Az agitátor Pozsonyban

A budapesti underground rocksztár, aki az „átkosban” fáradhatatlanul tisztította hallójáratainkat és serkentette agyműködésünket,  mostanában Földünk megmentésén fáradozik.  

Az ócska magnókazettákon terjedő URH-mánia, valamint a nem kevésbé karakteres Európa Kiadó dalai alig-alig jutottak el a szlovákiai magyarokhoz, akik, ha úgy tetszik, szinte semmit sem érzékeltek a magyar poprock-történet egyik aranykorából. De ne szomorkodjunk ezen, inkább ugorjunk 1994-be, amikoris hősünk élete nagy fordulatot vett: New Yorkba költözött, ám nem azért, hogy zenészként csináljon karriert a tengeren túlon, egyszerűen csak levegőváltozásra volt szüksége. Egyre jobban érdekelni kezdte a tudomány, mindenekekőtt a genetika, az őssejtkutatás, az evolúcióelmélet és a kozmológia.

Aztán mindenki nagy meglepetésére a Greenpeace utcai toborzójaként kezdett el dolgozni.  Tapasztalatait nemrég egy könyvben foglalta össze, amelyben emberi történetek és a környezetvédelem legégetőbb kérdései mellett ironikus önéletrajzi elemek is helyet kaptak. Az agitátor, miközben a jelenről szól, egy érdekes folyamatot is ábrázol. A világot működtető, olykor előbbre vivő, máskor hátráltató természeti törvényekről, az ember szerepéről és felelősségéről is szó esik benne.  

A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetéből (Palisády 54.) igazi rajongói elkísérhetik a „sztárt” a Deja Vu klubba (Bazová 9.), ahol folytatódik a kérdezz-felelek, majd pedig Jenő a húrok közé csap, és a helyi zenekarral előad néhány régi, ám remélhetőleg Pozsonyban is fontos dalt.

Juhász Katalin