“Te tényleg vámpír vagy?”

- Pár hete jelent meg negyedik regényed, a Cosa Nostra. Nemrég azt írtad honlapodon, még nem érzed, hogy elindult volna veled- mint szerzőként- a lavina. Most is így látod?

Bíró Szabolcs: Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik, jó úton haladok. Az eddig megjelent négy regényem magánkiadás útján került az olvasókhoz, ám második könyvemet, A Sivatag Szeme címűt, a magyarországi Vagabund kiadó gondozza; az említett regénynek ez már a harmadik kiadása. A kiadónak hála 10 ezer példányban jelent meg; Szlovákián, és Magyarországon kívül Romániában is kapható.

- Gondoltad volna valaha is, hogy még csak húsz évesen egy író-olvasó találkozón nem olvasóként veszel majd részt?

Nem, de pont két éve határoztam el, hogy a fiókban halmozódó történeteim a nyilvánosság elé tárom. És mivel nem találtam e célra kiadót, magánkiadásban jelentettem meg a regényeket. Ez  a folyamat első könyvemnél, a Naplemente kiadásánál azt jelentette, hogy a kiadáshoz szükséges anyagiakat rokonok, barátok, és vállalkozók segítségével gyűjtöttem össze, majd egy kis példányszámú könyvek előállítására specializálódott nyomdában nyomtattam ki, aki pedig akarta, egyenesen tőlem vehette meg a regényt. Aztán minden bevételt A Sivatag Szemébe fektettem be.

- Minek tulajdonítod a sikered?

Egyértelműen a szorgalomnak. Persze, kellett hozzá szerencse is, de szorgalom nélkül ennek a felét sem értem volna el. Ugyanakkor, ha az ember tényleg azt akarja csinálni, amit én, vagyis írni, és könyveket kiadni, rendkívül fontos, hogy rengeteget olvasson. E nélkül nem lehet leírni egy betűt sem.

- Nem titkolod, hogy a ponyvairodalom áll igazán közel hozzád, amely műfajt sokan lenézik. Mi a véleményed erről?

Valóban időről-időre szembesülök azzal, hogy a „ponyvát” nem tartják sokra. Ez nagy hiba, mert állítom, hogy egy színvonalas ponyvaregény is van olyan értékes, mint egy szépirodalmi mű. A kaland-, sci-fi -, vagy fantasy regényekben legtöbbször azt kifogásolják, hogy túl könnyedek, holott pont ez a lényeg: a jó ponyvaregény kikapcsol és szórakoztat. Én is erre törekszem, de idővel szépirodalmi babérokra is pályázom.

- Mi ihlette írói álneved?

Egy kellemes, visszatérő álmom. Több ízben is azt álmodtam, hogy egy bevásárlóközpontban legújabb regényem dedikálom, és a könyvborítón ez áll : Francis Scott. Úgy gondoltam, ő lesz az alteregóm. A W.- t később ékeltem be, főleg azért, hogy ne csengjen össze középen az álnév.

- Fontos, hogy egy író ne mindig a saját nevén publikáljon?

Tulajdonképpen nincs semmi bajom az igazi nevemmel, de az álnév egyfajta piaci követelmény. Fura dolog ez: a nem befutott magyar írók könyveire az olvasók jobban „ráharapnak”, ha például angol álnéven adják ki azokat. Ettől függetlenül a  jövőben azért szeretnék majd saját névvel ellátott könyveket is publikálni.

- Nemere István író, a grafománok koronázatlan királya, nemrég azt nyilatkozta, hogy  napi „kvótája” 40 ezer leütés. Neked mennyi?

Naponta átlagban 10-15 A5-ös oldal, mivel én oldalakban, nem leütésekben számolom.

- Hogyan találod ki a történeteidet, hőseidet?

Erre nem igazán tudok  válaszolni, bár gyakran nekem szegezik e kérdést. Az ihlet hirtelen talál rám. Temérdek ötlet szunnyad bennem, amely csak arra vár, hogy felszínre törhessen. Ehhez katalizátorként működhet egy könyv, amit éppen olvasok, egy érzés, vagy akár egy hír az újságban.

- Milyen körülmények között vagy képes hatékonyan írni? Szükséged van például zenére?

Nem, írás közben a csendet igénylem. Előtte meg utána azonban rengeteg zenét hallgatok, könyveimben utalások is vannak különféle dalokra, előadókra. A Sub Rosa c. történelmi kalandregényre, amelyet jelenleg írok, Vivaldi és Mozart volt nagy hatással. Nagyon szeretek hajnalban írni, amikor teljes nyugalom vesz körül.

- Mennyire éled bele magad abba a történetbe, amit az adott pillanatban körmölsz?

Sokszor túlságosan is. Amikor A Sivatag Szemét írtam, előfordult, hogy annyira beleéltem magam egy üldözési jelenetbe Kairó egyik forgalmas piacán, hogy a fejezet végére érve azt vettem észre, hogy a szívem hevesen ver, és úgy lihegtem, mintha én éltem volna át azt a kalandot.

- Krimiket is írsz. Megihletett valaha egy konkrét bűntény?

Bűntény nem, de néhai sorozatgyilkosok életéből már merítettem. Az interneten  találtam egy honlapot, ahol híres sorozatgyilkosok életrajza, lélektana, valamint az van közzétéve, hogy mit is követtek el. Elképesztő, milyen tragédiákat produkál maga az élet.

- Aktív tagként vagy jelen zenei és irodalmi fórumokon az interneten. Mit jelent számodra a világháló?

Az internet nagyban megkönnyíti az életemet, hiszen tolószékes vagyok, és így elég nehéz lenne kiadók után rohangálnom. A világhálónak köszönhetően azonban csak pár kattintás, amíg elküldöm a lektornak a kéziratot, majd a kiadónak és ha minden stimmel, végül mehet is a nyomdába.

- Szerinted melyik regényed állná meg a helyét filmadaptációként?

Talán, a legújabb, a Cosa Nostra, amely egy 18-as karikával ellátott keményvonalú maffiasztori.

- Miért írtál regényt a maffiáról?

Nagy rajongója vagyok a Keresztapa trilógiának, szinte havonta megnézem, és sokat olvastam erről a bűnözővilágról. Amikor háttéranyagot kerestem a témához, rábukkantam egy Tízparancsolatra, amit a 80-as években egy keresztapánál találtak. Paradox módon ennek utolsó pontjának lényege, hogy nem lehet a Cosa Nostra tagja, aki nem tiszteli a morális értékeket. Felvetődik a kérdés, hogy beszélhet erkölcsről egy olyan bűnbanda, amely tagjai illegális módon jutnak pénzhez, embereket rabolnak, vagy ölnek meg? Számomra ez olyan rejtély, amit a regényben próbáltam megfejteni.

- Jelenleg milyen témájú könyvet írsz?

Egyszerre több könyvön is dolgozom. Van közte történelmi -,kaland - ,lélektani regény, de krimi is. A közeljövőben pedig science fictionnel szeretnék foglalkozni.

- Úgy tudom, az idén érettségiztél…

Igen, és most felépítményire járok Dunaszerdahelyre, idegenforgalmat tanulok, ám dédelgetett álmom, hogy az írásból éljek meg. Remélem, ez hamarosan valóra válik.

- Mi a vágyad karácsonyra és mit vársz az új évtől?

Bőséges ihletet és alkotókedvet szeretnék karácsonyra, az új évem pedig lehetne olyan változatos és sikeres, mint amilyen a 2008-as volt. A kedves olvasóknak kellemes ünnepeket kívánok, remélem jövőre még több rendezvényen találkozom velük!

Mészáros Veroni