Álmok és látomások a Vermes-villában
A közönség nagy érdeklődésével kísért tárlatnyitó bevezetőjében a magyarországi művésztárs, Borbély Károly festő, a győri tanítóképző főiskola vizuális tanszékének docense az idén hatvan éves Almási töretlen alkotókedvét és művészi ambícióit is nagy elismeréssel nyugtázta. Hiszen ahhoz képest, hogy idén az év elején már volt egy nem kis tárlata a Csallóközi Múzeum galériájában, ezúttal is tekintélyes és új kollekcióval lepte meg a művészetkedvelő közönséget.
Őt magát, mint elmondta, külön azzal is, hogy a színköltészet jegyében festő Almási néhány új képén nagy hangsúlyt kapott a vonal. Ám ezek a vonalak szerinte gyönyörűségesen illeszkednek a színekhez. „Én úgy képzelem el, hogy a szépség a teremtő szíve csücskében csírázik, de mivel ő nem érinti az anyagot közvetlenül, kitalálta és megalkotta hozzá a művészt, s beiktatta őt a teremtés folyamatába. Innen kezdve sok festő életének az a küldetése, talán Robié is, hogy ezt a szépséget sugározza, adja tovább, gazdagítva ezzel az életünket,” mondta megnyitójában többek között Borbély. Hozzáfűzve, hogy a művészet természetesen nemcsak a szépséget közvetíti, hanem a fájót, a csúfot és a szörnyűségeset is, s okkal mondhatnók, hogy a 20. század művészete különösen.
Az ünnepélyes tárlatnyitónak egyébként volt egy kegyeleti mozzanata is. Almási művészetszervezői munkásságát méltatva részt vett rajta Viliam Kühn, a Szlovák Képzőművészeti Alap elnöke is, aki arra kérte a közönséget, hogy adózzanak egyperces néma csenddel a hazai festészet múlt héten elhunyt nesztora, Barta Gyula emlékének, akit a megnyitó előtti órákban helyeztek örök nyugalomra.
(–ck)