Csallóközi bandák: Factorial-X

2009. március 14. - 14:07 | Kultúra
A nagyudvarnoki Factorial-X tagjaival próbatermükben találkoztam, amely várhatóan március közepétől stúdióként is funkcionál majd. Erről, koncertjeikről, díjaikról, élményeikről kérdezgettem a három szimpatikus bohócot, akik a riport alatt azért néha komolyra fordították a szót.

Kvintettből trió

A Factorial-X rockzenekar története 2002 novemberétől íródik. Bíró Dávid, aki a banda dobosa, frontembere és menedzsere is egyben, így emlékezett vissza pályafutásuk elejére: „Együttesünk öttagú zenekarként indult, de a személycserék bennünket sem kerültek el – két év után, közös megegyezés alapján, három tag kilépett a csapatból, így  létszámunk kettőre apadt. Ez a szám azóta változott, hála az öcsémnek, aki hozzánk szegődött. Jelenleg a zenekar stabilabb mint valaha”. A trió tagja még a nagyabonyi Hodosy Péter, valamint Dávid öccse, Máté. „Ismerősökön révén kerültem a zenekarba. Barátaim tudták, hogy gitározgatok, ismerték Dávidot, aki épp szólógitárost keresett, elmentem egy próbára, és ott ragadtam” – eleveníti fel Peti a közel hét évvel ezelőtti emlékeit. Máté, aki énekel és a basszusgitár húrjait is tépi, addig „lábatlankodott” bátyja zenekarának próbáin, míg őt is bevették a bandába. „Dávid szólt egy nap, hogy tanuljak meg pár szöveget, és a következő próbától már én is a banda részévé váltam” – mondja a mindössze 18 éves diák, aki a Factorial-X előtt egy rockoperában, valamint a Rövidzárlat nevű együttesben is megfordult. A Bíró fivérek minden bizonnyal édesapjuktól, aki máig a Haddelhadd zenekar frontembere, örökölték zenei vénájukat, ahogy Peti is, akinek apukája szintén gitározik.

Egy hullámhosszon

Zenéjük rock és metál elegye, szövegeiket Dávid írja magyar nyelven, van viszont néhány angol is – ezek túlnyomórészt feldolgozások. „A számokat mindig közösen írjuk a próbákon; a legfontosabb az, hogy legyen egyfajta „fílingjük”, amitől buliznak rá az emberek”- véli Peti, aki egyébként egy fotólaborban dolgozik. Máté iskolába jár, Dávid pedig vállalkozóként tevékenykedik, de hetente legalább egyszer sort kerítenek a próbára. Peti szerint csak olyan emberek tudnak közösen zenélni, akik egyben jó barátok is. „Ha nem lennénk egy hullámhosszon, biztosan nem dolgozhatnánk együtt, hiszen ha valakivel nem érted meg magad és a feszültség tapintható, az hosszútávon elviselhetetlen” – mondja a nagy Metallica-rajongó. Repertoárjukban az amerikai zenekartól is található egy dal, vagy például az Omegától a Petróleumlámpa (amit az eredetinél sokkal „reszelősebben” adnak elő), de műsoraik főként saját dalaikból állnak.   

A rockermentalitás

„Első koncertünket a híres Sikító nevű kocsmában adtuk Sikabonyban, amelyen a hangerő nagyobb szerephez jutott, mint a minőség, és ahol nagyon rosszul játszottunk, rémesen szóltunk, de mégis mindenkinek tetszett a buli” – nevet Peti, mire Dávid közbeszól: „Persze, de azért éreztük, hogy az elismerő vállveregetésekben benne van, hogy igazán gyakorolhatnánk többet is” – mosolyog a vagány srác. A debütáló fellépés óta sokat fejlődtek a zenészek – és a csallóközi bandák azon csoportjába tartoznak, akik évről évre egyre többet koncerteznek, főleg Magyarországon, mert állítják, az ottani rockerek mentalitása közelebb áll hozzájuk. „Nálunk az emberek nehezen indulnak be a fellépéseken, míg odaát már a második számtól kezdve ugrálnak és fantasztikus a hangulat” – magyarázza Dávid, és hozzáteszi: „Természetesen Magyarországon sokkal több fesztivált és egyéb zenés rendezvényt szerveznek, ezért is járunk oda gyakrabban. Meg azt vettem észre, nálunk inkább iszogatás céljából járnak koncertekre a bulizni vágyók, nem azért hogy meghallgassanak egy produkciót”. Koncertszervezés szempontjából pedig óriási gond, hogy alig akad egy valamirevaló klub a környéken. „Azelőtt rendszeresen játszottunk a szerdahelyi NFG-ben, a Butterfly-ban, vagy a Sikítóban. Az első kettő sajnos megszűnt, míg a harmadik hol kinyit, hol bezár. Szerencse, hogy Bősön működik néhány rockkocsma, illetve Nagymegyeren a Big Man Pub, de ezeken kívül már csak a kultúrházak jöhetnek számításba” – fejti ki Peti. „Jelenleg kevesebbet játszunk itthon, hogy kiéheztessük picit a közönségünket”- mondja Máté.

