A fény diadalának ünnepe

2008. július 1. - 20:25 | Kultúra
Június 23-án, immár ötödik alkalommal rendezték meg a vásárúti József Attila Magyar Tannyelvű Alapiskolában a nyári napforduló, illetve az év legrövidebb éjszakájának misztikus ünnepét, a Szent Iván-éjt.

Elek Ilona tanítónő volt annak idején az ötletgazdája a mára már hagyománnyá vált iskolai rendezvénynek. A hétfői reggel rendhagyóan indult az alsóbb évfolyam tanulóinak. Az izgalmas estére való készülődés ugyanis már délelőtt elkezdődött: a gyerekek a falut járva gyűjtötték az esthez szükséges „kellékeket“: rőzsét, követ, virágot. Este hatkor pedig négy tanteremben megkezdődött az úgynevezett elvackolás. Mindenkinek el kellett készítenie a saját fekhelyét, úgymond berendezkedni az ottalváshoz. Most első ízben a nulladik évfolyamosok is együtt gyújthatták meg az örömtüzet a többiekkel. Hogy miért csak az alsósok vettek részt az izgalmas éjszakai szórakozásban? Elek Ilona adta meg kérdésemre a választ: „Annak idején első osztályt kaptam, elsőseim voltak. Elkezdtem velük megismertetni a különböző népi szokásokat. Együtt lucáztunk (december 13-a Luca napja; a Gergely naptár újítása előtt ez volt az év legrövidebb napja -- a szerk. megj.), balázsoltunk (február 3., a farsang vége felé közeledve ez lett a jelmezes felvonulás ünnepe; főként diákoknak, diákokról szóló ünnep -- a szerk. megj.), tökfesztivált rendeztünk. Aztán pedig jött az iskolaév vége, a Szentiván-éj, mely jó alkalom arra is, hogy egy közös rendezvénnyel összehozzuk a kisebb gyerekeket, másrészt pedig ennek élményével lezárjuk a tanévet“ – mondta a gyerekek körében felettébb népszerű Ica néni. Valamivel hat óra után aztán következett a tűzgyűjtás. Ebben igazán nagy szerepük a negyedikeseknek van. Az udvaron felállított máglyarakást mindannyian körbeülik. A leányok, egy vizes bögrét tartva a kezükben, előbb meglocsolják a farakást, jelképesen megszentelve, majd a fiúk feladata, hogy az égő fáklyával meggyújtsák azt. A többiek addig énekkel kísérik a szertartást. A tűz a megtisztulást jelképezi. Minden, amit a tűz körül teszünk, az egészségünkre válik – tartja a néphit. A fonott koszorú, mely szintén egy fontos kellék, a tűz- és vízkároktól óv meg bennünket. Mikorra hamuvá ég a farakás, útravalóul minden gyerek kap belőele egy kis tarisznyában, hiszen a népi hiedelem szerint, ha szétszórjuk a Szent Iván-éji hamut a kertben, az megvéd a káposzta férgesedésétől.

Külön erre az alkalomra egy sámándobot kaptak a gyerekek, amelyet Izsák József delejes avatott be. Ehhez szintén egy magyar hiedelem kapcsolódik: a sámándobot addig nem lehet használni, amíg azt egy arra hivatott ember fel nem avatja.

A késő éjszakába nyúló ünneplés szórakozással is vegyült, hiszen fellépett a Tündérkert felnőtt bábcsoport A tojás című játékukkal, a komáromi Jókai Színház két művésze, Benes Ildikó és Pőthe István az Adok neked valamit! című darabjukkal kápráztatták el kis közönségüket. De volt még tűzugrás, tündérjáték, homokképkészítés, előadás a csillagok titkairól, valamint záró mozzanatként, éjfélkor megkondultak a harangok Vásárút és a világ minden gyermekéért.

Undesser Tímea

Címkék: Szent Iván-éj