Taxidermia Dunaszerdahelyen
Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál: lázas képzeletével futi be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő ereji képzeletnek semmi sem szab határt.
Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3, 21-gyel lett Európa bajnok Szófiában).
A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki.
Szürreális látomások és történelmi tények elegyednek torz valóságszilánkokká, kificamodott igazságokká, groteszk érzésmozaikokká történetében, létrehozva ezzel egy olyan világot, amely leginkább Garcia Marquez regényeihez hasonlítható, ám jellegzetesen kelet-európai, jellegzetesen magyar.
Családregény. Pedig film. Mégsem családi film. Látszólag három különböző történet: három főszereplő, három történelmi kor, három különböző világ. Mindhárom szkeccs középpontjában a test áll - a maga naturalisztikus valójában és szürrealisztikus vágyaival. És ahogy a testen eluralkodnak a vágyak, úgy kerekedik felül naturalizmuson a szürrealizmus, és sorolja sajátos esztétikai rendbe a testek burjánzását. A film minden eleme, minden snittje nagyon konkrét. Két egyértelmű, ám egymás mellett ritkán szereplő konkrétum azonban egyfajta mágikus jelentést eredményez.
Ami durva, az durva. A filmben azonban a látványnál többszörösen hat az érzelmi durvaság: a kegyetlen és következetes történetmesélés. Vendel szexjeleneteiben bemutatkozik a filmművészetben tabunak számító álló fallosz - a történet középpontjában éppen ez a szerv áll, a cselédsorba kényszerített Vendel ettől remélheti az egyetlen elérhető gyönyört és szabadulást.
Ez a film a legszélsőbb határokat fedezi fel az emberi életben. A határpontokat. Abból a középső pontból figyel (a néző és az alkotó), ahonnan biztonságból láthatók a végpontok.
Időtálló, személyes-szerzői filmet kívánok létrehozni. Nem aktuális, hanem örök kérdések által gyötört ember történetét. Ami elmúlt, már csak az emlékezetben létezik. Egy-egy emberben áll össze történetté. És miért ne lehetne igaz? Miért ne lehetett volna ilyen a világ? Miért ne játszadozhatna el a történelem tényei, a személyes sorsok, életmódok részleteivel a termékeny emberi képzelet? Hátha a valóban megtörtént és az igazság között itt húzódik meg a közös határ.
Rendező: Pálfi György
Író: Parti Nagy Lajos
„Az utóbbi évek egyik legradikálisabb, legprovokatívabb magyar filmje!” (Port.hu)
„A Taxidermia az elmúlt időszak legjelentősebb magyar filmes vállalkozása.” (Index.hu)
Taxidermia díjeső:
37. Magyar Filmszemle Fődíj, Látvány díj, Legjobb férfi mellékszereplő díja (Czene Csaba),
Legjobb női mellékszereplő díja, Gene Moskoviotz külföldi kritikusok díja, Diákzsűri fődíj
42. Chicago Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst Hugo
2. Eurázsia Nemzetközi Filmfesztivál - Legjobb rendező
Transylvania Nemzetközi Filmfesztivál - Rendezői díj
3. Brüsszeli Nemzetközi Filmfesztivál - Irisz díj (megosztva)
16. Cottbus Kelet-Európai filmek fesztiválja - Don Quijote díj
17. Tallin Fekete Éjszakák Film Fesztivál - a Kritikusok Díja: legjobb film
Mikor és hol?
2009. március 11. (szerda), Dunaszerdahely, Városi Művelődési Központ - MOZI 18:00 óra, a belépés ingyenes
Az előadás után beszélgetés az alkotókkal + 1 meglepetés vendég!
Az est védnöke: Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója
(x.p.)