A jubileumi buli

„Én személy szerint jobban szeretem a rövid, de velős 45 perces koncerteket, de nem okoz problémát az sem, ha dupla annyi ideig állunk színpadon” – mondja Máté. Legnagyobb fellépésélményük a két évvel ezelőtti születésnapi koncertjükhöz fűződik – ekkor a nagyudvarnoki kultúrházban tartottak egy jubileumi bulit öt éves fennállásuk alkalmából, amin vendégzenekarként a magyarországi P.Mobil játszott, és amit a Fullhang kiválóan hangosított. „Hatalmas és fergeteges akció volt, még sosem láttam annyi embert a kultúrházban, sőt, voltak akik hely hiányában kint rekedtek! A többség azonban jól szórakozott és nagyon örültünk, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk” – meséli csillogó szemmel Dávid. A kérdésre, hogy hány fellépés lehet a hátuk mögött, nem tudnak válaszolni. „Koncertnaplónk nincs, de tény, hogy tavaly nagyjából 10-15 ezer kilométert vezettem le fellépésekre igyekezvén.” – saccol Dávid, a sofőr. A legtávolabb egy Királyhelmec melletti fesztiválon léptek fel.

Tehetségkutatók és díjak

A nagyudvarnoki zenészek nem ülnek a babérjukon; rendszeresen járnak például tehetségkutató versenyekre. „Tavaly jártunk Gyöngyösön, ahol bár helyezést nem értünk el, én külön elismerésben részesültem, és sokan gratuláltak a zenekarnak” – jegyzi meg Máté, majd folytatja „Salgótarjánban már más volt a helyzet: különdíjat kaptunk, Dávid lett a legjobb dobos, és fellépési lehetőséghez jutottunk, szétkapkodták az összes promóanyagunk, valamint megismerkedtünk egy csomó zenésszel, szervezővel és újságíróval, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot”. Párkányban is megvillantották tehetségüket, és a jutalom nem maradt el: “A párkányi ifjúsági klub díjaként egy tortát vehettünk át, amit be is faltunk!” – kuncog Dávid, aki a koncertszervezői feladatokat is teljes mértékben ellátja. „Kétfajta koncert létezik: olyan, amire a saját költségünkön jutunk el – ezek az abszolút reklámértékű bulik, mint a tehetségkutatók; a másik típusúak meg azok, amelyre már ismerősként hívnak bennünket” – teszi hozzá a tapasztalt dobos. „Az évek során összegyűjtöttünk egy elég komoly felszerelést, hangosító eszközöket, és hangszereinket is mindenhova magunkkal visszük – a legjobb ugyanis saját cuccon játszani” – avat be a banda dobosa.

A nagyudvarnoki stúdió

2008 tavaszán rögzítették első demójukat, ami három dalt tartalmaz –ezt júniusban hozták nyilvánosságra. Külön érdekessége, hogy a demó anyagát próbatermükben vették föl, amely valójában stúdióként is működik. „Március közepére remélhetőleg befejeződnek a stúdió építésének munkálatai, és áprilisban már egy egész nagylemezt is feljátszhatunk itt”- árulja el terveit Dávid. A CD rögzítésének folyamatát egy ún. werkfilmen is szeretnék megörökíteni: „Úgy gondoltuk, mialatt készül az album, minden másnap felteszünk a YouTube videómegosztó portálra egy rövid filmet arról, hogyan haladunk, majd egy összegző videót is közzéteszünk.”- mondja Máté. A stúdió Dávid dédelgetett álma volt, amely megvalósításához már csak néhány apró simítás kell. „Annak ellenére, hogy még nincs teljesen kész, volt már itt pár zenekar. A stúdiómban készült el például egy somorjai rapper, Hegyi Zoltán pár felvétele, de a DAC-himnusz is, amelyet a RAFF-II együttes írt” – mondja büszkén Dávid. Az az elképzelése, hogy optimális áron, professzionális stúdiókörülményt biztosítson helyi, vagy távolabbi, hivatásos, de amatőr zenekaroknak is. „Ez volt az egyik ok, amiért belevágtam, a másik meg hogy elmondhassam, hogy minden nap stúdióba vonulok” – poénkodik.

Közeleg egy turné

A Factorial-X továbbra is dübörög. A felkéréseknek igyekeznek majd idén is maradéktalanul eleget tenni. „Kilátásban van egy turné a magyarországi Insane zenekarral, akik nemrég egy Fonogram-díjat is begyűjtöttek, ám hogy pontosan mikor kerül sor a koncertkörútra, erről majd bővebben később tájékoztatjuk az érdeklődőket honlapunkon, a www.factorialx.eu-n” – mondja búcsúzóul Dávid.

Mészáros Veroni