Borral múlik jól a szárnyas idő

2008. február 8. - 12:51 | Kultúra
A méltán elhíresült Ghymes együttes alapítótagja és egyik frontembere, Szarka Gyula lesz a (sztár)vendége február 19-én koraeste a dunaszerdahelyi Szent György Borház Rózsa utcai szaküzletében tartandó borkóstolónak. A neves zenésszel elsősorban a borkúltúrához való viszonyáról és a tavaly megjelent Bor és a lányka című második szólólemezéről beszélgettünk.

o Úgy tudjuk, a dunaszerdahelyi estre két saját borodat is elhozod. Netán a zenészi karriered hátterében borásszá avatódtál?

– Szerintem nem. Bár nemrég ott járt a szőlőmben néhány borász barátom és kicsit fölavattak. Persze ez még korai, hiszen csupán a második borom készült el. Az első még innen, Párkány vidékéről vásárolt szőlőből, viszont ez a mostani már saját termésből. Ugyanis úgy hozta a sorsom, hogy tudtam venni néhány sor szőlőt Balatonfölvidéken, s ott kezdtem hobbi szinten a borászkodást. Vagyis tanulni alázattal ennek a fortélyait. Nyilván mindenki tudja, aki valamilyen kézműves munkához fog, hogy ennek azért idő kell, odafigyelés és szeretet. Nos, így indulnak életemben most ezek a dolgok.

o A borhoz, borkúltúrhoz való pozitív viszonyod nyilván korábbi eredetű...

– Ifjúkoromban a bor csupán annyira érdekelt, mint minden embert. Minthhogy minden csallóközi vagy mátyusföldi háznál volt néhány sor szőlő és mindenki megcsinálta otthon a saját borát, saját fogyasztásra. Így aztán nálunk is volt. Aztán ahogy elég sokan elkezdik inni a bort, felnőtté válva én is elkezdtem. Ám a komolyabb érdeklődés nálam a borászat iránt csak úgy tíz-tizenkét évvel ezelőtt kezdődött. Sokat jártunk azelőtt külföldre, Franciaországba, Spanyolországba, Olaszországba és hordtam haza a borokat és érdekelt ezt a dolog. Ám annak, hogy én borral foglalkozzam, az adta az igazi lökést, hogy fölfedeztem: Magyarország területén s egyáltalán a Kárpát-medencében micsoda jóminőségű borok teremnek. Természetesen ismertem én jónéhány borverset korábban is, tudtam, hogy ennek az irodalomban nyomai vannak. Szóval akkor kezdtem tudatosan foglalkozni vele, hogy vajon a költőink ezt hogyan látták. Meg a bortörténelem is érdekelt, hogy egyáltalán hogy nézett ki a bor a 19. században, meg még korábban, a középkorban, Balassi idejében.

o Nyilván ebből az érdeklődésből született meg a Bor és a lányka című második szólólemezed, amelyen a magyar irodalom legszebb borversei szólnak általad megzenésítve s amely néhány hét alatt aranylemez lett Magyarországon.

– Én azt gondolom, hogy minden jelentős dolog köré, mint maga a bor is, jelentős kultúra alakult. Petőfi, Balassi, Csokonai, Vörösmarty borversei nemcsak a bor dicséretéről, hanem arról is szólnak, hogy barátkozunk, beszélgetünk, hogy le tudunk ülni és hagyunk időt magunknak arra, hogy kicsit kinyíljon az ember a másiknak. S ez fontos dolog. Tulajdonképpen a bor erről szól. A nagyon kedvezően fogadott lemezemről egyébként néhány dalt Dunaszerdahelyen is eljátszom. Koncertezek vele különben sok helyen, a közeli Mosonmagyaróváron és Győrben is. Akinek kedve van kiruccanni, szívesen várom oda, ahol a teljes műsort meghallgathatja.

o Az Alku című 2004-es első szólólemezeden reneszánsz hangoltságú énekmondóként nyilvánultál meg. Ezt csak azért említem, mert a magyar kultúrában ez az év a reneszánsz éve, Balassi éve...

