Az Oscar-díjas Szabó István kedvencei: Julia Roberts és Al Pacino

Az Oscar-díjas művész a nagykövetség és az amerikai Nemzeti Művészeti Galéria meghívására látogatott Washingtonba, ahol 70. születésnapja alkalmából retrospektív sorozatot mutatnak be filmjeiből a Nemzeti Galériában. A február 9. és március 2. között látható tizenhárom film - több ismert és korai, ritkán vetített munkája - betekintést nyújt művészetének különböző irányaiba az 1960-es évek óta készült alkotásain keresztül.

"Életünket Közép-Európában annyira átszövi a történelem, a politika és a sok egymást követő ideológia (...) hogy az élet célja a túlélés marad, az elfogadható lét, a biztonságérzet keresése" - mondta a közel 200 fős hallgatóság előtt választékos angolsággal.

Kifejtette, hogy filmjeiben a szereplők a biztonságérzetért küzdenek, de a politika, a történelem, a kor kihívásai közepette elbuknak. Azt mondta, hogy Közép-Európa tele van a vesztesek történeteivel, a "régi filmek" vesztesekről szólnak. Szerinte a fiatalok boldog győztesekről szóló filmekre vágynak, de új, biztató példák nélkül nincsenek új történetek és új filmek.

Arra a kérdésre, hogy az elektronikus média uralta világban mi lehet a mozi jövője, úgy felelt: az irodalom szerepe sem változott meg az írógép és a számítógép feltalálásával. Az írás módja vagy a filmkészítés technikája szerinte nem igazán fontos, a lényeg az, hogy érdekes legyen a történet és jók a szereplők. "Az emberek emberek, az emberi érzések pedig emberi érzések maradnak, s a művészet feladata ezek ábrázolása akár hagyományos, akár elektronikus úton" - mondta.

Az 1938-ban született rendező - aki Mephisto című művével nyerte el a legjobb külföldi film kategóriában az Oscar-díjat 1981-ben - arról is beszélt, hogy életében minden történés hatással volt rá és filmjeire. "Minden, ami velem vagy körülöttem történt, szerepel a filmjeimben, lehet, hogy virágnyelven, vagy nem igazán érthető, homályos módon" - fogalmazott.

Szabó István elmondta, hogy ma kevés olyan színészt lát, akinek valódi kisugárzása van. Az ilyenek között említette Al Pacinót és Gene Hackmant, vagy Maryl Streepet és Julia Robertset. "Európai nevet nem tudok mondani" - állapította meg keserűen, bár hozzátette, hogy Jeremy Ironst nagyszerű színésznek tartja. Úgy érzi, hogy az egykori nagy nevek eltűntek a filmvilágból, "nincs egyetlen Humphrey Bogartunk sem", mint ahogy nincs Marcello Mastroianni, vagy Laurence Olivier sem. A magyar színészek között pedig nem lát olyan nagyságokat, mint Somlay Artúr és Páger Antal. "Valami történt, a világ nem szereti a nagy, erős, méltóságteljes egyéniségeket (...) ma már másféle emberek kellenek, nem nagy színészekre, hanem filmsztárokra van szükség, akik színlelnek dolgokat" - mondta.

Tarr Bélát az olyan tehetséges rendezők egyikének mondta, akik új világokat, lehetőségeket és kifejezésformákat keresnek. Tarr művészete szerinte nem könnyű, ezért nehéz olyan közönséget találni, amelyik elfogadja az ő lassú ritmusát és vele együtt lélegzik - mondta Szabó István, aki 10 perces bevezetője után két órán át mesélt életéről, filmjeiről és alkotási módszereiről az elfogyni nem akaró kérdésekre válaszolva.

Nancy Goodman Brinker amerikai protokollfőnök, korábbi budapesti nagykövet, a hivatalos elnöki vendégházban, a Fehér Ház közelében levő Blair House-ban adott díszvacsorát a rendező tiszteletére érkezése napján, csütörtök este. Az eseményre az amerikai magyarság vezető személyiségeit és a washingtoni kulturális élet jeles képviselőit hívták meg.

A rendező pénteken mesterkurzust tartott a George Washington Egyetem filmszakos hallgatóinak. A hét végén a Mephisto, a Redl ezredes és a Hanussen című filmjének vetítése előtt személyesen mond bevezetőt a Nemzeti Galériában. Ellátogat a Goethe Intézetbe is, ahol a Szembesítés című filmjét mutatják be.

MTI, -para-