Csehországi magyar diákok szerepe a prágai tavaszban

Negyven éve, 1968. augusztus 21-re virradóra vonultak be a Varsói Szerződés csapatai Csehszlovákiába, hogy véget vessenek az forradalomnak. Futó Endre, a csehországi magyar diákkör akkori elnöke mesélt emlékeiről, amelyekben Duka Zólyomi Árpádról is szólt.

A Vltava 666 fedőnéven jegyzett intervenciónak 108 halálos áldozata volt, a hadműveletben résztvevő szovjet, bolgár, lengyel, magyar és keletnémet csapatok gyakorlatilag egy nap alatt rombolták le az "emberarcú szocializmust", az Alexander Dubcek főtitkár nevével fémjelzett demokratikus reformokat. A "prágai tavasz" legismertebb vezetőit letartóztatták és internálták, a megmaradt vezetést Moszkvába rendelték.

Csak a véletlenen múlott, hogy a prágai Ady Endre Diákkör (AED) tiltakozása Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállása ellen nem jutott el a hatóságokhoz, s így a magyar egyetemistákat tömörítő klub a későbbiek folyamán nem lett ellenforradalminak nyilvánítva és betiltva mint több más hasonló főiskolai társulás.

A színes történetet Futó Endre, az AED korabeli elnöke mesélte el az MTI prágai tudósítójának a diákklub egyik jubileumi összejövetelén.

- 1968 augusztusának közepén egy kéthónapos franciaországi útról érkeztem vissza Prágába. Harmadéves egyetemista voltam. A szovjetek bevonulásának az éjjelén, úgy egy óra után lehetett, fölvertek: ébredj fel, mert nagy a zaj és valami biztosan történik. A Strahov diákváros felett a Ruzyne repülőtér felé közeledve már alacsonyabban szálltak a repülőgépek, s ezért ott éktelen zúgás volt – kezdte a történetet Futó Endre.

- Az első gondom az volt, hogy mi lesz a prágai barátnőmmel, hiszen itt zavargások lesznek, forradalom lesz, mint Magyarországon 1956-ban. Feltételeztem, hogy a csehek a szabadságukért vért is tudnak áldozni, nemcsak humort. Annak is ugyan megvan a maga helye, de azért mégsem a humorral szokták megírni a történelmet – folytatta az egykori prágai magyar diákvezér. Barátnője meglátogatása után másnap augusztus 21-én reggel visszatért a diákvárosba. Ott találkozott kollégájával Duka Zólyomi Árpáddal, az AED korábbi elnökével, aki ma a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának képviselője az Európai Parlamentben.

- Úgy fél kilenc körül bementünk a városközpontba, amely tele volt tankokkal, s a Csehszlovák Rádió központi épületénél már tüntetések, zavargások, lövöldözések voltak emberáldozattal. Beszélgettünk Dukával a helyzetről, mígnem arra az elhatározásra jutottunk, hogy ez egy olyan nagy disznóság, már az, amit az oroszok csinálnak, hogy az Ady Endre Diákkör nevében ez ellen nekünk is tiltakoznunk kellene – ecseteli az akkori eseményeket az AED volt vezetője.

- El is készítettük tiltakozásunkat. Már nem tudom honnan, de megszereztük a kommunista párt központi bizottságának telefonszámait, kikerestük a megfelelő osztályt és felcsörgettük, hogy leadjuk a szöveget. Különböző fülkékből többször is hívtuk a pártközpontot, de a másik oldalon egyszer sem vették fel a kagylót, minek következtében az AED tiltakozása végül is nem jutott el a hatóságokhoz – mondta Futó Endre.

- Néhány évvel később, amikor Csehszlovákiában a Moszkva-barát csoport került hatalomra, az eszembe jutott: talán ez döntötte el, hogy az AED fennmaradhatott. Ha ugyanis akkor a pártközpont felvette volna a kagylót, s valaki bejegyezte vagy magnóra vette volna a magyar diákok nevében megfogalmazott tiltakozásunkat a megszállás ellen, akkor a klubunk is több más hasonló társulat sorsára jutott volna. A szerencsének tulajdonítható tehát, hogy a korábban a "prágai tavaszt" egyértelműen támogató diákkör végül is nem lett ellenforradalminak minősítve, s nem jutott a betiltás sorsára. Mindezekből azt a következtetést vontam le, hogy az életben bizony nagy szükség van a szerencsére is, s olyan helyzetek is adódnak, amikor a szerencse jobban kell, mint az ész – fejezte be a történetet Futó Endre.

Kokes János, MTI, para