Kína és az Egyesült Államok a nagyhatalmak új modelljét faragják
Kína mindig is rendkívüli jelentőséget tulajdonított az amerikai-kínai csúcstalálkozóknak, talán azért is, mert Peking számára ez annak a kifejeződése, hogy a világ egyetlen szuperhatalma partnerként, s egyre inkább egyenrangú partnerként kezeli a feltörekvő, gazdaságilag, katonailag erősödő, a világpolitikában mindinkább megkerülhetetlen Kínát.
Hszi Csin-ping kínai államelnök és Barack Obama közelgő, június 7-8-i találkozóját "stratégiai és történelmi" jelzőkkel illette az állomáshelyét nemrégiben elfoglaló kínai nagykövet, korábban külügyminiszter-helyettes Cuj Tien-kaj.
Cuj, csakúgy, mint szinte valamennyi, a kínai-amerikai kapcsolatok kérdésében az utóbbi hónapokban megnyilatkozó kínai politikus, külügyi, kormányzati tisztségviselő, katonai vezető a "nagyhatalmak közti újfajta kapcsolat" felépítésének szükségességét emlegette.
Amikor a nem hivatalos csúcsot előkészítő Tom Donilon, Obama elnök leköszönő nemzetbiztonsági tanácsadója Pekingben járt, Hszi Csin-ping maga is úgy fogalmazott, a két ország kapcsolatai "kritikus helyzetbe" jutottak, itt az ideje "egy új típusú nagyhatalmak közti kapcsolat" kialakításának.
Hogy ez pontosan mit is takar, azt egyelőre csak találgatni lehet. Peking úgy véli, hogy Kína az Egyesült Államok mellett a XXI. század meghatározó világpolitikai, világgazdasági hatalma lesz. A két domináns államot pedig - bármennyire is üres frázisnak hat - felelősség terheli a béke és a fejlődés nemzetközi feltételeinek megteremtéséért.
Történelmi példák alapján Peking attól tart, hogy felemelkedő hatalomként - tőle tartva, Kínát fenyegetőnek beállítva - előbb-utóbb konfliktusba sodorják. Azt állítja, hisz ennek az elkerülhetőségében, és szeretne hinni egy olyan típusú, nagyhatalmak közötti kapcsolatban, amely képes kivédeni egy sokak által törvényszerűnek tartott összeütközést.
Hszi Csin-pinget nyitott, mérsékelt reformer beállítottságú politikusnak ismerték meg az Egyesült Államokban, amikor alelnökként ott járt. Elemzők, akik nem újságcikkek alapján formálják véleményüket, úgy vélik, a tavaly novemberben pártfőtitkárrá, majd idén márciusban államelnöké választott új generációs vezető az ország stabilitásának megteremtésén dolgozik, aminek ugyanúgy része a hazafias érzület életben tartása, mint a korrupció elleni harc.
Megfigyelők úgy vélik, a találkozóhoz Hszinek szüksége volt arra, hogy hazájában határozott irányt szabva, státusát bebiztosítsa, és megszilárdítsa hatalmát a megannyi politikai és gazdasági lobbi csoport alkotta összetett kínai belpolitikai struktúrában. Ezzel az önmaga és partnerei számára is biztonságot nyújtó háttérrel érkezzen a Los Angeles szomszédságában lévő Sunnylands nevű birtokra.
Kína nem győzi hangsúlyozni, a két ország gazdasága ezer szállal kötődik egymáshoz, s ha lehet mondani, az utóbbi időben a kínai tőke intenzívebb jelenlét-keresésével ezek a szálak szaporodnak, erősödnek.
Az előrejelzések szerint 2022-re Kína és az Egyesült Államok minden valószínűséggel egymás legnagyobb kereskedelmi partnerei lesznek. Kína Kanadát és Mexikót megelőzve az amerikai termékek legnagyobb importőrévé válik. Tavaly csaknem 485 milliárd dollár volt a kereskedelmi forgalmuk. A kínai tőkebefektetések halmozott értéke tavaly év végén elérte a 10 milliárd dollárt, míg az amerikaié Kínában 70 milliárd körül mozog.
Kína és politikai, katonai vezetése, élén Hszi Csin-pinggel aggodalommal tekint Washington, illetve a Pentagon Ázsia és a Csendes-óceáni térség felé fordulására, jelenlétének növelésére és a vele területi vitában álló országokat bátorító amerikai magatartásra. Pekinget zavarja az is, hogy a hackervádakat napirenden tartva Amerika nyíltan vádol, továbbá emberi jogi kérdésekben továbbra is kioktat.
Peking láthatóan egyre kevésbé veszi jó néven, hogy diktálni szeretnének neki, s rendre defenzívába szorítják. A két ország hadseregének kapcsolatát hosszú ideje bizalmatlanság jellemzi, vezető politikusaik több fontos világpolitikai kérdésben vallanak eltérő nézeteket.
A sok-sok megoldásra váró kérdés átbeszélésére Washington kiváló helyszínt, módot és alkalmat talált. Díszsortűz, hivatalos ceremóniák és szigorú protokoll nélkül, kellemes természeti környezetben hosszú órákat szán egymásra az Egyesült Államok és Kína elnöke. Washingtonban felismerték, hogy Hszi erre a fajta kapcsolatépítésre nemcsak hajlandó, de képes is. Obama és Hszi a találkozó után minden bizonnyal jobban fogja ismerni egymást; még az is lehet, hogy ha szükséges, előbb veszik fel a telefont, hogy egymást hívják, mintha erre a találkozóra nem kerülne sor.
Kína a legutóbbi amerikai elnökválasztáson Obamának drukkolt. A kínai elnök is minden bizonnyal úgy érzi, Obama az az ember, akivel le lehet ülni, akivel érdemes leülni és a kölcsönös megértést segítő, nyakkendő nélküli beszélgetéseket folytatni. És ezt odahaza a többség értékelni fogja.
(MTI)