– Én imádom a reneszánsz kort. Hagyott egy olyan üzenetet, egy olyan irodalmi és zenekultúrát, amely a mai napig ugyanúgy szól az emberekhez. Ugyanis a szerelem, a férfi-nő viszony lényege azóta, de nemcsak három-négy évszázad, hanem többezer év óta semmit nem változott.

o A zenekaron belül nem okoz gondot, hogy ti, a frontemberek saját szólólemezeket is csináltok?

– Szó sincs arról, hogy ez valamiféle konfliktust okozzon. Bennem és Tamás öcsémben egyszerűen vannak még olyan zenék is, amiket nem feltétlenül a Ghymesben szerettünk volna megszólaltatni. Vagy éppen annyira tematikusak, mint a Bor és a lányka, ami talán nem is fért volna bele abba a közegbe, amit Ghymes-zenének nevezhetünk. Szó sincs tehát arról, hogy valaki megsértődne vagy féltékeny lenne. Sőt, örülünk egymás dolgainak.

o Mert különben az együttes is alaposan pörög: nagy sikere volt a budapesti Sportarénában a karácsonyi koncerteteknek, az új lemezetek, a Mendika pedig pillanatok alatt platinalemez lett. Ez a hallatlan magyarországi népszerűségetek nem távolít el benneteket az itteni közönségtől, ahonnan egykor elindultatok?

– A kérdés elő feléhez csak annyit, hogy hál´istennek vannak azért még lemezvásárlók is. Pedig manapság elég nehéz lemezt eladni, mert mindenki interneten másolja ezeket. Ami pedig Szlovákiát illeti, azért ide is hívnak bennünket. Elég ritkán ugyan, hiszen senki sem próféta a saját hazájában, de azért előfordul. Egyrészt drága a zenekar, igen, mert nagy apparátussal dolgozunk. De semmivel sem vagyunk drágábbak, mint a magyarországi úgynevezett sztárvendégek. S talán nem is pénz kérdése ez az egész. Mindig érdekesebb a külföldről jövő. Mert vannak emberek, akik elmennek olyan koncertre is, ahol csak fölteszik a lemezt és tátog rá a művész úr. Egy idő után talán majd ez is elmúlik. Szerintünk az igazi zene arról szól, hogy az ember fölmegy a színpadra, fölhangolja a gitárját, fölhangolja a hegedűjét s akkor elkezd énekelni. S ott születik meg a zene, abban a pillanatban születik meg a csoda. Viszont nő most már egy olyan generáció, amely el tudja különböztetni a hakni zenét az élő muzsikától. Akinek velünk szemben semmilyen görcseik nincsenek s úgy figyelnek bennünket, mint ahogy az a negyedszázados munkánkat meg is illeti.

o Apropó, negyed évszázad! A fennállásának 25. évében mire készül a Ghymes?

– Most kicsit pihen az arénás koncert után, mert az fontos lépcsőfok volt, de őrült nagy felkészülést igényelt. Egyébként meg már volt koncertünk januárban, aztán márciusban indul a cirkusz újra. Szerencsére elég sok meghívásunk van erre az évre, s ezek a koncertek rendre a jubileumunk jegyében fognak majd szólni. Várhatóan úgy október közepén jön ki az új Ghymes-album. Persze előtte lesz még a fesztiválunk június 3-án, 4-én és 5-én a kéméndi szigeten, most már a harmadik alkalommal. Ezenkívül ott van még a Szegedi Szabadtéri Játékok, ahol egy nagy volumenű produkciót csinálunk, Benyovszky Móric élete jelenik meg majd a színpadon. Ezt kemény próbák előzik meg nagyszámú színészi gárdával és tánckarral, mert hosszú és jó zenék lesznek a produkcióban. Tehát sok munka áll előttünk. A következő arénás koncertünk pedig január 10-én lesz, 2009-ben.

Bereck József

Címkék: Ghymes, zene, zenekar