában leszögezte, hogy őt nem akarta bántani, mert „kedves fickó volt”.

Amikor a szobába lépett, felkapcsolta a villanyt. Kuti Balázs erre még nem ébredt fel, az örmény viszont hátára fordult és megpróbálta kinyitni a szemét. Safarov ekkor sújtott le a balta tompa részével Margaryan homlokára. Vallomása szerint ezután rögtön a szerszám éles részével kezdett „dolgozni”. Kuti Balázs saját vallomása szerint körülbelül ekkor ébredt fel a furcsa zajokra és meglátta a vérző nyakú, lassan ziháló szobatársa ágyánál álló csurom véres Safarovot baltával a kezében. Kiabálni kezdett, hogy hagyja abba, mire a gyilkos úgy válaszolt, őt nem akarja bántani, csak az örmény vérét akarja, maradjon ki ebből. A magyar férfi kimenekült az ajtón és a biztonságiakért futott.

Safarov a tompa ütés után Margaryan nyakára sújtott le többször (a helyszíni szemle során megállapították, hogy a férfit kis híján lefejezték), erre emlékezett legjobban, de hozzátette, úgy rémlik neki, hogy az örmény lábára és a kezére is lesújtott. Az első, tompa résszel történt ütésnél csendben volt, utána viszont saját bevallása szerint oroszul kiabálva gyalázni kezdte áldozatát. Miután a magyar szobatárs kimenekült a szobából, Safarov befejezte a gyilkosságot, elszívott egy cigarettát, amit az áldozatra pöckölt. Ezután elhagyta a szobát és elindult a következő áldozata, a másik örmény katona, Hayk Makuchyan szobája felé.

Makuchyan egy litván szobatárssal lakott együtt. Általában az örmény zárta a szobát, de ezen az estén elfelejtette - szobatársa viszont nem, ezzel valószínűleg megmentette az életét. Safarov, mikor tapasztalta, hogy az ajtó zárva van, fenyegető hangon kezdte üvöltözni Makuchyan nevét. Az örmény először nem értette a helyzetet és elindult, hogy kinyissa az ajtót, de litván szobatársa 5 perc alatt másodszor is megmentette az életét és lebeszélte róla, mert az üvöltöző azeri hangjából leszűrte, hogy baj van és a férfi valószínűleg fel van fegyverkezve. A litván a szobában lévő telefonról felhívta egy másik, a laktanyában tartózkodó honfitársát, hogy menjen ki a folyosóra és ellenőrizze, mi történt. Ekkor Safarov elindult, hogy segítségül hívja a tanfolyamon résztvevő másik azeri tisztet. Útközben bement egy szobába, ahol egy ukrán és egy szerb lakott és a véres fejszét mutogatva nekik azt mondta, senki mást nem akar bántani, csak örmény vérre szomjazik. A folyosón találkozott egy üzbéggel is, akit szintén megpróbált rábírni, hogy segítsen neki örményt ölni. Az üzbég férfi megpróbálta megnyugtatni a gyilkost, de nem járt sikerrel. Mikor Safarov visszaért a zárva talált ajtóhoz, belevágta a fejszét háromszor, de ekkorra már a helyszínre érkezett a második litván férfi és a magyar rendőrség is.

Amikor Safarovot lefegyverezték és előállították, azonnal beismerte a gyilkosságot és hozzátette, amint szabadlábra kerül, újra örményeket fog ölni. Cselekedetét magyarázva hozzátette, semmiféle személyes oka nem volt a támadásának, azt az egész örmény nép ellen követte el. Arra a kérdésre, hogy szenvedést is akart-e okozni áldozatának, így felelt: „Mivel örmény volt, az én szándékom az volt, hogy sírjon az anyja ugyanúgy, ahogy az azeri anyák sírtak, mikor fiaikat lemészárolták.” Azt is elmondta, hogy ha nem két örmény járt volna a tanfolyamra, hanem több, akkor mindannyiukkal megpróbált volna végezni. A kegyetlen gyilkosságot leginkább az örmény hadsereg 1992-es, a karabahi térség egyik részére (Safarov szülőhelye) történt bevonulása és az azt követő mészárlás motiválta, melynek saját bevallása szerint közeli rokonai közül többen is áldozatul estek.

„Az én munkám, hogy gyilkoljak, mert amíg ők élnek, addig mi szenvedésre vagyunk ítélve” – zárta a vallomását.

