Rejtjeles üzenetek
Dréher rétegeket jelenít meg művein, plasztikusan és sokat sejtetően, hogy önkéntelenül azt keressük, ami a rétegek alatt található. A történelem folyamata és megszakítottsága jelenik meg az omló vakolatokra, kopottas burkolatokra emlékeztető képeken. A letűnt civilizációk pusztulása feletti szomorúság érzése keveredik egyfajta kíváncsisággal, az örök változás szükségszerűségének érzésével, a múlt és jelen találkozásának izgalmával. Felsejlenek a letűnt századok emlékei, rekvizitumai, ám a dimenziók az egyéni benyomások interpretálásával egyegyemessé tágulnak. A befogadó dolgát maga a technika is jelentősen megkönnyíti.
A képek ugyanis szinte a szemünk előtt „épülnek fel”. Egyfajta beavatás, műhelytitkok megosztása, amit látunk, a legtöbb festővel ellentétben ugyanis Dréher János számára nagyon is fontos, hogy a befogadó lássa, hogyan, milyen módon készültek a festmények. Önkéntelenül is tudatosítjuk magát az anyagot, és azt vizsgáljuk, mely rétegek kerültek fel a vászonra utolsóként, és vajon mi rejtőzik alattuk. Az összhatás ennek ellenére nem kaotikus, hanem nyugalmat árasztó és állandóságot sugalló. Néha egy-egy indulatosabb, határozottabb vonal töri meg az összhangot, a képen belül gyakran megjelenik egy másik, kisebb kép fragmentuma, mintha csak véletlenül került volna oda.
Milyenek lehettek a távoli korok falfirkái? Mit üzentek az utókornak? Mennyi maradt belőlük, és minek köszönhető, hogy legalább töredékesen fennmaradtak? Miért pont azokat a felületeket akarja megmutatni nekünk az alkotó, amelyeket a vásznakon látunk? Hogyan kapcsolódik a múlt a jelenhez?
A válaszok, azaz a lényeg rejtve marad, ha úgy tetszik, ki-ki maga kell, hogy lehámozza a régeteket és megfejtse Dréher János furcsa, elgondolkodtató rejtjeles üzeneteit. A tárlat október 31-ig látható a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.) munkanapokon 10-től 19 óráig.
Juhász Katalin