Soós Ádám édes szenvedélye

2009. február 10. - 13:05 | Kultúra
Mintegy negyven cukrásztanuló készül majdani hivatására a dunaszerdahelyi Neratovice téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában. Köztük az idén végzős bodaki Soós Ádám, aki nemrég egy országos megmérettetésen is igazolta, hogy komoly szándékai vannak tanult szakmájával.

Mi is történt valójában? Nos, a vállalkozó kedvű Ádám saját elhatározásból benevezett az idei, sorrendben immár tizenhatodik Danubius Gastro nemzetközi gasztronómiai nagyvásár országos cukrászversenyébe, melynek helyszíne január 23-án a pozsonyi Incheba volt, és a juniorok mezőnyében az Őszi szenvedély nevet viselő mini desszertjével ezüst fokozatos elismerést szerzett.

"Az az igazság, hogy ő egy roppant tevékeny diák, nagyon szereti a szakmát, nem csak vonzalommal, kellő alázattal is viszonyul hozzá. Ezért mi sem természetesebb, hogy minden elképzelhető segítséget megadtunk neki hozzá. Ám feltétlenül kiemelendő, hogy az egész ötlet, a termék tartalmi és formai megtervezése az övé volt. A rövid, alig kéthetes felkészülési idő alatt aztán szaktanára, illetve Juhos Mónika mesternő rengeteget segített neki az egész versenyprogram, a minél tökéletesebb prezentáció kivitelezésének előkészítésében. Persze Ádám versenytermékének magának is nagyon finomnak kellett lenni, hiszen a zsűritagok természetesen megkóstolták, nemcsak a látványt díjazták,” tudtuk meg néhány nappal később Kubačka Adrianna igazgatóhelyettestől, Ádám büszke osztályfőnökétől.

Miközben a parányi irodában egy pillanatra Juhos Mónika mesternő is feltűnt. Szerinte a cukrász szakma nagyon kreatív szakma. „Nagyon sok mindent el lehet vele érni, mint az Ádám esete is tanúsítja. Egyáltalán nem véletlen az, amit produkált. Ő vérbeli cukrász szeretne lenni, és nagyon ügyes is hozzá. Állandóan új ötletekkel áll elő, utána ezeket kipróbáljuk a műhelyben. Tehát ő otthon is nagyon sokat foglalkozik a cukrászattal, nemcsak itt nálunk. Ez a verseny is az ő ötlete volt, nagyon szeretett volna elindulni rajta, ezért beneveztük és mindenben segítettük. S az eredmény nem is maradt el,” nevetett elégedetten a csinos szőke mesternő.

Aztán véget ért a soros tanóra és a jól megtermett, mosolygós Ádámnak személyesen is gratulálhattunk friss sikeréhez. Aztán az édes szakma iránti vonzalma eredetéről faggatva, meglepődve hallottuk tőle, hogy bár mindig is szerette az édességeket, bősi alapiskolás korában még egyáltalán nem gondolt rá, hogy ezt a szakmát válassza. „Valójában kertész szerettem volna lenni, de mivel ezen a tájon Karvánál közelebb nincs olyan szakiskola, ezért döntöttem végül a cukrászat mellett. Anyukám kimondottan örült ennek, de én sem bántam meg. Fokozatosan megszerettem, s ma már egyre jobban érdekel, hiszen sok minden lehet csinálni e szakmán belül. A folyóiratokban és a interneten szinte mindenről lehet napra készen tájékozódni, így fedeztem fel még múlt évben ezt a versenyt is. Kicsit féltem tőle, mert rövid idő maradt a felkészülésre, de szerencsére sok segítséget kaptam a sulitól. Jövőre ismét szeretnék indulni…”, mondta el röviden Ádám.

Akire még további két év vár a mostani iskolája falai között, hiszen szeretné az érettségit is megszerezni. S persze különféle szakosító, hogy azt ne mondjuk, mesterkurzusokat (dísz-, illetve látványcukrászat stb.) is abszolválni, hiszen a cukrászatnak valójában rengeteg ágazata van.

Mindazonáltal téved valaki, ha a leírtak alapján a konyhában szívesen pepecselő, sütni, főzőcskézni szerető szolid, amolyan anyám asszony katonája srácnak képzeli Ádámot. Beszélgetésünk során többször is kihangsúlyozta, hogy nagyon is életeleme a szórakozás és a bulizás, mint általában a többi hasonló korú fiatalnak. Az viszont sajnáljuk, hogy a minapi versenyen a mini desszert kategóriában prezentált parányi Őszi szenvedélyeinek receptjét elfelejtettük tőle megkérdezni. Bár az is lehet, hogy ez szakmai titok. Pedig Ádám nagy szeretettel beszélt ezekről az apró finomságokról. Amelyek szerinte minél kisebbek, annál jobbak. Valójában a zsűri is ezt méltányolta nála leginkább. S ha ezek után némely édesszájú olvasóinkban késztetés ébredt az Ádám-féle Őszi szenvedély megkóstolása iránt, nem tudunk mást tanácsolni, mint hogy keressék fel az iskola tőszomszédságában levő gyakorlati képzési központot, amelyben a tanműhelyeken túl december óta már egy cukrászdát is működtetnek.

Bereck József