Mégsem egy azeri futsalcsapattal avatják fel a dunakeszi csarnokot Szijjártóék

Szeptember 14-én hazai pályán az Érdi ASC csapata ellen kezdi meg az idei NB II-es szezont a Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub csapata. „A korábban szeptember 10-re tervezett azeri Araz Nahicseván elleni mérkőzést a csapat nem játssza le, mivel a klub nem kíván lehetőséget adni senkinek arra, hogy politikai provokációra használjon fel egy sporteseményt” – írta Molnár Péter klubigazgatóra hivatkozva lapunknak a klub kommunikációs felelőse, Gyombolai Zsófia. (A név a politikában jártasabbaknak ismerős lehet, a hölgy Schmitt Pál elnöksége idején a Köztársasági Elnöki Hivatalban dolgozott.)

Az előző NB II-es szezon ezüstérmese – a baltás gyilkos kiadatása előtt – még azt tervezte, hogy az azerbajdzsáni bajnokcsapattal avatja fel a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium sportcsarnokát, amelyben hazai mérkőzéseit játssza.

„Magyarország baklövése“: külföldi lapok az azeri kiadatási ügyről

A Magyarországgal foglalkozó szerdai, külföldi sajtókommentárok fő témája ezúttal is a magyar-azeri kiadatási ügy volt.

A német Frankfurter Allgemeine Zeitung a baltás gyilkos mint nemzeti hős című írásában a szerző, Reinhard Weser megjegyezte: az örmények és azeriek közti feszültség "olyan szintre emelkedett, amelyet a háború 1994-es befejezése óta nemigen ért el", ennek oka pedig a magyar-azeri kiadatási ügy.

A német Die Welt internetes kiadásában közölt beszámolót Hőst csinálnak politikusok egy elítélt baltás gyilkosból címmel. A szerző, Boris Kálnoky kifejtette: a kiadatási ügy "teljesen váratlanul nemzetközi válságba sodorta Magyarország konzervatív kormányát". Hozzátette: Orbán Viktor miniszterelnök "személyesen vezette a tárgyalásokat Azerbajdzsánnal", és Safarovot "e tárgyalások eredményeképpen" adták ki Bakunak.

A szintén német Berliner Zeitung Baku egy gyilkost ünnepel címmel számolt be az azeri kiadatási ügyről. A szerző, Frank Herold megjegyezte: a gyilkosság a budapesti katonai akadémián ugyan nyolc éve történet, de az ügy most okoz "jelentős méretű nemzetközi botrányt, amely magyarázkodásra kényszeríti" a budapesti kormányt és "tovább fokozza a feszültséget a haragban lévő kaukázuisi országok, Örményország és Azerbajdzsán között".

Magyarország, Örményország és a baltás gyilkos: baklövés Budapesten címmel írt cikket a The Economist, azzal kezdve, hogy Ramil Safarov hazatérése és szabadon engedése Közép-Európa legnagyobb diplomáciai viharainak egyikét idézte elő.

A brit hetilap meglepőnek tartja a diplomáciai válságot, tekintve, hogy a magyar diplomaták általában ügyesek, rugalmasak és jól értesültek. Erre a líbiai példát hozza fel, ahonnan a válság idején a legtöbb diplomata elmenekült, míg a tripoli magyar nagykövetség nyitva maradt. A héthónapos konfliktus végére Budapest már mintegy ötven távol lévő kormányt képviselt ott, és több embert is kimenekített a háborús övezetből. Most azonban úgy tűnik, hogy a Safarov-ügyet Orbán Viktor és Szijjártó Péter "eszelte ki" - vélekedett a The Economist.

Magyarország gesztusa, az azeri katonatiszt kiadása Bakunak olyan kő, amely a világpolitikában összeomlást, egy új háborút indíthat el - hangoztatta a Moszkovszkij Komszomolec orosz napilap.

A kritikus hangvételű, hatalomtól függetlennek tekintett újság cikkírói szerint nemcsak az örmény-magyar kapcsolatok, hanem a karabahi tárgyalási folyamat, sőt a Független Államok Közösségén (FÁK) belüli tagállamok közötti együttműködés is veszélybe került Safarov kiadatása miatt. Jereván ugyanis jelezte, hogy Baku lépései miatt nem vesz részt a szovjet utódállamokat tömörítő Független Államok Közössége szervezett és veszélyes bűnözés elleni koordinációs irodájának ülésén és nem adja át Azerbajdzsánnak a soros elnöki tisztséget. "Bárhogy is van, Magyarország felelőtlenségével lényegében a Kaukázuson túli régiót új háború küszöbére vetette" - vonta le a következtetést a Moszkovszkij Komszomolec.

Hír24/mti