Budapesten járt az egyik CSI-sztár

2008. október 8. - 16:47 | Kultúra
Elájul a vértől, a tudományokhoz már diákkorában sem volt túl sok köze, színészként azonban egyelőre boldogan lubickol a CSI: New York-i helyszínelők laborzsenijének szerepében - árulta el A. J. Buckley, aki a krimisorozatot sugárzó egyik tévécsatorna meghívására töltött néhány napot Budapesten.

A 30 éves színész, akinek csillaga a sorozat hozta népszerűséggel kezdett emelkedni, azzal váltotta ki a legnagyobb derültséget a magyar AXN-filmcsatorna ötödik születésnapja alkalmából rendezett, késő estébe nyúló keddi sajtóbeszélgetésen, hogy szerepálmaként a Drágán add az életed Bruce Willis alakította ikonikus hősét nevezte meg.

A körszakálla ellenére kölyökképű Buckley lazasága mögül az est folyamán előbújt a talpon maradásért szívósan küzdő színész alakja, aki azért nem akar jópofa tévésztárként megöregedni.

Írországban született, Kanadában nőtt fel, most Amerikában él, és mind gyökereire, mind kanadaiságára, mind az Amerikától kapott lehetőségekre nagyon büszke - magyarázta sokszínű identitását.

A kezdetekről elmesélte, hogy ötéves kora óta készült a pályára, akkor látott édesanyjával egy darabot, amelyben a színész megnevettette az embereket. Erre az emlékre rímel, amit a laboros Adam Ross szerepéről mesélt: azért szereti, mert bár a sorozat egyébként elég sötét és fenyegető, az ő jelenetei általában hoznak némi vidámságot a színre, jó látni, amikor Gary Sinise (a széria főszereplője) vagy a többiek elnevetik magukat, jó tudni, hogy felderíti a nézőket.

"A CSI (Crime Scene Investigation)-sorozatok azért tehettek szert ekkora népszerűségre világszerte, mert rendkívül jól olajozott masina áll mögöttük: tehetséges színészek, írók, producerek, rendezők, stábtagok" - válaszolta az MTI munkatársának kérdésére. Elárulta, hogy a CSI-forgatások nagyon jó hangulatúak, rendszerint eltüntetik Sinise autóját, amelynek kulcsát az indítóban szokta hagyni, és jókat nevetnek a nyakatekert szakszövegeken, de ez a vidámság tartja frissen a sorozatot, amely évente kilenc havi kemény munkát jelent a stábtagoknak. Arra a kérdésre, hogy a CSI - az élete mellett - a gondolkodásmódját is megváltoztatta-e, a fiatal színész úgy válaszolt: "több lehetőséget adott, meglendítette a karrieremet, gazdagabb lettem élettapasztalatban, de azért azon, hogy miben hiszek és miben nem, alapvetően nem változtatott".

Lelkesen beszélt saját produkciós cégéről, valamint szerzői ambícióiról. Mostanában éppen egy veterán tévérendezővel igyekszik tető alá hozni azt a tévésorozatot, amit a saját életéből merítve írt. "Különleges körülmények között nőttünk fel a nővéremmel, anyám és apám egy úgynevezett csoportotthonban neveltek fel, ahova hosszabb-rövidebb időre fogyatékossággal élő gyerekeket (például Dawn-kórosokat, vakokat) fogadtak be és segítettek nekik nevelőszülőt találni, vagy felkészülni az önálló életre. Sokszor akár 16 gyerek is volt a házban, ami nagy lármával, rengeteg sztorival és sok nevetéssel járt. A készülő műsorban ezt a hangulatot és környezetet akartam visszaadni" - mondta Buckley, akinek szüleihez való kötődése egyébként csuklóiról is leolvasható: odatetováltatta apja és anyja nevét.

Közeli terveiről szólva a színházat említette, elmondta, hogy a Broadwayről is álmodik, és miközben ötéves szerződés köti a New York-i helyszínelőkhöz, további filmszerepekben is reménykedik.

Az első magyarországi látogatásáról jó szívvel nyilatkozó Buckleyt a magyar nézők főként tévéfilmekben láthatták, Veszélyes kívánságok című tinihorrorját a héten két kereskedelmi csatorna is műsorára tűzi.

MTI